Evangélikus énekeskönyv

1,1
A Sionnak hegyén, Úristen, Tied a dicséret! Fogadást tesznek néked itten Tisztelvén tégedet, Mert kérésöket a híveknek Meghallod kegyesen, Azért tehozzád az emberek, Jönnek mindenünnen.
1,2
Rajtam a bûn elhatalmazék, Terhelvén engemet, De nagy volta kegyességednek Eltörli vétkemet; Boldog, akit te elválasztál, Fogadván házadba, Hogy elõtted nagy buzgósággal járjon tornácodba.
1,3
A tengernek habja zúgását Te megcsendesíted, Pogány népek zúgolódását Te elenyészteted; Nagy félelmökben elbágyadnak E földön mindenek, S nagy voltán a te csodáidnak Szívök, lelkök remeg.
2,1
Dicsõség mennyben Istennek Ég és a föld õt áldja! Õ teremtõje mindennek, Örök az õ jósága. Védõ szárnnyal minket béfed, Õ ád igaz békességet Csak õ a mi oltalmunk.
2,2
Dicsérjük, áldva imádjuk, Atya Isten, nevedet, Hálás szívvel magasztaljuk Hû gondviselésedet. Határa nincs hatalmadnak, Kik hozzád hívek maradnak, Boldogok már e földön.
2,3
Jézus Krisztus, hála néked, Istennek egyszülöttje! Megváltónk vagy, drága véred Bûnünket eltörölte. Szálljon néped imádsága Hozzád, Istennek báránya, Ó, irgalmazz minékünk!
2,4
Ó, Szentlélek, vigasztalónk, Áldunk segítségedért! Adj erõt, légy oltalmazónk, Ha a sátán megkísért! Hû gyámolunk, maradj velünk, Áldd meg, szenteld meg életünk, Légy ösvényünk világa!
3,1
Jer, dicsérjük Istent Szívvel, szájjal, lélekkel, Ki nagy dicsõ dolgot cselekszik mindenekkel, Ki bölcsõnktõl fogva, Mindeddig eltartott, és számtalan jókkal, Minket elárasztott.
3,2
A jóságos Isten Áldjon tovább is minket, hogy vidáman s békén tölthessük életünket; Tartson meg mindvégig Minket kegyelmében, Legyen szabadítónk Minden szükségünkben.
3,3
Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Mi kegyes éltetõnknek Dicséret, dicsõség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás.
4,1
Dicsõült helyeken, Ott, hol virágzik az Éden, Akik vigadoztok Az Istennek közelében, Az Úr nevét a magasságban, Szent és ártatlan boldogságban, Magasztaljátok vigasságban!
4,2
Kit be nem foghatnak Mind az egeknek egei, Áldjátok angyalok És minden õ seregei; Kik tündököltök fényességben, Nap, hold és csillagok az égen, dicsérjétek õt felségben!
4,3
Dicsérjétek Istent, Ó, ti magasságos egek, Felhõk, villámlások, Mennydörgések, förgetegek: Nyíló virágon gyöngyös harmat, Lombok között csendes fuvallat: Dicsérje, ó, Uram hatalmad!
4,4
Szõlõtermõ hegyek, Kalásszal lengõ rónatér, Lombfakadás s hullás, Gyümölcsös nyár és néma tél; Csurgó csermely csörgedezéssel, Zuhogó vizek zörrenéssel: Mind nevedet áldják zengéssel!
4,5
Kerti rózsái, szüzek, Szülõk ékes szemefénye, Erdõ fái, ifjak, Szülõk bimbózó reménye, Királyok, gazdagok, szegények, Bölcsek, aggok és minden népek: A nagy Úr Istent dicsérjétek!
4,6
Dicséret, dicsõség A menny és föld Istenének, Örökkön-örökké Zengjen néki hálaének: Ki egyedül Úr a világon, Felül van minden változáson, Fejünkre áldás tõle szálljon!
5,1
Dicsértessék Uram, örökké szent neved, Hogy ez ideiglen Gondomat viselted! Méltatlanságomat, Úristen, nem nézted. Hogy eddig megtartál, Hála legyen néked!
5,2
Irgalmasságodnak Csudálatos volta, Emberi elme azt Soha meg nem fogja; Te bõséges kezed Táplál szüntelenül, Sok jót adsz gyakorta Reménységen felül.
5,3
Gondod vagyon, Uram, mi gyarló éltünkre, Életünkben való Minden szükségünkre; Még annak elõtte, Hogysem rágondoltunk, El vagyon rendelve Felségednél dolgunk.
5,4
A régi atyákról Elmélkedtem sokat, Eszembe forgattam Õ bujdosásokat; Uram, mily nagy gondot Viseltél azokról, Még javaikról is, Nemcsak önmagokról.
5,5
Jól tudom, mostan is Te azon Isten vagy, Irgalmasságod is Szintén oly igen nagy; A benned bízókat Soha el nem hagyod, Ó, Uram hallgass meg, Ne legyek elhagyott!
5,6
Benned bíztam, Uram, Mindenkor csak benned, Csak te tõled vártam Erõt, segedelmet; Teljes életemben Tebenned reméltem, Boldogulást, áldást, Fölségedtõl kértem.
5,7
Tekints reám azért Kegyelmességedben, Viselj gondot rólam Én nagy szükségemben, Ne nézd bûneimet, Én édes Istenem, Mutasd meg, hogy te vagy Gondviselõm nekem.
5,8
E földön míg élek, Adj jó egészséget, alázatos szívet, Lelki csendességet; Áldj meg én munkámban, Alázatos szívet, Lelki csengességet; Áldj meg én munkámban, Kívánt jó sikerrel S végre koronázz meg Örök üdvösséggel!
6,1
Mely igen jó az Úristen dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni.
6,2
Korán reggel irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem, És eltölti szívemet szent félelem.
6,3
Hatalmadat, amikor meggondolom, S bölcsességed elmémmel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok s csodálom.
6,4
Az esztelen ember ezt nem esméri. A hitetlen eszével fel nem éri; Mert azt csak gyönge értelméhez méri, És nevedet illendõképp nem féli.
6,5
Sokan vannak, kik ritkán elmélkednek, S nem engednek a te szent beszédednek: Azért gyakran bûneikben elvesznek, S azok miatt a kárhozatba esnek.
6,6
Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Ki nem örülsz, a bûnösnek elvesztén; De örvendesz inkább a megtérésen És örökkévaló boldog életén.
6,7
Azért benned vetem reménységemet; Csak te tõled várom segítségemet; Mert te tudod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet.
6,8
Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben; Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben, S végre veled örvendhessünk mennyekben.
7,1
Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nékünk! Dicsõséged felhat a nagy égre, S teljese vele a föld kereksége.
7,2
Dicsérnek téged még a csecsemõk is, Ajkukon hordják nagy nevedet õk is, Kikkel megejted az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted.
7,3
Amikor látom a te mûveidet, A napot, holdat, a csillagos eget, Csudálva kérdem: mi itt az ember, hogy rá gondolsz, s megáldod ezerszer.
7,4
Kisebbé tevél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál, Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél.
7,5
Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed elõtt íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsõséged, Örök hálával áldunk mi téged.
8,1
Hogyne dicsérném az Istent Zengedezõ énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Õ minden áldások Atyja Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hû szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.
8,2
Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befedez, megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétõl kezdve, Midõn életet adott, Áldásait, mint harmatot Reám bõven hintegette. Minden elhagy, elfed, Isten vég nélkül szeret.
8,3
Nem kímélte szent Fiát sem Õ nagy szeretetében. Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Ó, nagy az Isten kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármit kutat, nem ér el Az emberi véges elme: Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.
8,4
Lelke hûséges vezérem, Kit mellém õrül adott, Míg örök hazám elérem, S itt hagyok bút, bánatot, Ki meggyújtja hitem lángját S biztat, hogy éltem Atyja, Gyermekét el nem hagyja, S elveszi a sír fullánkját. Minden elhagy, elfed, Isten vég nélkül szeret.
8,5
Ég és föld ezer csudáit Szolgálatomra adá: Mit szemem lát s szívem áhít, Tõlem meg nem tagadá. Áldást hint hegyen és völgyön, Jóságából meglelem Minden nap eledelem, S úrrá tett engem a földön. Minden elhagy, elfed, Isten vég nélkül szeret.
8,6
Ha a szenvedés szemembõl Fájó könnyeket fakaszt, Segedelmet küld a mennybõl, S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül, A viharos, zord telet Felváltja a kikelet, S a hívõ szív újra örül. Miden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret,
8,7
Minden nap megújul rajtam, Jó Atyám, szereteted; Hogy ne zengne néked ajkam Hálát és dicséretet! Csak te vagy én boldogságom, Hõ imára két kezem Ím buzgón összeteszem; Késõn - korán hozzád vágyom, Míg ott fent szól énekem Megdicsõült nyelveken.
9,1
Dicséret, tisztesség legyen, Kegyelem Atyja, néked, Ki megáldasz és sorsomat Nagy jósággal intézed. Te adsz szívemnek örömöt A földi gyötrelmek között. Dicsérjük Istenünket!
9,2
Minden mennyei seregek S kik lakják föld határát, Dicsérnek, Uram, tégedet, Mint királyok királyát, Áldják te bõ irgalmadat, Teremtõ nagy hatalmadat. Dicsérjük Istenünket!
9,3
Szükségemben ha hívtalak, Ott voltál gyermekednél: Még a halál völgyébõl is Te engem kimentettél. Ó, áldlak érte szüntelen, Hívek, jertek ti is velem: Dicsérjük Istenünket!
9,4
Nem hagyta el népét az Úr Soha semmi veszélybe, Õ most üdve, öröme, Vigasztaló reménye, Atyai gonddal nyújt kezet, Ösvényünk bárhová vezet. Dicsérjük Istenünket!
9,5
Ha nincs erõ, segedelem Sehol már a világon: Az égre feltekinthetek. Azt még nyitva találom. Ha nincs hová hajtnom fejem, Az Úrnál van nyugvó helyem. Dicsérjük Istenünket!
9,6
Azért végsõ leheletig, Atyám, dicsérlek, áldlak. Ti ég, föld is, jer, adjatok Hálát a menny Urának; Mondjunk neki víg éneket, Õ mindent jól cselekedett. Dicsérjük Istenünket!
10,1
Dicsérd, én lelkem, a dicsõség örök Királyát! Szállj fel trónja elé, mondván néki buzgó hálát! Zúgó harang. Ének és orgonaharang, Mind csak az õ nevét áldják!
10,2
Dicsérd az Urat, ki mindent oly bölcsen intézett, Aki hatalmának szárnyain hordozott, védett. Nagy irgalmát Árasztja mindennap rád, Áldását mindenütt érzed.
10,3
Dicsérd õt, ki csudálatosan alkotott téged; Tõle nyer lelked erõt, üdvöt s tested épséget. Gond s baj között, Balsoros, mikor üldözött, Híven takargatta élted.
10,4
Dicsérd õt, kinek szerelme rád harmatként árad. Áldással õ koronázza szorgalmas munkádat. El ne feledd, Mennyi jót tesz te veled, S tõle hited miket várhat!
10,5
Dicsérd õt, mert boldogok, kik õ benne remélnek; Jöjjetek zendüljön ajkunkon háladó ének. Ki híve vagy, Áldd, magasztald õt s vigadj. Dicsõség legyen nevének!
11,1
Jehova, csak néked éneklek. Ki volna más te hozzád fogható? Dicséretet tenéked zengek. Csak téged áldalak, Mindenható! Jövel, segíts én édes Jézusom, Hogy szózatom mennyekbe eljusson!
11,2
Ó, vonj, Atyám, Fiadhoz engem, Hogy szent Fiad viszont hozzád vigyen; S jóvoltodat míg áldva zengem, Keblem lakója Szentlelked legyen; Így újjászült szívem feléd dobban, S ajkam neved dicséri boldogan.
11,3
Atyám, te legfõbb boldogságom, Ó, teljesítsd, amit lelkem kíván; Te látod, tudod, mire vágyom: Hogy véled egyesítsem hõ imám. A gyarló föld porát így levetem, S tisztább hangon zendül dicséretem.
11,4
Érzem, karod felém kitárva, Midõn az élet terhe, gondja nyom; Ki benned bízik, az nem árva, Szentlelked mennybe viszi sóhajom, S biztat, hogy tõled áldást várhatok, Mert gyermeked, örökösöd vagyok.
11,5
Ha lelked ád lelkemnek szárnyat, S hitem zörget trónodnak ajtaján: Szívedbõl rám szeretet árad, Megkönyörülsz fiad ezer baján; Esdeklésem te meg nem tagadod, Ami üdvömre válik, megadod.
11,6
Boldog vagyok, mi sem csüggeszt le, Érzem, tudom, benned lelek vigaszt; Ha sújtasz is nehéz kereszttel, Felettem atyai szemed virraszt. Áldásidban részesül életem, Feljebb annál, mint kértem s érthetem.
11,7
Boldog vagyok, mert közbenjáróm Én Jézusom, ki jobbod felõl ül. Üdvöm tõled nevében várom, Ígéreted õbenne teljesül. Boldog vagyok, míg tart lélegzetem, Dicséretedet áldva zenghetem.
12,1
Ó, vajha ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyibõl. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót mívelsz velem!
12,2
Bár szavam elhatna odáig, Hol a nap ragyog fényesen, Szívem amíg ver, mind halálig Szeretné Istenét híven; Bár mindegyik szívdobbanás Lenne egy-egy hálaadás!
12,3
Ezer áldást ki harmatoz rám? Te egyedül, jó Istenem. Ki vezérel e földi pályán? Atyám, ki más, hogyha te nem? Botlásimat ki tûri el Kimondhatlan szerelmivel?
12,4
Vesszõdet csókolom, mely dorgál, Meghajlom szent kezed elõtt. A kísértés csak jómra szolgál, Kitartásra ez ád erõt. Ez nemesíti szívemet, S érezteti kegyelmedet.
12,5
Gyakran tapasztaltam örömmel, Hogy mind jó, mit tetszésed ád. Ha színig töltéd is ürömmel A keserûség poharát, S körülvett bú és félelem: Akkor is te voltál velem.
12,6
Ó, hát hogyne dicsérne szívem, Hogyne áldana tégedet! Ha e világot elveszítem, Úgyis nyertes leszek veled. Ha jön majd értem a halál, hitem még akkor is megáll.
12,7
Fogadd el gyönge háladásom, Fogadd el rebegésemet, Míg majd az angyalokkal áldom, Én Istenem, a te neved, Ahol ezernyi ezerek Örökké dicsõítenek!
13,1
Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, õt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én õt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.
13,2
Az életet õ adta nekem, Õ tõle vettem lelkemet. Õ tart meg nagy szeretetében, Õ vidítja fel szívemet. Õ küld reám csendes nyugalmat. És szárnyával megóv, befed, Jósága, mint üdítõ harmat Éleszt bennem új életet.
13,3
Lelkem nézz ama szent hazára, Melyet reménnyel várva vársz, Hol búbajt, gondot, bûnt lerázva, Isten elõtt boldogan állsz! Hogy ezt az égi üdvösséget Elnyerhesd te és a világ, Íme, az Isten mit tett érted: Elküldé egyszülött Fiát.
13,4
Ily nagy irgalmasságnak Atyját, Az Istent ne szeressem-e? Ne értsem-e parancsolatját, akaratját, ne tegyem-e? Õ meghagyá mit kell követnem, Elõmbe szabta utamat: Õt kell teljes szívbõl szeretnem S minden embert, mint magamat.
13,5
Add, ó, Atyám, hogy nagy szerelmed Mindig szemem elõtt legyen, Így lesz boldogságom tebenned, S éltem tenéked szentelem. Te vagy örömöm édessége, Vigasztalóm, ha búsulok: Légy áldott ég, föld szent Felsége, Néked élek, néked halok!
14,1
Örök napom, Én Istenem, te vagy: Ragyogj, ragyogj felém. Nem csüggedek, Ó, csak te el ne hagyj A bánat éjjelén! Örömömet megédesítsed. Háborgó szívem csendesíted. Örök napom!
14,2
Üdvöm az Úr! Lelkem, mit aggódnál? Ne félj, el nem feled. Jó atyaként Híven melletted áll, S szól: én vagyok veled! Vénségemig hordoz szent karja, Tõlem a jót meg nem tagadja. Üdvöm az Úr!
14,3
Hatalmas õ! Csak mondja, s úgy lészen. Parancsol, s elõáll. Reményt se lát Az én gyarlószemem, S õ száz eszközt talál. Hol gyenge ember mit sem tehet, Megment, megáldja életemet. Hatalmas õ!
14,4
Õ kormányoz, Jövendõkön átlát, Világoknak Atyja. A csillagok S az idõk forgását Bölcsen igazítja. Úgy lesz minden, mint õ akarja, Szent cél felé visz erõs karja. Õ kormányoz.
14,5
Pajzsom az Úr! Ha rám veszély támad, Bút, bajt õ hárít el. Õ fejemen Tud minden hajszálat, S rám is gondot visel. Bár csüggedt vándortársim közül A teher alatt oly sok kidûl, Pajzsom az Úr!
14,6
Jutalmam õ! Bár tövissel rakott, Fárasztó a pálya, Bátran megyek, Mert int felém amott A gyõzõk pálmája. Bár könnyen hull, küzdök, fáradok, Majd egykor örömmel aratok. Jutalmam õ!
14,7
Boldog vagyok, Hogy én õt zenghetem, Hálát adok neki. Áldom nevét, S míg tart lélegzetem, Jóságát hirdeti. Itt földi por szülötteivel, Ott választottak seregivel Dicsérem õt.
15,1
Mily jó az Úr, ég s föld halljátok! Az Úr jó! - zengedezzétek velem. Nagy csudáit magasztaljátok, Tõle jön idején segedelmem. Õ minden áldások kegyes Atyja, A hív könyörgõt õ meghallgatja.
15,2
Szenvedtem én is nagy ínséget, Midõn a balszerencse üldözött, S halandó ember segítségét Nem nyújthatott nehéz bajom között. Inkább csúfoltak sok irigyeim, Midõn lesújtottak gyötrelmeim.
15,3
De Istenem el nem felejtett, Megszánt s elhárította a veszélyt; Nyomorúságomból kimentett, S víg nap váltotta fel a borús éjt. Velem az Úr, az ellenség nem árt, Nem tehet immár nekem semmi kárt.
15,4
Ó, Mindenható, mily jó lenni Oltalmad befedõ árnyékában! Habár próbára szoktál tenni Néha a földi éltünk folytában, De végképpen bennünket el nem hagysz, Sõt kelletekor szabadulást adsz.
15,5
Magasztallak erõs kõszálom, Pajzsom s bátorságom menedékem, Vezérlésed, ha jól vizsgálom, Csak bölcs, csak üdvös lehet én nékem. Ó, jól tudom, hogy meg nem szégyenül, Ki benned bízik rendületlenül.
15,6
Ó, szeretet szent köteléke, Vonj és fûzz Teremtõmhöz engemet! Ó, bánom, szégyenlem, hogy véle Nem tartottam meg híven frigyemet; Ó, én vétettem Megtartóm ellen, Jóért neki gonosszal fizettem!
15,7
Ezután buzgóbban hálálom Az Úrnak sok jótéteményeit: Nem lép a bûn útjára lábom, Kegyes szándékimban hitem segít. Az Úrnak új hûséget fogadok, Szívemmel életemmel hálát adok.
16,1
A mi Istenünk nevének Mennyen, földön zeng örömének; Nagy az Úr, neve felséges. Te is ember, Isten képe, Kivált te, választott szent népe, Áldd õt, aki dicsõséges! Bár por vagy is, szeret, Felveszi ügyedet. Áldd õt szívbõl! Te fia vagy, Õ el nem hagy, hozzád az õ kegyelme nagy.
16,2
Hatalmas Isten, nagyságod Oly véghetetlen, mint jóságod, Amely túlhat az egeken. Felbátorítsz szavaddal, Reményt nyújthatsz, mely megvigasztal, És mindennél drágább nekem. Az ég s a föld elvész, Te mindig voltál s léssz; Áldjátok õt! Szava megáll, Mint a kõszál, Bár minden enyészetre száll.
16,3
Õ hatalma legyen áldott, Aki számtalan sok világot Hintett széjjel köröskörül, Tündöklõ fényt szórva rája. Földünk is õ remek csodája, Hol szívünk búsul és örül. Az Úr szólt, s mindenek Szavára lettenek. Áldjuk Istent, Az alkotót, Mindenhatót, Egyedül örökkévalót!
16,4
Uram, ki adsz minden jókat, Ideig s örökkévalókat, Te bölcsen méred sorsunkat. Alkotója mindeneknek, Ezernyi ezer seregeknek, Te áldasz meg mindnyájunkat. Te senkit el nem hagysz. Kinek-kinek jót adsz. Hála neked! Van Istenünk: Van mindenünk, Mily méltó hát örvendenünk!
17,1
Lelkem, testem, mindenem, Sajátod, ó Istenem, Te adtad éltemet; Minden szempillantásban Számtalan sok áldásban Részeltetsz, Atyám, engemet.
17,2
Még amidõn nem voltam, S magammal nem gondoltam, Kimérted sorsomat; Amint legjobbnak lelted, Akképpen elrendelted Örömömet és bajomat.
17,3
Akár vidám napokra, Akár siralmasokra Virrasztál, Istenem, Mindent bölcsen intéztél, Reám kegyesen néztél, Mint fiaddal bántál velem.
17,4
Ha tõled elvonatván, Bûnösen elmulasztám Kötelességemet: Te, kinek irgalma nagy, Ki csupa szeretet vagy, Jóra vezérled szívemet.
17,5
Bölcsességed csudái, Szereteted munkái, Mely sokak, mely nagyok! Azokat elszámlálni, Méltóképp meghálálni, Uram, elégtelen vagyok.
17,6
E hû gondviselésért, E sok jótéteményért Áld téged szívem, szám; Lelkem buzgó érzését, Nyelvem zengedezését Kedveld, ó, mennyei Atyám!
17,7
Valami életemben Használhat én ügyemben, Add meg szükségemet, Atyám, néked ajánlom Életem és halálom, Vezérelj s áldj meg engemet!
18,1
Ölts szárnyat, lelkem gondolatja, Mutasd meg, hogy nemcsak por, hamu vagy; Ki szívedet megbuzogtatja, A szent Isten, mi végtelen, mi nagy! Ki néki áldozni méltón akar, Úgy áldozzék, mint a mennyei kar!
18,2
A véges ész õt fel nem éri, Az angyalok mellette kicsinyek; Nagyságát a bölcs meg nem méri, Létének mély titkát nem érti meg. Ne kísértsd meg kiábrázolni õt, Ki mindenekben minden, a dicsõt.
18,3
Nap! bár szépségedet csodálom, Fenségét meg se közelítheted; Ti csillagok az égi tájon, Az Úréhoz mi a ti fényetek? Ragyogástok ti csillagok s te nap, Dicsõségének kis szikrája csak.
18,4
Ó, Isten, akit én dicsérek, Ment vagy a testnek súlyos terhitõl; Tenéked köszönöm, hogy élek, De te nem vetted léted senkitõl. Uram, elõtted minden tudva van, Hatalmad, jóságod határtalan.
18,5
Atyám élõvé Lelked tette, Valami csak él itt köröskörül: Éltét az angyal tõled vette, Általad vagyok én is egyedül. Téged dicsõít az egek ege, S a milliónyi lelkek sereg.
18,6
Imádd hát lélekben, én lelkem, S igazságban a menny s föld Istenét, Ha néki engedsz mindenekben, A legfõbb boldogságot megnyeréd; Mert akik õt szívükbõl tisztelik, nála örök jutalmokat lelik.
19,1
A hatalom Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Ki teremtett mindeneket: A szép földet, a szép eget; Füvet, fát és virágokat, Napot, holdat s csillagokat. A szellõnek suttogása Téged áld, s a tenger zúgása. Dicsõség neked, Teremtõnk!
19,2
Az áldások Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Tõle, kinél nincsen árnyék, Száll le minden jó ajándék. Javait a jóság Atyja Nagy bõséggel osztogatja; Õ táplálja mi testünket, S kies mezõkön mi lelkünket, Áldott légy, áldás kútfõje!
19,3
A kegyelem Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Ki a Jézust elküldötte, E világot úgy szerette. Szeretetnek mély tengere, Boldog, ki elmerül bele! Atyánk mily magas szerelmed! Elménk nem ér föl, hiszünk benned, S porba borulva imádunk!
19,4
A békesség Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Õ törli le könnyeinket, Gyógyítgatja sebeinket, Vigasztaló, szép beszéddel, Biztatgató reménységgel. Mint a friss harmat hullása: Termõ lesz a szív újulása, S imádságban illatozik.
19,5
Az öröklét Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Hulljon bár testünk a sírba, Nevünk Istennél fölírva. Ha Jézussal élünk, halunk, Mint õ, mi is feltámadunk! Hogyha innen elköltözünk, Örök dicsõségbe öltözünk, Dicsõség legyen Istennek!
20,1
Nagy az Isten és hatalmas, Csak õ az Úr és diadalmas, Mind az idõknek végéig. A mennydörgés ezt kiáltja, Midõn megdördül harsonája Nyugattól messze keletig; De az Úrkeze int, S a szélvészek megint Elhallgatnak; Mosolyg az ég, A tiszta kék, S hallod a méhek énekét.
20,2
Bölcs az Isten, gondolatja Mi elménket felülhaladja, Õ, ki örök törvényt szabott. Prédikálják napok, éjek Bölcsességét, s bár nem beszélnek, Mégis meghallatszik szavuk. Fölséges mûveid: kimetszett bélyegid Ó, nagy Isten! A porban ott Neved ragyog. Ezt fényletik a csillagok.
20,3
Jó az Isten, bõ tárháza Mindenkit eltart, õ ruházza A mezõk liliomait; Ember, ó, miért csüggednél? Nem drágább vagy-e mindezeknél? Bízd az Istenre dolgaid! Áldott kegyelmivel Csuda-dolgot mivel A jó Isten. Mint hû Atyád Vigyáz reád, S mit jónak lát mindent megád.
20,4
Szent vagy Isten s szent imában, A nagy mindenség templomában Örök dicsõség zeng neked. Az angyalok énekelnek, S csillagok, amint kerengnek, Dicsérik a te nagy neved. A földön, ami él, Minden visszhangra kél: Alleluja! Én is zengem Szent énekem: Áldott légy, áldott Istenem!
21,1
Dicsérd, én lelkem, Uradat, Adj hálát szent nevének, Vesd õ rá minden gondodat, S bízd rá minden reményed! Õ mindent lát, s egész világ Mutatja bölcsességét; Mit õ akar, meg lesz hamar: Megtartja ígéretét.
21,2
Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Melyben ím megköszönhetem Legfõbb jótéteményed. Mert szeretél, s amit tevél, Szerelmed bizonysága. Azért neked víg éneket Zeng lelkem buzgósága.
21,3
Midõn világot támasztál Amaz örök Igében, Te engem üdvre választál A Krisztus érdemében: Te híveid és szenteid Könyvébe írtad nevem, Hogy úgy legyen, mint kegyesen Rendelted, ó, Istenem.
21,4
Tudván, hogy nagy jóvoltodat Én a rosszra használom: Elnémítád haragodat, Hogy az reám ne szálljon. Bûnöm miatt te szent Fiad Adád kínos halálra, Hogy a halál, ha rám talál A lelkem meg ne szállja.
21,5
Ki ítélhet el engemet? Uram, sajátod vagyok. Krisztus szerzé meg üdvömet. Én a tied maradok. Ebben bízom és jól tudom, Neked járván kedvedben, Törvényedet, mely fenyeget, Nem kell többé rettegnem.
21,6
Dicsérd, én lelkem, Uradat, Adj hálát szent nevének; Vesd õrá minden gondodat, Bízd rá minden reményed. Bármit kezdett, az meg is lett Neve dicsõségére: Õ nyújt kezet és elvezet A mennybe üdvösségre.
22,1
Zengjen hálaének, Minden ajkon zengjen, Isten szent nevének Hõ imát rebegjen Mindaz, aki tudja, Hogy az Úr kegyelme Minden bánatunkban Gyógyírt hoz sebünkre.
22,2
Isten szent szerelmét Jézus hozta hozzánk, Hogyne zengne mindig Róla csak szívünk, szánk! Ó, mi nagy dicsõség, Jézus a mi éltünk, Ó, csudája föld s ég: Isten szenved értünk.
23,1
Nagy vagy te, Isten, nagy a te hatalmad, Világteremtõ a te szózatod; Mondád: legyen! S a puszta semmiségbõl Világosság s mindenség támadott. A csillag ezrek, a nap fényessége, Ég, föld követte szent parancs szavad: Remeg szívem, s megdöbbenvén csudálja Mindenható, dicsõ hatalmadat.
23,2
Nagy vagy te, Isten, nagy a bölcsességed, Mindent mi szépen s bölcsen alkotál! A földi embert tetted gyermekeddé, Lelkedbõl lelket õneki adál. Kicsiny fûszálban, óriási tölgyben Dicsõ kezed nyomát szemlélteted. Szívem kitárva, hódolással áldom Csudálatos nagy bölcsességedet.
23,3
Nagy vagy, Uram és mily nagy a szerelmed, Fiadban mit velem éreztetél; A pislogó kis mécset el nem oltád, S a megtört nádnak megkegyelmezél. Mikor hevertem bûnben megkötözve, Felém kinyújtád irgalmas kezed: Örömkönnyekkel térdre hullva áldom Te idvezítõ nagy szerelmedet.
24,1
Mennyben lakó én Istenem, Vedd füledbe dicséretem Téged dicsér egész világ, Neked köszön a kis virág. Erõs vihar, kis gyenge szél, Tenger, patak hozzád beszél, Az ég s a föld telve veled: Legyen áldott a te neved!
24,2
Mennyben lakó én Istenem, Könyörgök, légy mindig velem. Ha kél a fény napkeleten: A te szemed rajtam legyen. És ha leszáll napnyugaton, Te légy Atyám az oltalom. Terjeszd ki rám áldó kezed: Legyen áldott a te neved.
25,1
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bõséggel, Nyújts feléje védõ kart, Ha küzd ellenséggel. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép, A múltat s jövendõt.
25,2
Õseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hõs magzatjai Felvirágozának.
25,3
Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szõlõvesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.
25,4
Hajh, de bûneink miatt Gyúlt harag kebleden, S elsújtád villámidat Dörgõ fellegben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktõl rabigát Vállainkra vettünk.
25,5
Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Gyõzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre?
25,6
Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában, Szertenézett s nem lelé Honját a hazába, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellett, Vérözön lábainál, S lángtenger fölötte.
25,7
Vár állott: most kõhalom; Kedv s öröm röpkedtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak vérébõl, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hõ szemébõl.
25,8
Szánd meg Isten a magyart, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védõ kart Tengerén kínjának. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép A múltat s jövendõt!
26,1
Nagy Úristen dicsérünk, Magasztaljuk nagy erõdet, Menny és föld is mivelünk Látja s áldja mûveidet. Mindöröktõl aki vagy, Változhatatlan Úr vagy.
26,2
Mind, ami csak dicsérhet, Mind kerubok és szeráfok Néked zengenek éneket; Magasztaló angyalkarok Énekelik szüntelen: Szent, szent, szent a nagy Isten.
26,3
Szent vagy, Urunk, Istenünk, Szent vagy, seregeknek Ura! Bajban hû segítségünk; Ég föld és tenger árja Teljes dicsõségeddel: Mind Urának énekel.
26,4
Mind a földkerekségen Nagy és kicsiny mind dicsérnek. Néked, szent Atyaisten, Énekelnek minden szentek. S teljes szívbõl hódolnak Egyszülött szent Fiadnak.
26,5
Tisztelik a Szentlelket, Hogy õ szent tanításával Gazdagon táplál minket, És mindenkor megvigasztal, Téged, örök Háromság Dicsér, áld mind e világ.
27,1
Te vagy reményem sziklaszála, Erõsségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba: Bízom tebenned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha keblem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylõ tûzoszlopom.
27,2
Ó, légy velem küzdelmeim közt, Erõnek lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözöd Munkámat, édes Istenem, Hozzád sóhajt, aki erõtlen, Segélyül hívja szent neved, Hív gyámolom nehéz idõkben, Ne hagyj el, örök szeretet!
27,3
Te voltál eddig is vezérem, Te biztatál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te lelked szerelme véd! Neved fénylett, miként a csillag. Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán.
27,4
Tekints felém szánó szemekkel, Áraszd reám irgalmadat! Sok vétkemet, Uram, feledd el, Mely lelkemhez hozzátapadt. Magasba tör vágyam merészen, S a test alá a porba von. Arasznyi létem terhét érzem, Veríték gyöngyöz arcomon.
27,5
Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd; Ó, halld meg, csüggedõk reménye, Midõn lelkem sóhajt feléd. Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe, esdõ sóhajom; Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon.
28,1
Mi Atyánk, ki vagy mennyekben Hozzád sietünk lélekben, S miként megad parancsolád, Imádkozunk, mint egy család. Add, fohászunk ne az ajkon, De szívünk mélyén fakadjon!
28,2
Szenteltessék meg te neved! Tanuljuk szent beszédedet, És míg a sír ránk nem borul, Éljünk mint hívek jámborul. Tévelygéstõl óvd nyájadat, Hû pásztorunk te légy magad.
28,3
Jöjjön el a te országod, Terjeszd a fényt, igazságot; Vezérünk Szentlelked legyen, Hogy néped el ne tévedjen. Törd meg a sátán erejét, Egyházadat te áldd, te védd!
28,4
Te szent akaratod legyen E földön, miként mennyekben. Ha szenvedünk, türelmet adj, Jó s balsorsban velünk maradj. Irtsd ki a rossz indulatot, Mely megszegi akaratod.
28,5
Add meg a mi kenyerünket, Tárházadból táplálj minket. Munkánk sikerrel koronázd, Távoztass tõlünk bajt s viszályt, Hogy csendes béke, szeretet Örvendeztesse népedet.
28,6
És bocsásd meg bûneinket, Hogy ne terheljék lelkünket; Miként mi is megbocsátunk, Ha vétett felebarátunk. Szelídség és jó indulat Így egyesíti nyájadat.
28,7
Minket kísértetbe ne vigy; A sátán gonosz és irigy, Tõrébe csal, de adj erõt, Hogy bátran visszaverjük õt. Fegyvert kezünkbe Lelked ád, S nyerünk gyõzelmi koronát.
28,8
Gonosztól szabadíts, Atyánk. Nehéz napok virradtak ránk. Ha ránk borul a síri éj, Végsõ ínségünkben segélj. Testünknek boldog kimúlását, Lelkünknek adj mennyben lakást.
28,9
Tiéd ma és mindenkoron Az ország és a hatalom. Ami jót kérünk, megadod, Imádságunk meghallgatod. Dicsõség itt és odafenn, Nevednek, Istenünk, Ámen.
29,1
Bûnös lelkem hozzád siet, Szomjazza bõ kegyelmedet. Vigasztald meg, én Jézusom, Magam neked ím átadom.
29,2
Ó, szánd meg gyarló voltomat, Ha csüggedek, nyújtsd jobbodat, Emelj magadhoz, bennem élj. Óvj lelkeddel, ha ér veszély.
29,3
Maradj velem hív pásztorom, Vezérelj égi utakon, Mutass a mennybe jobb hazát, Ahol szerelmed nyugtot ád.
30,1
Isten, ó, szent Isten, Ó, végtelen kegyelem, Ki nélkül semmi jó, Nincs semmi segedelem. Adj nékem ép testet, Ép elmét, s jó szívet, Melyet ékesítsen Jó lelkiismeret!
30,2
Add, végezzem Uram, Én dolgomat serényen, Mint hû szolgád tegyem, Amit parancsolsz nékem; Segélj tennem mindent, Mikor alkalmatos, S amit végbe vittem, Legyen foganatos!
30,3
Add, hogy tiszta, s igaz Legyen minden beszédem. Hiábavaló szó Szájamból ki ne menjen. Tisztem szerint ha kell Akárhol szólanom, Igéd törvényitõl Ne hagyj elhajlanom!
30,4
Ha sorsom mostoha, Add kétségbe ne essem; Ha rajtam a kereszt, Békével viselhessem. Az ellent gyõzze meg Szelíd viseletem, Hûségem szerezzen Hû szíveket nekem!
30,5
Add, hogy mindenkivel Szép békességben éljek, Igaz úton járván Tõled áldást reméljek! És ha meggyarapul Világi vagyonom, Engedd áldásidat Jóra fordítanom!
30,6
Ha tetszésed Uram, Kedvez meg életemnek, S a késõ vénséget Erõben érhetem meg: Add, hogy aggkoromat Éljem le csendesen, Hogy õsz haját fejem Viselje ékesen.
30,7
Add, mint Jézusomé, Legyen szép én halálom, Amidõn lelkemet Kezeidbe ajánlom. A sírnak vánkosán Nyugtasd meg testemet. A mennyben üdvözítsd Örökre lelkemet!
31,1
Béke legye a nap alatt, Emberek közt jóakarat; Szerezz köztünk békét, Urunk, Melyért buzgón imádkozunk!
31,2
Téged imád a te néped, Neked zeng e hálaének, Mindenható Atya Isten, Ki lakozol a mennyekben.
31,3
Ó, irgalmazz, Jézus, nekünk, Ki megtartád mi életünk, Ki levevéd bûnünk terhét, S üdvösségünk így megszerzéd.
31,4
Jézus Krisztus, Isten Fia, Hozzád száll a hálaima, Ki Atyádnak ülsz a jobbján Eget, földet kormányozván.
31,5
Te is békét szerezz nekünk, Vigasztaló szent Istenünk, Hívek világosítója, Igazságban megtartója.
31,6
Ó, szentséges Szentháromság, Tõled ered minden jóság! Te vagy szívünk menedéke, Legyen mind e földön béke.
32,1
Légy velem Istenem! Ó, nyújtsd felém kezedet, Vezesd ösvényeden tévelygõ gyermekedet. Hogy leljem üdvömet, Te légy szövétnekem, Hû gyámolom, védõm, Ne hagyj el, Istenem!
32,2
Ne hagyj el, Istenem! Te egyengesd utamat, Hogy bûnbe, szégyenbe Ne süllyesszem magamat. Hitemnek horgonyát Ne hagyd elvesztenem, Légy erõm, támaszom. Légy velem, Istenem!
32,3
Légy velem, Istenem! Hozzád esedezem én, Halld meg kérésemet A szenvedés idején. Ha kísértésekkel Soká kell küzdenem, Ne távozz tõlem el, Ne hagyj el, Istenem!
32,4
Ne hagyj el, Istenem, Nézd el gyengeségemet, Kísérd áldásoddal Buzgó törekvésemet. Tisztemben dolgomat Segéld úgy végeznem, Amint tetszik néked, Ne hagyj el, Istenem!
32,5
Légy velem, Istenem! Hogy hozzád hív maradjak, Keresztyén hitemben Soha el ne lankadjak. Így majd egykor nálad Lehet örvendenem, Éltemben, holtomban Légy velem Istenem!
33,1
Ó, áldandó Szentháromság, Sóhajomra figyelmezz! Jövel, siess fõ boldogság, Én Istenem kegyelmezz. Ó, szerelmes szent Atyám, Légy nékem erõs bástyám.
33,2
Ölelgess szent szerelmeddel Örök szövetségedbõl, Takargass be védelmeddel, Adj részt örökségedbõl, Nézz égi irgalmadra, Egyetlen egy Fiadra.
33,3
Ó, egyetlenegy segítõm, Uram Jézus, irgalmazz! Légy velem, én Üdvözítõm, A gonosztól oltalmazz, Hiszen te értem jöttél, S érettem is vérzettél.
33,4
Gyógyítsd lelkem betegségét Véres verítékeddel, A halálnak édességét Újítsd drága véreddel. Mert csak az lelkem bére, Más érdem álljon félre.
33,5
Ó, vigasztaló Szentlélek! Jövel segítségemre, És míg itt mozgok és élek, Készíts üdvösségemre. Tartsd meg bennem a hitet, Kit kegyelmed készített.
33,6
Ó, Úr Jézus, én Jézusom, Légy irgalmas lelkemnek, Ó, vedd hozzád, egy orvosom, Míg megadod testemnek. Ó, Uram, Uram, ne hagyj, Mert reményem csak te vagy!
34,1
Jóvoltod, Isten, feljebb ér, Mint a felhõk járása; Meghallgatod azt, aki kér, Irgalmadnak nincs mása. Uram, kõváram, kõsziklám Hallgass meg engem, tekints rám, És add meg, amit kérek.
34,2
Nem kérek dús gazdagságot, Nem kell rakásra gyûlt kincs; Nem adhat az boldogságot, Ha elégedett szív nincs. Adj bölcs elmét, mely nevedet, Üdvözítõ kegyelmedet S lelkem javát ismerje.
34,3
A dicsõség nem kell nekem, Melyre oly sokan vágynak; Ha megmarad jó hírnevem, Egyebet mit kívánjak? Elõttem legfõbb becsület, Ha véghez vittem tisztemet És ha a jók szeretnek.
34,4
Nem kérek hosszú életet, Csak kegyeset és hívet; Jó sorsban adj elégedett, Balsorsban, bízó szívet. Ím kezedben van életem, Irgalmadat, jó Istenem, Engedd már itt megnyernem.
35,1
Kérlek téged Istenemet, Bocsásd meg minden vétkemet; Teremts bennem tiszta szívet, Hozzád háládatost, hívet.
35,2
Te benned van bizodalmam, Légy a veszélyben oltalmam; Õrizeted árnyékában Lehetek csak bátorságban.
35,3
Tõled vettem értelmemet, Tartsd épségben e kincsemet; Szent igéddel erõsítsed, Nevelkedését segítsed.
35,4
Ó, mily boldogság az nekem, Ha a hitben növekedem; De hogy boldogítson a hit, Add, teremjem gyümölcseit.
35,5
Szent országodat keressem, Akaratodat kövessem. Az igazság útját járjam, S a földi jókat úgy várjam.
35,6
Annyi részt adj földiekben, Mennyi hasznos az életben; Kevéssel is elégíts meg, Dolgaimra erõsíts meg.
35,7
Ha pedig adnál bõséget, Távoztasd a kevélységet; Mindent háladással vegyek, Embertársimmal jót tegyek.
35,8
Hogy megáldasz egészséggel, Add, õrizzem eszességgel, És fordítsam jó munkára Magam és mások hasznára.
35,9
Ha hosszabbítod éltemet, Gyámolítsd öregségemet; Légy, ó, Uram, bizodalmam, Segítségem és oltalmam.
35,10
Mikor elérkezik végem, Akkor is te maradj vélem; Adj jó lelkiismeretet És mennyben örök életet.
36,1
Jer hálaadó lélekkel A nagy Istent áldjuk, Mennyei szent seregekkel Jóságát imádjuk.
36,2
Énekeljünk vidámsággal A mi Istenünknek, Ki vidítja sok áldással Napjait éltünknek.
36,3
Ki gyermekkorunktól fogva Minket karján hordott S minden veszélytõl naponta Kegyesen megóvott.
36,4
Habár sok, nagy a mi vétkünk, Õ mégis türelmes; Ha bûnbánóan megtérünk, Ó jó és kegyelmes.
36,5
Adjon vidám szívet nékünk, Nevelje hitünket, Midõn nyom súlyos ínségünk, Vigasztaljon minket.
36,6
Terjessze ki békességét Mi édes hazánkra, És nyújtsa hív segítségét Minden jó munkára.
36,7
Hosszútûrõ kegyelmével Vezéreljen minket, És atyai szerelmével Vidítsa szívünket.
36,8
Amíg a földön tart éltünk, Adjon reménységet, S ha eljön utolsó végünk, Adjon üdvösséget.
37,1
Gondviselõ jó Atyám, Ó, én édes Istenem, Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem. Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.
37,2
Mint az alélt bús virága Megújító harmatot, Sebhedt szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot; Könnyûl sorsom terhe rajtam, S imádságra nyílik ajkam.
37,3
Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm: S hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.
37,4
Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai. Bármely híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erõt, hogy míg élek Egyedül csak néked éljek.
37,5
Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet: Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled! El ne vonjon semmi többé: Tied legyek mindörökké.
38,1
Hozzád emelkedem Lélekben, Istenem. Irgalom Atyja, Ki hallod a panaszt, Melyre sûrûn fakaszt Szívem fájdalma, Szent kezed az elepedt Vándornak míg új erõt ád, Oszlatja bánatát.
38,2
Ha minden elhagyott, Látogat csak a gond, Részvét nem ölel; Hol a föld idegen És fogad hidegen, Nem vár hû kebel: Istenem ott is jelen, Õriz, vigasztal s mint Atyám Gondot visel reám.
38,3
Hogyha õt keresem, Mindenütt fellelem, Bárhova térjek. A csillag sugara, Mezõk lilioma Róla beszélnek. Az Istent, aki mindent Fenntart, hozzám közel érzem: Õ én menedékem.
38.,4
Uram, te hordoztál Eddig, s pajzsom voltál, Vész ha reám tört. Ha volt derült napom, Nyílt virág utamon: Csak tetõled jött. Ha tévedtem s kesergtem, Zsámolyodnál várt bocsánat. Légy örökké áldott!
38,5
Ó, maradj meg velem, Te örök kegyelem, Benned bízom én. Harc ha rám nehezül, Reményem elmerül A baj tengerén: Szívem hittel esdekel: Jézus csöndesítsd a vihart, Nyújts felém védõ kart.
38,6
Kísérjen engemet Hit, remény, szeretet Holtig pályámon. Kétség ha bánt, fáraszt, Bûn ha kísért, támad, Segélj megállnom, Istenem, ó, légy velem, Adj itt lelki békességet, Mennyben üdvösséget.
39,1
Vágyó szemmel nézünk feléd, Isten, neved dicsérve, Áraszd Szentlelked erejét Híveid seregére! Ha bûn homálya száll reánk, Te bátoríts, kegyes Atyánk, Oszlasd szívünk félelmét.
39,2
Vezess híven ösvényeden, Vezérlõ angyalunk légy, Õrködj felettünk szüntelen, Kísértet tõrétõl védj! Ha szenvedéssel sújt karod, Te adj sebünknek balzsamot, Reményt a tört szívekbe!
39,3
Míg itt a földön bujdosunk, Óvjon gazdag kegyelmed. Ha szétomol porsátorunk, Te adj békés nyughelyet. Igéd vessen utunkra fényt, Ápold szívünkben a reményt: Hogy eljutunk tehozzád.
40,1
Isten, te vagy erõsségem, Ha te õrzesz, ki árthat nékem? Benned nyugszom, hív gyámolom. Végtelen a te szerelmed, Boldog, ki nálad lel védelmet, Örökké való oltalom! Ha támad ezer vész, Ha keresztem nehéz, Téged hívlak, Ó, jöjj Atyám, Tekints reám, S eloszlatod bús éjszakám.
40,2
Te vagy egyetlen bizalmam. A sír félelme sem gyõz rajtam, Bár szétomol porsátorom, Te áldasz meg életemben, Te üdvözíted vágyó lelkem Szent országodban egykoron. Nem hagysz el engemet, Óv õrizõ kezed. Te emelsz fel. Jó Istenem, Ösvényemen Lelked vezérel szüntelen.
41,1
Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem, Hogy nálad nélkül járni nem tudok. Fogjad kezem, és akkor jó Megváltóm, A félelemre többé nincsen ok.
41,2
Fogjad kezem és vonj közelb magadhoz, Úgy szíveden én megpihenhetek. Fogjad kezem, különben tévedezvén, Az igaz útról is letérhetek.
41,3
Fogjad kezem, az út sötét elõttem, Ha fényeddel meg nem világítod; De így Uram, e mennybõl jövõ fénynél, Reád tekintve bizton indulok.
42,1
„Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bûnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nekünk! Hallgass meg, Fiad nevében ha kérünk!
42,2
„Keressetek buzgón és megtaláltok!" Téged keresünk, Uram, hogy bûn s átok Erõt ne vegyen mirajtunk, légy nekünk Égi utunk, Igazságunk, életünk!
42,3
„Zörgessetek buzgón Isten Ajtaján!" Elfáradtunk, Uram, e világ zaján: Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját.
43,1
Uram, segélj! törékenyek vagyunk, Hallgass reánk, másképp elhervadunk, Mint a virág, ha forrón süt a nap, Úgy elmúlunk, mint a gyors áradat.
43,2
Uram segélj, lelkünk oly zaklatott, Miként a bõsz viharban a habok, Mint felkavart tenger zúg, forr, zajog, Szívünk is oly vadul ver és sajog.
43,3
Uram segélj, a bûn gyötri szívünk, Tisztítsd meg és vedd, ó, vedd el bûnünk, Tisztítsd meg ó, lelkünk ezért kiált, Mentõ szabad békét, nyugalmat ád.
43,4
Uram segélj, és adj szeretetet; jövel, siess, tüzet kér gyermeked. Égi tüzet, szent és tiszta tüzet, Égetve bár, tisztítsa gyermeked.
44,1
Lelkem Megváltója, Jézus, Kebleden nyugossz te meg! Mind vadabbul zúg az árvíz, Mind dühösb a fergeteg.
44,2
Rejts el, míg a bõsz vihar zúg, Míg éltem futása tart, S aztán, ó, vezess a révbe, S lelkemet fogadd be majd.
44,3
Nincs számomra más menekvés, Csak te rajtad csügg hitem, Ó, ne hagyj, ne hagyj magamra, hordozz s adj erõt nekem!
44,4
Benned bízni, ó, mily édes! Éltem néked szentelem, Boldogan csodálni téged, S néked élni szüntelen.
45,1
Fogd két kezem kezedbe, S vezess, Uram, A sírig s majd a mennybe Minduntalan. Egy lépést sem tehetnék Tenélküled, De holt te jársz, szeretnék Menni veled.
45,2
Kegyelmeddel födözd be Szegény szívem, Míg bánatban s örömben Benned pihen, Vedd gyermeked karodba, Fáradt nagyon. Szemét behunyja nyomba És hisz vakon.
45,3
S habár erõdet éppen Nem érzem is, Veled a célt elérem Sötétben is; Fogd hát kezem kezedbe, S vezess, Uram, A sírig s majd a mennybe, Minduntalan.
46,1
Ó, felséges Atyaisten, Ki uralkodol mennyekben, Dicsértessél híveidben!
46,2
Te minket az elmúlt éjjel Megtartottál szent kezeddel, Atyai kegyességeddel.
46,3
Ördögnek csalárdságától, Hirtelen való haláltól Megóvtál bûn hatalmától.
46,4
Mi testünkben megnyugtattál, Új erõvel megáldottál, És e napra általhoztál.
46,5
Ma is kegyelmes Istenünk, Adj szerencsés napot érnünk, A te szent nevedért kérünk.
46,6
Részesíts szent áldásodban, Hogy napról-napra buzgóbban Járjunk el miden dolgunkban.
46,7
Add, hogy éljünk igaz hitben És isteni félelemben, Hogy megtarthass kegyelmedben.
46,8
Hallgasd meg könyörgésünket, Atya Isten, tarts meg minket, Add meg minden szükségünket.
46,9
A te áldott szent Fiadért, Mi Urunk, Jézus Krisztusért, Légy kegyelmes õ kedvéért.
46,10
Hogy pályánkat híven futva Mehessünk nyugodalomra, Mennyei szent országodba.
47,1
Ékes dolog ismerni, Uram, felségedet, Énekléssel dicsérni A te nagy nevedet.
47,2
Ékes dolog, hogy áldjuk Te nagy jóvoltodat, És szüntelen imádjuk Irgalmasságodat.
47,3
Te nagy hatalmasságod Világokat teremt, De jóságod nem feled Minket sem idelent.
47,4
Világ Ura, tõled jön Segítség, oltalom, És amint érdemeljük, Büntetés, jutalom.
47,5
Az idõk változása, Erõ, élet, halál, Balsorsunk és szerencsénk, Uram, terajtad áll.
47,6
Bölcsességed, irgalmad Mindeneket betölt, A te dicsõségeddel Teljes a menny s a föld.
47,7
Te küldéd el kegyesen Hozzánk szent Fiadat, Hogy építse közöttünk Örök országodat.
47,8
Mily jót tettél velem is A Krisztus Jézusért, Ki a kínos keresztfán Értem is onta vért.
47,9
Atyám, a te kegyelmed Engem meggazdagít, Ami vagyok s amim van, Mind a te javaid.
47,10
Mit tegyek és mit adjak Áldásidért, Atyám? Melyeket itt bõséggel Árasztottál reám?
47,11
Hitemet a Jézusban, Íme bemutatom, Legyen kedves elõtted Ez én áldozatom.
47,12
Hogy teljesen tenéked Adhassam szívemet, Kérlek, öntsd ki reám is A te Szentlelkedet.
47,13
Egyet kérek fõképpen, Hogy szent országodat Keressem én elõször, Mint legfõbb javamat.
47,14
Ha Istennek országát Hûséggel keresem, Egyébbõl is részemet, Tudom, hogy elveszem.
48,1
Mennynek, földnek teremtõje, Ó szentséges Háromság, E világnak éltetõje, Véghetetlen boldogság, Te bölcs rendelésednek A menny és föld engednek.
48,2
Szívbõl hálát adok neked, Mindenható Istenem, Hogy megõrzött szent Felséged, És nem ért veszedelem; Hogy békével nyughattam, S mára felvirradhattam.
48,3
Múljék az éj sötétjével Bûneimnek homálya, És szívemet szent fényével Lelked derítse, áldja; Jézusomnak sebében Legyen én reménységem.
48,4
Add, lehessen újulásom, Ó, Atyám, ez új napon, Engedj bûnbánattal járnom Földi vándorutamon; Ne legyen okom félni, Mikor eljössz ítélni.
48,5
Ma és egész életemben, Bizodalmam csak te vagy, Szent igéddel vezess engem, Holtomig velem maradj; Mert senki tekívüled Meg nem segít engemet.
48,6
Szent oltalmad alatt légyen Lelkem, testem mindenem; Mint gyermek anyja ölében, Nyughassam meg, Istenem. Én, Atyám, tied vagyok, Gyermekedet nem hagyod.
48,7
Tõled jöjjön segedelem, A veszélyben el ne hagyj; Éreztesd naponként velem, Hogy te édes Atyám vagy; Ha meghalok, az égbe Vígy örök dicsõségbe.
49,1
Dicsérlek, Uram, tégedet, Hogy ez éjjel megõrzél, És áldalak, hogy engemet A gonosztól megmentél.
49,2
Ma is kérlek szívem szerint, Ne nézzed sok hibámat; Hívõ lelkem feléd tekint, Tenálad a bocsánat.
49,3
A bûnre sok az alkalom, És az ember erõtlen; Te légy azért hû gyámolom Ma és minden idõben.
49,4
Legyen vezérlõ csillagom Igédnek szent világa; Pályámat így bizton futom, S áldásod száll reája.
49,5
Lelkem, testem és mindenem Ajánlom szent kezedbe; Keresztemet ha szenvedem, Fogadj hû védelmedbe.
49,6
Megszégyenül, aki bízik Az ember erejében; De soha nem csalatkozik, Aki hisz Istenében.
49,7
A nagy Istent az ég, a föld Dicsérettel imádja; Ki áldással mindent betölt, Övé legyen a hála!
50,1
Szívem szerint, Úristen, Neked zeng énekem Ma és míg élek itten, Minden új reggelen. Buzgó fohászomat Fiadnak szent nevében, Ki vérét ontá értem, Kegyelmesen fogadd.
50,2
Hálás szívvel dicsérlek, Mennyei jó Atyám, Hogy baj, veszély nem értek Az elmúlt éjszakán. Ma is esedezem, Bocsásd meg sok hibámat, Ó, nézzed, ím a bánat Erõt vesz lelkemen.
50,3
E napon is ügyemet Te vedd fel, Istenem. Ha te nyújtod kezedet, Nem ér veszedelem. Segélj, ha tûz, vízár Üldözne vagy szegénység, Ha betegen szenvednék, Vagy érne gyorshalál.
50,4
Testem, lelkem s amim van, Oltalmadba vegyed, Segélj meg dolgaimban, Õrizd szerettimet. Hisz minden örömöm, Nõm, gyermekem, családom, Rokonom és barátom, Mind neked köszönöm.
50,5
Jó angyalid körültem Híven vigyázzanak, Ha bûn tõrébe estem, Õk visszahívjanak. Nem lesz így bánatom, Hû leszek Istenemhez, Viszont õ is velem lesz, És le nem bukhatom.
50,6
Te vagy én bizodalmam, Szeretõ jó Atyám, Vezetsz minden utamban, S van gondod énreám. Most is reád bízom Magamat mindenemmel, Végy körül kegyelemmel, S megnyugszom sorsomon.
50,7
Legyen úgy, mint akarod, Én nem kételkedem. A te hatalmas karod Megõrzi életem. E hittel indulok Munkámra most vidáman, Itt e földi házamban Csak úgy boldogulok.
51,1
Dicsõség a magasban Neked, jó Istenem, Hogy újra felvirradtam Ma is e reggelen. Az éjjeli sötétség, Habár körülfogott. De kártól és veszélytõl Megõrze szent karod.
51,2
Magasztallak és kérlek, Éltem kegyes Ura, Te légy egész nyájadnak Hûséges pásztora. Felsõbbséget s a népet, Az egyházat, hazát Te óvjad, te segéljed, Nehéz harcain át.
51,3
Hirdettesd szent igédet Továbbra is nekünk, Hogy mind jobban épüljön Szent gyülekezetünk, Törvényidet tartsák meg A késõ unokák, Téged féljen és áldjon Mind az egész világ.
51,4
Hazánkban békességet, Házunkban kenyeret Te adj, Atyánk, mindenkor, Te örök szeretet. A népek közt lakozzék Jóság s egyértelem, Lássék meg, hogy szívünkben A Krisztus van jelen.
51,5
Benned leljen segítõt A jó igyekezet, Bõ áldással jutalmazd A hû munkás kezet. Köszönjük meg, amit adsz, Ne mondjuk, hogy kevés; Lakozzék mi közöttünk A megelégedés.
51,6
Sok a földi kísértés, És nagy az ereje. Ha magunkra maradunk, Mi nem bírunk vele. Uram, Jézus, állj mellénk, Te légy mi paizsunk! Ha te léssz segedelmünk, Úgy el nem bukhatunk.
51,7
Jézus, te a szõlõtõ, Mi vesszeid vagyunk; Gyümölcsöt csak úgy termünk, Ha benned maradunk; Segélj hát, hogy a jóban Szépen öregedjünk, És végre mennyországban Tevéled örvendjünk.
52,1
Hálát adok tenéked, Gondviselõ Atyám, A te szent karod védett Az elmúlt éjszakán. Csendes álmom fölött, Hogy baj s veszély kerüljön, S rám új reggel derüljön, Hatalmad õrködött.
52,2
Vegyen körül kegyelmed E felvirradt napon, Kísérjen segedelmed, Midõn munkálkodom. Add hû sáfár legyek, Kedvedbõl ki ne essem. A szegényt meg ne vessem, Sõt véle jót tegyek.
52,3
Hallgasd meg esdeklésem: Öntsd ki rám lelkedet, Legyen fõ törekvésem: Megnyerni kedvedet. A múló földi jót Fölöttébb ne szeressem, Hanem inkább keressem Az örökkévalót.
52,4
Hogy meddig nyújtsd pályámat, Rád bízom, Istenem; Biztass, hogy koronámat A mennyben megnyerem, Úgy nem panaszkodom; Bár küzdjek itt ínséggel, A bút, bajt dicsõséggel Felváltod egykoron.
52,5
Add, Uram, szép csendesen Végezzem éltemet. Azután dicsõségben Láthassam színedet. A szent angyalokkal Téged magasztaljalak, És örökké áldjalak Örvendõ szózattal.
53,1
Ébredj fel, szívem, vigadj, Istenednek hálát adj, Aki néked ád mindent, S minden veszélytõl megment!
53,2
Uram, te megtartottál, Mára felvirrasztottál Megújult egészségben, Lelki, testi épségben.
53,3
Ezért én most dicsérlek, Atya, Fiú, Szentlélek, Hálaadó lélekkel, Magasztaló énekkel.
53,4
Légy ma is oltalmazóm, Én kegyelmes vigyázóm, Te angyalid mellettem, Járjanak körülöttem.
53,5
Én igyekezetemben, Beszédimben, tisztemben Légy kegyes útmutatóm, Segítõm és megtartóm.
53,6
Add rám ma is áldásod, Legyen szívem szállásod; Igéddel táplálj engem, Míg mennybe juthat lelkem.
54,1
Tenéked, Uram, hálát adok. Hozzám való jóvoltodért. És teljes szívembõl vigadok Rám áradott áldásodért; Mert ím meghallgattál, Sokszor kiragadtál Nyavalyáimból. Szívbéli vidulást Adtál megújulást Sok bánatimból.
54,2
Szép napod felhoztad újonnan Az éjszaka homályából: Ó, mosd le lelkem szennyét rólam, Ébressz fel a bûn álmából, Sok ínségeim közt Te magad nyújts eszközt Könnyebbségemre; Légy kegyes készséggel Atyai hûséggel Segítségemre.
54,3
Mily sok ezerszer tapasztaltam A te gondviselésedet! Áldó kezed hányszor volt rajtam, Áldlak érte, Istenemet. Jóságod, mint paizs Védjen engem ma is; Tenéked adom Testemet, lelkemet; És minden ügyemet Tereád hagyom.
54,4
Ne hagyj eltávoznom, ó Isten, Tetõled bûneim miatt; De álljak meg végig a hitben, Kövessem szent parancsidat. Ha kísért a sátán, S hûségemnek árán Bûnre csalogat: Ó, ne hagyj magamra, Szabadításomra Nyújtsd ki jobbodat.
54,5
Már kezeidbe ajánlottam, Melyeket te adtál nekem; Ha mikor hozzád folyamodtam, Meghallgattál, én Istenem, Vezesd ma is szívem, Hogy tehessem híven Szent tetszésedet; Csak téged féljelek, Buzgón szeresselek, Mint hû gyermeked!
55,1
Hogy naponként, Uram, Álmomból serkentesz, Kegyelmességedbõl Sok jóval élesztesz: Néked adok hálát, Magasztalván, áldom Irgalmad nagy voltát.
55,2
Adj, kérlek, ma nékem Tiszta, igaz szívet, Mely neked szolgálni Buzgósággal siet; Ó, add, hogy féljelek Kegyes jóvoltodért Híven szeresselek.
55,3
Legyek jó szerencsés E napi dolgomban, Melyhez ismét kezdek, Bízván áldásodban. Te légy hû vezérem Minden utaimban, Míg célom elérem.
55,4
Ne nézzed Úristen, Én sok vétkeimet, Melyekkel megbántlak Gyakorta tégedet, Inkább szent Fiadért, Adj bûnbocsánatot, Vére hullásáért.
55,5
Tartsd meg jó kedvedet Végig oltalmamra, Amit vettem tõled, Fordítsam haszonra; Legyek könyörülõ, Tehetségem szerint Másokkal jóltevõ.
55,6
Kedveseimtõl is Minden veszedelmet Fordítson el e nap A te segedelmed; Födözzön be szárnyad, Hogy ne érjen minket Semmi baj és bánat.
55,7
Térj be hozzánk, legyen Szívünk a szállásod, Maradjon meg rajtunk Isteni áldásod. Lelkünk erõssége Te légy, hogy ne essünk A sátán tõrébe.
55,8
Nagy irgalmú Isten, Szent és örök Felség, Legyen nagy nevednek Dicséret, dicsõség Úgy itt e világban, Mint a mennyországban, Örök boldogságban.
56,1
Téged látván kies reggel, Vigad szívem nagy örömmel, Hogy az Urat áldhatom; S hálaadó buzgósággal, Teljes alázatossággal Szent nevét imádhatom. Atyám! Hozzám Kegyelmes vagy, hûséged nagy, téged áldlak, Szent énekkel magasztallak.
56,2
Az éjjel te voltál velem. Nélküled sok veszedelem Vett volna engem körül; Most ismétlen kegyelmedbõl, Új napot adsz jó kedvedbõl, Amelyen szívem örül. Tõled Ered Erõ, áldás, boldogulás naponként rám. Téged áldjon szívem és szám.
56,3
Kegyelmedet adjad nékem, hogy minden búm s minden vétkem Ez éjjellel elmúljon, Hogy e rövid életemben, Mindennemû esetemben Minden jómra forduljon. Próbáld, Vizsgáld, Milyen vagyok, terád hagyok mindent, Atyám, Te, hiszem, gondot viselsz rám.
56,4
Te fiad vagyok, ó, Atyám; Add, hogy e név illjék is rám, És legyen dicsõségem. Nálad nélkül csak tévelygek. A vétkekben elsüllyedek. Légy maga segítségem. Segélj, Vezérlj, Hogy kedvedet, szerelmedet érezhessem, S kegyelmedet megnyerhessem.
56,5
E világnak küzdelmiben Maradjon tiszta én szívem, Bûn útjára ne térjek. Add, hogy hozzád emelkedjem, Buzgón arra törekedjem, Hogy elnyerjem a mennyet. Kezed Vezet Míglen végre dicsõségre hozzád jutok, És vég nélkül vigadhatok.
57,1
Mikor a halál álmából, Majd én is felébredek, És sírom éjszakájából Dicsõbb reggelre kelek: Akkor célomnál leszek, Minden gondot leteszek; Eltûnik a baj, mint álom, Teljes lesz ott boldogságom.
57,2
Most még erre az életre, Virrasztál fel, jó Atyám. Segélj, taníts türelemre, Bármely terhet raksz is rám. Áldd meg mai napomat, S egész bujdosásomat, Hogy szent tetszésedre éljek, S ítéletedtõl ne féljek.
57,3
Add, ha elhívsz e világból, Hittel vegyek végbúcsút; Biztass, hogy a síri ágyból Hozzád mennybe visz az út. Enyhítsd végsõ harcomat; S kik siratják holtomat, Adj nekik is bölcsességet, Hogy érjenek boldog véget.
58,1
Atyám, ismét új élettel Új reggelre virradok, Melyért zengõ dicsérettel Néked hálákat adok; Mert te voltál oltalmam, Tõled jött nyugodalmam.
58,2
Napjaimra is, ó, legyen Kegyes gondod, Istenem, Hogy valamelyik ne tegyen Bizonyságot ellenem, S ne legyen okom félni, Mikor eljössz ítélni.
58,3
Egy napot sem adsz hiába, Te ki mindent bölcsen téssz; Mindenik becses magában, Mindenkirõl számot véssz; Add, mindennap jót tegyek, Mindig kegyesebb legyek.
58,4
Engedd, hogy ma is napomat Jóban töltvén épüljek, Hogy mikor végzem harcomat, E napnak is örüljek, Ebben is minden óra Folyjon hasznosan jóra.
58,5
Majd ha itt lejár életem, A halálban szunnyadok; Mint mag a földbe vettetem, S ideig ott maradok; Akkor is jót téssz velem, Míg tart e nagy éjjelen.
58,6
De viszontag fölébredek, S szent énekem is velem, Akkor új szívvel éledek, Neved szebben tisztelem: Vég nélkül magasztalom, Vég nélkül tart nappalom.
59,1
Imádásod, Uram, legyen Én elsõ gondolatom, Fogadd tõlem e reggelen Szívbéli áldozatom.
59,2
Te voltál megtartóm nekem Az elmúlt éjszakában, Nem ért semmi veszedelem Oltalmad árnyékában.
59,3
Tied, Uram, a dicsõség, Imádom Fölségedet; A menny, a föld, a kerek ég Hirdetik nagy nevedet.
59,4
Atyám, adj az új napfénnyel Lelkemnek is újulást, Hogy keressem serénységgel Az igaz megjobbulást.
59,5
Gyúljon lángra a szeretet Szívemben teirántad, Jézusban való hitemet Szent igéddel tápláljad.
59,6
Csak tereád tekintsenek Mindenkor én szemeim, Te segélj, hogy erõt vegyek A bûn kísértésein.
59,7
Tartsd meg épségben lelkemet, Testemet erejében, Közöld velem kegyelmedet A Jézus érdemében.
59,8
Bármikor végzem éltemet, Bölcs a te szent végzésed, Neked ajánlom lelkemet, Legyen meg szent tetszésed.
60,1
Zengd, lelkem ez új reggelt, A nap ím, ismét fölkelt, Ó, nap, mily gyönyörû vagy, Az Úr jósága mily nagy!
60,2
Az Úr hatalma intett. Újra világosság lett; Menny, föld magasztald, imádd A világosság Urát.
60,3
Isten, egyetlen sugár Imádásodra hív már; Hát sok ezer világok Mily szóló bizonyságok!
60,4
A nap, bármily szép fényt ád, Sötét, ha mérjük hozzád, Uram, oly nagy Felséged, Ki ne imádna téged?
60,5
Ó, indítsd fel szívemet, Hogy téged Istenemet Tartson legfõbb Urának, Minden jók forrásának.
60,6
Add, hogy éljek tenéked. Kerüljek minden vétket; Naponként több jót tegyek, S elõtted kedves legyek.
60,7
Ma is terjessz áldást rám, Ma is légy kegyes Atyám; Te, ki adtad éltemet, Hallgasd meg kérésemet!
61,1
Ó, szent Isten, vonj engemet E szent napon magadhoz. Ihlesd meg és hajtsd szívemet A mennyei javakhoz; Hogy tegyem szent akaratod, S úgy töltsem e vasárnapot, Amint igéd kívánja.
61,2
Add, szívem mindig örüljön, Hogy házadba mehetek: Lelked igédbõl épüljön S okuljon, ha tévedek, Hogy lássam, mily szent törvényed, Csupa szeretet ösvényed, Boldog, ki azt követi!
61,3
Szent igédnek hirdetését, Add, örömmel hallgassam, A mennyország keresését Buzgósággal folytassam. Kövessem szent törvényedet, A jóban leljem kedvemet, Miként te azt kívánod.
61,4
Atyám, így e napod nekem Áldásod napja lészen, S már e világi életem Dicséretedre végzem; Míg e próbaidõ után, Tehozzád mennyekbe jutván, Teljes lesz boldogságom.
62,1
Adjunk hálát az Úrnak, Kegyelmes Megtartónknak Az elvett ajándékért, A sok jótéteményért.
62,2
Testünket és lelkünket Õ adta életünket, Mindenkor van ránk gondja, Gyermekeit megóvja.
62,3
Eledelt ád testünknek, Vigasztalást lelkünknek; A sebet meggyógyítja, Melyet a bûn ejt rajta.
62,4
Orvost ad, ki segíthet, Krisztust, aki az élet, Kinek véres halála Üdvösségünk forrása.
62,5
Igéje s két szentsége Szívünknek menedéke, És a Szentlélek által Egyesít az Atyával.
62,6
Ránk Krisztusért így árad Élet és bûnbocsánat, Általa mennyben nékünk Boldogság leszen részünk.
62,7
Atyánk, kérünk, kegyelmed Tovább is segedelmet Adjon nagynak, kicsinynek, Akik tebenned hisznek.
62,8
Tarts meg az igazságban És adj a mennyországban Üdvöt Jézus Krisztusért, Mi egy közbenjárónkért.
63,1
Az Úr sok jót tesz velünk, Mindennap eledelünk Kijár tárházából; Hívek, jer, õt áldjátok, Ki gondot visel rátok S megelégít jóvoltából.
63,2
Hatalma mondja: Legyen! S azonnal véghez megyen Kegyes akaratja; Mindnyájunkat õ táplál. S a mi javunkra szolgál, Kellõ idõben megadja.
63,3
Áldó kezét megnyitja, Szívünket vidámítja, Javait osztja szét. Az egek madarai, Mezõk liliomai Hálával zengik nagy nevét.
63,4
Te is dicsõítsétek S példáját kövessétek Kegyes Atyátoknak, Ki ruház s kenyeret ád, S felhozza fényes napját Mind jóknak, mind gonoszoknak.
63,5
Szívbõl könyörüljetek, Ha szenved testvéretek, S küzd nehéz gondokkal. Minden ember testvérünk, Ha Istentõl jót kérünk, Tegyünk mi is jót másokkal.
64,1
Összeteszem két kezem, Úgy áldalak, jó Istenem, Te táplálod testemet, Te tartod fenn éltemet.
64,2
Miden áldott adomány, Tõled származik csupán, Étel, ital, minden jó Tõled van, Mindenható.
64,3
Köszönöm, jó Istenem, Amit ma is adsz nekem: Mielõtt elfogadom, Téged illõ áldanom.
65,1
A nap immár elenyészett Világa fényével, Ki nappal sírt s megfáradott, Most alszik békével.
65,2
Nagy Isten, csak te õrködöl, Csak te nem aluszol; Téged be nem föd a homály, te fényben lakozol.
65,3
Viselj gondot énrólam is E sötét éjszakán, Ha fáradtan elszunnyadok, Te vigyázz énreám.
65,4
Tudom, hogy sok bûnöm miatt Méltán sújt haragod; De értem is te szent Fiad Nagy váltságot adott.
65,5
Igaz bírám, ítéletkor Kezesül õt fogadd, Ki értem a halálra ment, Az én Krisztusomat.
65,6
Erre elalszom csendesen Lehunyva szememet, Az Isten õriz kegyesen, Félnem hát nem lehet.
65,7
Ha az éjjel szabnál határt Vándorutam elé; Atyám, te vigy az égbe fel Választottid közé.
65,8
Így én neked élek, halok, Erõs, nagy Istenem; Veled gyõzelmet aratok Halálon, életen.
66,1
Most nyugosznak az erdõk, Ember, állat és mezõk, Mind e világ pihen. De nékem nincs nyugalmam, Míg hálákat nem adtam Tenéked, én jó Istenem.
66,2
Ó, nap, hová tûnél el, Hová ûzött az éjjel, Mely harcban áll veled. Te nem ragyogsz az égen, De más napom van nékem: Jézus, az örök szeretet.
66,3
Reám borul az éjjel, De biztatnak reménnyel Ott fenn a csillagok, Hogy engem is a mennybe Felvisz az Úr kegyelme, Ha a földtõl megválthatok.
66,4
A test nyugalmat áhít, Leveti õ ruháit, Halandóság jelit, De Jézusom az égbe’ Öltöztet dicsõségbe, Ha végórám elközelít.
66,5
Fáradt tagjaim mostan Tegyétek le nyugodtan A napnak terheit. Vigadj, szívem, te is majd Levetheted a bút, bajt S a bûn terhét, mely keserít.
66,6
Álom jõ már szememre. Ki vigyáz életemre, Ha most elszunnyadok? Izrael õrizõje Lesz házamnak védõje, Nem érhetnek károk, bajok.
66,7
Jézus, te légy oltalmam, Nálad lesz jó nyugalmam Hû szárnyaid alatt, Uram, csak te vigyázz rám, Akkor nem árt a sátán; S testem, lelkem békén marad.
66,8
Te is távol s közelben, Akik szerettek engem, Békén pihenjetek. A sötét éjszakába’ Az Úr világossága Õrködjék hûn fölöttetek.
67,1
Az éj ím érkezik, Beborítja a földet; Az Úr nem távozik, Megvilágosít minket. Te vagy, ó, Jézusom, Én napom s világom.
67,2
Szent igéid fáklyáját, Ó, Jézus, gyújtsd meg bennem; A hitnek szikráját Élesszed én szívemben, Világa ûzze szét A bûnnek éjjelét.
67,3
Én e mai napon Sok hívságot míveltem; Nálad tudva vagyon, Atyám, amit vétettem: Érzem bûnöm súlyát, Kárhozatos voltát.
67,4
Ó, Isten, jó Atyám, Ne írd föl az én vétkem. Kegyesen nézz reám, És bocsáss meg énnekem; Bûnöm töröljed el A Jézus vérivel.
67,5
Hadd megújítanom A szövetsége véled: Én vándorutamon Tiéd e szív, e lélek. Szentlelked add nekem A jóra Istenem.
67,6
Immár fáradt fejem Lehajtom szent nevedben. Te szárnyad, Istenem, Takargasson be engem, S ha virrad hajnalom, Maradj oldalamon.
68,1
A nap lement, ó, Jézus, maradj velem, Bûn homályát te magad ûzd el tõlem, Ó, támadj fel igazság szép napja, Hogy távozzék szívemnek homálya.
68,2
Tiéd, Uram, a dicséret s a hála, Hogy eljutottam e nap alkonyára. Te vezérled minden lépésemet, Gyarló szemem bár nem látja kezed.
68,3
Csak egy az én lelkem szomorúsága, Hogy a jóban nincs állhatatossága. Te vagy tudója, édes Istenem, Hogy megbotlom, mint gyermek szüntelen.
68,4
Bocsásd meg bûnöm, irgalomnak Atyja, Mely lelkemet kínozza és furdalja. Bánom, hogy azzal megbántottalak, De megtérek tehozzád újólag.
68,5
Én pásztorom, lelkemnek õrizõje, Jobb kezed a hívek védelmezõje. Oltalmazzon kegyelmed engemet, Ha a sátán keresi lelkemet.
68,6
Te nem szunnyadsz, midõn tart nyugovásom, Add, hogy terólad legyen álmodásom. A nap elment a sötét éjjelen. Én napvilágom, te maradj velem.
69,1
Ímhol jövök, ó, Jézusom, Most midõn az éj beáll, S mindent elföd a homály; Leborulva imádkozom: Ó, ne hagyj el engemet, Hajtsd magadhoz szívemet.
69,2
Napjaim sietve tûnnek Sebes nyílnak módjára Örökkévalóságba; Mint a szelek elrepülnek, Folyton folynak az idõk, Eltelnek az esztendõk.
69,3
Mégis az én gyarló lelkem Ó, Jézusom, tégedet Felkeresni elfeled. Mintha nem is volnék ébren, Rest vagyok és gondtalan, Idõm pedig elrohan.
69,4
Ó, nagy és sok az én vétkem! De nagy a te irgalmad, Mely nekem mindent megad; Mégis hányszor elfeledtem Szent nevedet áldani, Hitemet megtartani.
69,5
De most jövök bûnöm bánva Én megváltó Jézusom, Irgalmadat szomjúzom: Hints fényt az éji homályba, Légy te én szövétnekem, Melynél üdvöm meglelem.
69,6
Jó vagy rossz napokkal áldjon Hû kegyelmed engemet: Én megmaradok veled; Jézus, te légy napvilágom, Úgy a sötét éjjelen Nem érhet veszedelem.
70,1
Az est beáll, a táj ím elsötétül, Egész világ csendes, nyugodni készül. Te is lelkem, mondjad, hol nyugoszol? Az Úrhoz térj, nincs jobb helyed sehol.
70,2
Fáradt vándor szállást keres az éjre, Madárnak is nyugalmat ád a fészke; A nyáj oda vonul, hol akla van: Én is hozzád hadd térjek, ó, Uram!
70,3
Gondolatom s amit szívem csak érez, Tehozzád száll, a menny nagy Istenéhez: E napomon áldás csak úgy leszen, Ha azt te szent nevedben végezem.
70,4
Mint jó Atyám voltál ma is vezérem, Te vittél át a sok bajon, veszélyen. Nem érdemlem ily nagy kegyelmedet, De hálámat kegyelmesen vegyed.
70,5
Sok a bûnöm s elõttem áll szüntelen, Bocsássad meg, mit e nap elkövettem; Íme szánom-bánom szívem szerint Bûnös lelkem hittel feléd tekint.
70,6
A test immár napi terhét leoldja. De lelkemnek most kezdõdik a gondja; Hálás szívbõl rebeg forró imát, S bizalommal felnéz, Uram, reád.
70,7
Körültem itt mély csend van és sötétség, Hû gyermeked meghatja most a térdét; Mint templomban, te itt vagy e helyen, Beszélj, Uram, szavad szent lesz nekem.
70,8
Hadd áldoznom neked hívõ szívemmel, Ím meghajlok elõtted, ó, ne vess el! Lecsillapult bennem vágy, szenvedély, Fáradt lelkem immár nyugodni tér.
70,9
Add, hogy testem nyugalmát megtalálja; Szívemet is földi zaj ne bántsa. Magadhoz, jer, vigy el hû pásztorom, Tetõled én el nem kívánkozom.
70,10
Légy lelkemnek szövétneke ez éjen, Harcomban és keresztemben vezérem; Hajlékodban készíts nyugvóhelyet, Örökké ott hadd ünneplek veled!
71,1
A nap hanyatlik immár, Az est homálya bezár, S nyugalmat hoz reánk; Munkánkat berekeszti, Erõnket megnöveszti, Néked háláljuk ezt, Atyánk.
71,2
Ébren vagyok még, s téged Áldalak, hogy Fölséged Mindeddig éltetett, Buzgó szívbõl hálálom, Hogy jóságod kõszálom, És lépteim vezére lett.
71,3
Ó, minden jók adója, Áldás osztogatója, Kegyesen bánsz velem; A sok ezernyi jókat, Soha el nem múlókat, Csupán neked köszönhetem.
71,4
A fénylõ magas égen, Dicsérnek nagy fönségben A hold és csillagok; Amint az örök rendnek Szabott útján kerengnek, Mind dicsõségedtõl ragyog.
71,5
Minden munkád nagyságos, S hirdeti, mily jóságos, Mily bölcs s hatalmas vagy; Amit az alkotó szó Általad mûvel, mind jó, Mind bámulásra méltó s nagy.
71,6
Hajnal harmatcsöppjében, Az est néma csöndjében, Ha szél zúg, ha nap süt; A földön és az égen, Az egész mindenségben Nagy vagy, ó, Uram, mindenütt.
71,7
Fejem bízvást lehajtom, Szent nevedet sóhajtom, Vigyázz rám, Istenem. Legyen nyugodt én álmom, Kezeidbe ajánlom Testem, lelkem és mindenem.
71,8
Ha éltemet letészem, Mily boldogság lesz részem. Mily áldott nyugalom! Akkor neved mennyekben, Fölséges énekekben Mindörökké magasztalom.
72,1
Majd ha a halál éjében Édesdeden szunnyadok, Míg új dicsõség fényében Szebb reggelre virradok: Mily csendes lesz nyugalmam, Megszûn minden fájdalmam, Azok közt, kik itt szenvedtek, De immár megdicsõültek.
72,2
Most lefekszem, hogy felkeljek Még e múló világra; Add, Uram, hogy készen legyek Örökkévalóságra; Legyek tiszta, hû és szent, Bûn súlyos terhétõl ment, Mikor hatalmad szavára, Megyek minden test útjára.
72,3
Add, az a nap kedves legyen, Amelyen magadhoz véssz, E világ restté ne tegyen, Bármikor hívsz, legyek kész. Bármiképp sirat hívem, Hozzád vágyódjék szívem; Inkább azt is mennyországba Hívjam örök boldogságba.
73,1
Készülj, testem, nyugodalomra, A nap búcsút vesz és bealkonyul; Homály ül a völgyre, s halomra, A nappali zaj és gond csillapul; De én némán ma sem hallgathatok, Neked, Atyám, buzgón hálát adok.
73,2
A munkában elfáradt testem Az üdítõ pihenést kívánja: Reggeltõl estig azt kerestem, Mi rozsda és moly ragadománya; De lelkem, jer, neked az nem elég, E kis idõt fordítsd üdvödre még.
73,3
Gondold meg, ma mi jót végeztél, Az örök jókat miként kerested? Ismerd be azt is, ha vétkeztél. Hol ejtett tõrbe erõtlen tested? Bûnnel nem szennyezted-e be magad, Nem sértetted-e embertársadat?
73,4
Csak úgy lesz csendes pihenéses, Ha megnyugtat lelkiismereted; De kín és gyötrelem lesz részed, Ha új váddal lépne fel ellened. Jer, szállj magadba és imádkozzál, Bûnbánat nélkül ágyadba ne szállj.
73,5
Nap nap után gyorsan elmúlik, Az idõ sietve repül tõlem; Ki tudja, éltem meddig nyúlik, S a bölcs Isten mit végzett felõlem? Ki tudja, új reggel virrad-e rám, Vagy ez lesz tán utolsó éjszakám.
73,6
Atyám, fejem öledbe hajtom. Nem rettegek, csak te maradj velem; Te védj meg, s nem lesz semmi bajom. Nyugodt leszek, nem ér veszedelem. Így bár az éjjel jöjjön a halál, Lelkem tenálad szebb hazát talál.
74,1
Téged, kinek köszönhetem, Aminek örül életem, Áldlak, áldások Atyja! Méltó vagy, Uram, hogy neked hálát rebegjen gyermeked Legbuzgóbb indulatja. Éltem minden boldogsága Jóvoltodnak bizonysága.
74,2
Ma is híven vezérlettél, Ezer bajból megmentettél, Serkentéd jóra lelkem; Ételt, italt szolgáltattál, Erõt tisztemhez te adtál, Nálad nyugalmat leltem, Hogy bú s veszély nem érhetett, Neked mondok köszönetet.
74,3
Te örök jóságos Atyám! Viselj tovább is gondot rám, Ez éjjel is légy velem, Tetõled várok oltalmat, Engedj csendes nyugodalmat, Míg felvirrad reggelem. Akkor vidáman teneked Zengek dicsérõ éneket.
75,1
Adj hálát több hívek között, Lelkemnek buzgósága! A nap tõlünk elköltözött, De nem az Úr jósága, Ki e napot szerzette, S az éjnek közepette, A csillagoknak fényében, Tekint reánk jó kedvében.
75,2
Nem méltó-e zengedeznem Annak, ki e napomat Engedte jól elvégeznem, S megáldotta dolgomat, Aki ma is éltetett, Jóval örvendeztetett, Nyújtott erõt, segítséget, S kegyelme szárnyával védett.
75,3
Végy imádást, dicséretet, Kegyes Atyja éltemnek! Hogy jóra igyekezetet S erõt adtál lelkemnek; Áldlak, hogy bár vétkezem, Nem büntetsz, mint érdemlem, Sõt bölcs atyai kezeden, Vezérelsz jó ösvényeden.
75,4
Adj ez éjszakán testemnek Enyhítõ nyugodalmat, Nincs is kétsége szívemnek, Hogy ne nyernék oltalmat. Íme néked szentelem Lelkem, testem, mindenem, Míg elérkezvén halálom, Hazámat mennyben találom.
76,1
Ez a nap is csendesen Megint elmúlt, Istenem! Semmi bajom nem esett. Szent karod védelmezett.
76,2
Kérlek, édes jó Atyám, vigyázz éjjel is reám, Ha lehunyom szememet, Te õrizz meg engemet.
76,3
Ha új napra ébredek, És tovább még élhetek: Úgy vezessen szent kezed, Hogy szerethess engemet.
77,1
Jézusom, légy velem, Midõn nyugodni térek; Végy szárnyaid alá, Így semmitõl sem félek. Maradjon nyugalmas És csendes éjjelem, S a lelkem tiszta, jó, Jézusom, légy velem!
77,2
Jézusom, légy velem, Hogyha a nap föltámad, És szent példád szerint Végzem napi munkámat. Hogy tegyem dolgomat Híven mind szüntelen, Az élet-alkonyig, Jézusom, légy velem!
77,3
Jézusom, légy velem, Ha búbánat lesz részem! Hogy ne zúgolódjam, Magamat ne emésszem, Veríték-gyöngyömet Törüld le édesen, Szívembe önts vigaszt, Jézusom, légy velem!
77,4
Jézusom, légy velem, Ha innen meg kell válnom; Nyugodt legyen a vég És édes síri álmom! Vigasztald azokat, Kik értem sírnak itt; Mondd: az Úr engemet Dicsõbb hazámba vitt!
78,1
Atyám, ûzd el bús éjszakám, Szép napodat derítsd reám, S add, verjen bennem gyökeret hozzád való szeretet.
78,2
Szívem nyugalomért eped, És várja segedelmedet; Ne várj, Uram, soká vele, Mert lelkem elcsügged bele.
78,3
Gyógyíts meg ezt a bús szívet, Erõsítsd meg térdeimet; Lásd meg fáradt lelkem baját, Halld meg epedõ sóhaját.
78,4
Méltó hozzád nem lehetek, De amióta szenvedek; Gyarló szolgádnak kebele Hitte, hálával van tele.
78,5
Homály fog be köröskörül, Miként ha volnék egyedül; Nincs oltalom, nincs menedék, Csak egy ajtó van nyitva még.
78,6
Kegyelem ajtaja, te vagy, Ó, Uram, zörgetek, ne hagyj! El nem bocsátlak tégedet, Míg meg nem áldasz engemet.
79,1
Lement a nap, végsõ sugára Már kialudott nyugaton, Fejemet én is nemsokára Csendes álomra nyugtatom, De meggyújtom elébb hitemnek S buzgóságomnak szent tüzét, Áldozatul én Istenemnek, Ki vezérel, ki áld, ki véd.
79,2
E napon is ki volt vezérem, És ki viselt gondot reám, Ki segített át sok veszélyen? Egyedül te, kegyes Atyám! Ma is te áldottál meg engem, Mind testem, mind lelkem szerint; Áldásod hálát gyújt szívemben, S hálám imára kényszerít.
79,3
Örülj szívem te Istenedben, Gondviselõd és jó Atyád! Most is, hogy az éj szárnya lebben, Õ áldja meg az éjszakát, Õ volt veled a nap zajában, S most hogy leszállt a csöndes est, Õ lesz tevéled a magányban, Csak õt imádd, csak õt szeresd.
79,4
Õrködésed édes hitében Aluszom el, jó Istenem, Mint a gyermek anyja ölében, S álmom, tudom, édes leszen. Ha eljön napom, az utolsó, Velem akkor is te maradj, Ha ágyam lészen a koporsó, Nyugalmat s új reggelt te adj.
80,1
Uram Isten, bemutatom Én estéli áldozatom; Fölgerjesztem hálám tüzét, Mely örökké csak néked ég.
80,2
A hit unszol, hogy meggyújtsam, S a hûség, hogy el ne oltsam; Mert örömben és búbajban A te áldó kezed rajtam.
80,3
Szemed virraszt énfölöttem, S angyalaid körülöttem Tábort járva, vigyáznak rám, Én Istenem, én jó Atyám.
80,4
Most is, hogy az éj már közel, Oltalmadba rejtõzöm el; Ha te velem vagy Istenem, Nem érhet baj, veszedelem.
80,5
Ó, légy velem, mellém te állj, Hogyha napom alkonyra száll; S ha ágyam a sírba vetem, Te ébressz fel, jó Istenem!
81,1
Napjaink repülnek Sebes nyilak módjára, Vissza nem kerülnek Soha senki számára; Ím ez a hét is már Gyorsan végére jár.
81,2
Jertek, háladással Dicsérjük Istenünket, Ki annyi áldással Szerette életünket, S naponként mint Atyánk, Híven vigyázott ránk.
81,3
Ha munkánk híven folyt, Ha valami jót tettünk, Segítségünk ki volt? Erõt rá kitõl vettünk? Szívünk dicsérete Nem õt illeti-e?
81,4
Megvalljuk, szívünket Gyakran bûnnel szennyezénk. Ne büntess bennünket, Ahogy megérdemelnénk. Nagy irgalmú Atyánk, Kegyes szemmel nézz ránk!
81,5
Az idõk árjával Sietünk a cél felé, Melyet hatalmaddal Te tûzték éltünk elé; Segélj, élet Ura, Ne jussunk ott búra.
81,6
Kegyelmed minékünk Sok hetet s esztendõt ád, Eltûröd sok vétkünk, Hogy megtérjünk tehozzád; De majd üt az óra, Mely hív számadóra.
81,7
Ha majd, örök bíránk, Székednél megjelenünk, Nézz kegyesen miránk, Engedj ott örvendenünk, Hol örök koronát A te kegyelmed ád.
82,1
Te vagy napvilágom, Te vagy énekem, Téged várlak Jézus kínos éjeken. Oszlasd el a homályt, ûzd el a bánatot, Ragyogjon fel rajtam szép fényes napod!
82,2
Égõ várakozás ég miden szívben, Bárha nem is tudja, Téged vár miden. Titkon epedõknek jelenjél meg nyilván, Találj meg mindenkit, ki élni kíván!
82,3
Találj meg mindenkit, Aki elveszett, S vigye dicsõségre hatalmas kezed: Hogy amikor eljössz az ég felhõiben: Örömmel lásson meg minden földi szem.
83,1
Maradj velem! Már-már alkony föd el. Nõ a homály, Uram, te légy közel! Ha nincs segély, és nyugtom nem lelem, Ó, védtelennek gyámja légy velem!
83,2
Rövid létünk, elrohan, mint a hab, Víg zajt bú vált, semmi fény sem marad; változás és romlás dúl mindenen, Te, ki nem változol, maradj velem!
83,3
Ne csak tekints rám, ne csak ó, Uram, Hanem esdek, lakjál itt untalan; Ne mint vendég, ki percre megjelen, Örök barátomként maradj velem!
83,4
Ne mint király, ki számadásra von, Ó, jöjj keggyel, gyógyírral szárnyadon; Szüntesd a bút, enyhíts keservemen! Szabadítóm jövel s maradj velem!
83,5
Nálad nélkül percig nem élhetek, Ki gyõzné le a kísérteteket? Hû vezetõm ki lenne, ha te nem? Fényben és árnyban ó, maradj velem!
83,6
Jövel, Uram, lezárt szemem elé, Ragyogj reám, s mutass az ég felé! Hajnal hasad, a földi árny megyen, Éljek, haljak, Uram, maradj velem!
83,7
S midõn lelkem, mint szabadult madár, Hol nincs keserv, az üdv honába száll, Ó, mily dicsõ: Uram, mit érezek, Örökre ott én teveled leszek!
84,1
Ó, terjeszd ki, Jézusom, Oltalmazó szárnyad, És csitíts el szívemben Bút, örömöt, vágyat! Légy mindenem, légy fényem Sötéten jõ az éj. Nagy irgalmadból élnem Szüntelen te segélj!
84,2
Ó, mosson meg az értem Bõven hullt, drága vér! Új lélekért könyörgök, Újult akaratért. Kicsik, nagyok mind kérünk: Õrködj vigyázva ránk! Békességbe térünk: Te áldd meg éjszakánk!
85,1
Uram, maradj velem! Reám borult az este csöndesen. Feledve bút, bajt, súlyos terhemet, Ó, hadd hajtom le fáradt fejemet, Öledbe, Istenem.
85,2
Hová rejtõzzem én, Ha õsi ellenségem tör felém? Keresztedrõl, Megváltó Jézusom, Hajolj reám, bizton megnyughatom, Sebed szent rejtekén.
85,3
Dicsõ angyalsereg, Ó, zengd tovább e gyarló éneket! Vissza szívembe csengjen boldogan: Üdvöm a mennyben már felírva van, A bûn legyõzetett.
86,1
Az egyházi újesztendõ Ismét beköszönt hozzánk; Bizonytalan a jövendõ, Vaj’ ki tudja, mit hoz ránk; Hova, meddig visz utunk, Tán sírunkhoz is jutunk? Ó, mi változók az évek, Tõlük bajt vagy jót reméljek?
86,2
De nem érhet semmi veszély, Nem lesz semmiben kárunk. Mert Isten védelmünkre kél, Õ leszen erõs várunk. Terád hagyjuk magunkat. Kérünk téged, Urunkat, Szent orcádat fordítsd reánk, Légy tovább is kegyes Atyánk!
86,3
Eddig is csak te tartottál, Szemed vigyázott reánk, Vész s viharban takargattál, Melyért áld ma szívünk, szánk. Ó, bár ajkunk szózata És szívünk áldozata Hozzánk méltó, tiszta lenne, S neked kedved telnék benne!
86,4
Ám ha gyarló is a hála S gyenge a sóhaj, fohász, Mely szívünkbõl hozzád száll ma, Legyen kedves áldozás; Jézus érdemét tekintsd, S örök irgalmad szerint Hallgass meg és áldj meg minket, Vezesd minden lépteinket!
86,5
Õrizd s gyarapítsd hû nyájad; Hirdettesd szent igédet! Lelkünket azzal tápláljad, Hogy megismerjünk téged; Az legyen szövétnekünk. Munkálja a jót bennünk. Akaratodat kövessük, A bûnt kerüljük, megvessük!
86,6
Hogy éltünk veszély ne érje, Óvj meg erõs kezeddel! Tisztes munkánkat kísérje Áldás, elõmenetel; Hogy ezért is áldhassuk Nagy neved s imádhassuk, Tisztességedre, élhessünk Szûkölködõn segíthessünk.
87,1
Egyházi újév virradt ránk, És közli vélünk ismét Szeretõ mennyei Atyánk Áldását és kegyelmét, Ki régi szent szövetségét S amit hû népének ígért, Rajtunk ma megújítja.
87,2
Sion, ma hasson égre fel Magasztaló szózatod, Dicsérd Istent szent énekkel, Hozz hálaáldozatot! Áldassál örök kegyelem, Ki népedet e szent helyen Táplálod szent igéddel.
87,3
Te jó vagy, mennyei Atyánk, Minket lesújt a bánat, Szerelmed új áldása ránk, Méltatlanokra árad. Az ó-ember még él bennünk, Nekünk nincs semmi érdemünk, Mi bûnre halmozunk bûnt.
87,4
Uram mi könnyen elesünk, Szentlelket tõled kérünk: Ha bûn s halál tör ellenünk, Te légy biztos vezérünk, Segéld, szüld újjá népedet, Hogy megnyerjük tetszésedet, Dicsõségedre élvén.
87,5
Tartsd fenn igéd köztünk tovább, Mely vigasztal, erõsít: Keresztséget, úrvacsorát Õrizze az erõs hit. Áldd meg egyházi évünket, Hogy templom s iskola minket Tevéled egyesítsen.
87,6
A pásztoroknak adj erõt, Buzgóságot, készséget, Hogy hirdessék a nyáj elõtt Szóval s tettel igédet. A hívekbe adj újulást, Irtsd ki a rút képmutatást, Gyümölcsöztesd hitünket!
87,7
Így kezdjük és így végezzük Az egyházi esztendõt, Kezedbe bizton helyezzük A homályos jövendõt. Egyházad itt küzd és szenved, De egykor dicsõ gyõzelmet Arat ott fenn tenálad.
88,1
Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye!
88,2
Jöjj te, az égnek szentje, Az Atya egy felkentje, Jessének bimbós ága, Szûzi kebel virága!
88,3
Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk.
88,4
Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol. Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos.
88,5
Ó, szállj, közénk, királyunk! Íme eléd kiállunk: A sötétség elmúljon, A hit fénye ragyogjon!
89,1
Küldé az Úristen Hûséges szolgáját Názáreti Szûzhöz, Gábriel angyalát, Hirdetni irgalmát.
89,2
Mennybõl hoz csodahírt E bûnös világra: Szûz kebelébõl fakad Üdvünk szép virága, Lelkünk boldogsága.
89,3
Dicsõség királya Mihozzánk eljövend, Bûn átkát s erejét Megtöri õ, a szent, Kárhozatból kiment.
89,4
A porból felemel; Kevélyek ösvényét Hatalmával rontja, Sátán mérges fejét Sarkával zúzza szét.
89,5
A kísértõ ellen Megvéd erõs karja, Szent országát nekünk Örökségül adja, Népét el nem hagyja.
89,6
Jézus, e világnak Hû Üdvözítõje, Eltévedt nyájnak Újjá teremtõje, Mi hozzánk is jöjj el!
89,7
Élet fejedelme, Esdve kérünk téged, Te állj mellettünk õrt, Te adj békességet, hogy érjünk jó véget.
89,8
Csak tebenned bízunk, Igazgasd éltünket, Bocsásd meg kegyesen Sok súlyos vétkünket, Vidd mennybe lelkünket.
90,1
Áldott az élet Istene, Hogy bár vétkeztünk ellene, Mégis adott boldogítót, Bûneinkbõl szabadítót.
90,2
Kegyelmesen tekintett ránk, Szent Fiát küldötte hozzánk, Hogy oktassa értelmünket, És megszentelje szívünket.
90,3
Ó, véghetetlen bölcsesség, Ó, nagy szeretet s kegyesség! Ki tud eléggé csudálni, Méltóképpen meghálálni?
90,4
Jézus a világ javára, Mily nagy terhet vesz vállára! Romlásunkban õ nyújt kezet, Szabadulásra õ vezet.
90,5
Mik vagyunk mi, hogy érettünk Ennyit tesz, holott vétettünk? Istennek nincs szüksége ránk, Mégis Fiát küldé hozzánk.
90,6
Boldog, ki Jézust szereti, Jaj annak, aki megveti! Mert kívüle nincs boldogság, Nincs békesség, világosság.
90,7
Lelkem, nagy örömmel fogadd, Örökre néki add magad; Ha szent törvényét követed, Boldog lesz teljes életed.
90,8
Mennyei Atyánk áldassék, Mindenütt magasztaltassék. Jézus, dicsérjük nevedet, Hogy megváltottad népedet!
91,1
Áldott az egek Ura, Szent, igaz minden szava, Mert Fiát ím elküldte A mi üdvösségünkre.
91,2
Serege az atyának, És a szent prófétáknak Amit kívánt s hirdetett, Ím mind beteljesedett.
91,3
Sion üdve, nagy király, Érettünk a földre száll; Hogy legyen mi Megváltónk, Istennél közbenjárók.
91,4
Jövel gyengék ereje, Áldlak üdvöm kútfeje; Jer, egyengesd te magad, Én szívemhez útadat.
91,5
Szállj hozzám, dicsõ király, Tõlem soha el ne válj, Jer, tisztítsd meg szívemet, Gyomláljad ki bûnömet.
91,6
Egykor, mennyei hívem, Áldva jöttél, szelíden; Így ma is kegyelmeddel Szívem félelmét vedd el.
91,7
Ó, erõsíts vigasztalj, Nézd, lesújt a sok búbaj, Mert a sátán szüntelen Csábít s harcban áll velem.
91,8
Törd meg a kígyó fejét, Aggodalmim oszlasd szét, Hogy hitemmel tégedet Buzgón átöleljelek.
91,9
Így, élet fejedelme, Ha eljössz ítéletre, Add, jobbodra juthassak, Mint híved megállhassak.
92,1
Fel! Mennyei polgárok, Dicsõ királytok jõ, Örömmel fogadjátok, Kegyes, irgalmas, õ; Fel! Hív keresztyének, Jer, mind elébe menjünk, Hozsannát énekeljünk Lelkünk vezérének.
92,2
Fel! Csüggedõknek serge, Királytok közeleg, Ma bánatot levetve Nagy vígan legyetek! Boldog, kihez beszáll; Erõsít az ínségben. E siralom völgyében Vigassággal táplál.
92,3
Szûkölködõk, szegények, Dicsérjétek nevét, Híven nyújtja felétek Áldást osztó kezét. Ki teremtményeit Mind gondosan táplálja, Ínségteket is látja; Bízzatok, megsegít.
92,4
Ti szenvedõk, ó, jertek, Kiket búbaj emészt, - Letörli bús könnyetek, Erõt nyújt s enyhülést. Se gyötrelem, se kín, Se vész, harag nem árthat, Kezébõl ki nem ránthat, Könyörülj hívein.
92,5
Hû szívvel keressétek, Királytok úgy szeret: Útját egyengessétek; Úgy hozzátok siet. Õ nem hagy el minket; Kövessük, s mit reánk mért, Viseljük szent nevéért, Békén keresztünket.
92,6
Te mennyben s földön Úr vagy, S íme szegénnyé léssz, Örök szerelmed oly nagy, Hogy értünk halni kész; Add, hívek maradjunk, S dicséretedre kelvén, Hozsannát énekelvén, Buzgón hálát adjunk.
93,1
Ó, miként fogadjalak, Világ Megváltója, Méltóképp mint áldjalak, Lelkem megtartója? Ó, Jézus gyújtsd szívemben Te szövétnekedet, Hogy érthessem mindenben Te szent tetszésedet!
93,2
A Sion hintett néked Zöld pálmaágakat, De én dicsérlek téged, Zengvén zsoltárokat, Szívbéli hálaadással Imádlak Jézusom, Buzgó magasztalással Tenéked áldozom.
93,3
Ó, mit nem cselekedtél, Hogy megtartsd lelkemet, Ínségbõl kivettél, Megváltván engemet. Én, aki országodból Méltán kiûzettem, Ím abba irgalmadból Ismét beléphettem.
93,4
Valék nehéz fogságban S megszabadítottál, Valék rút szolgaságban S te fölmagasztaltál. Jöttél, hogy fölemeljed A porból lelkemet, S adtál kincset, amelyet Világ el nem vehet.
93,5
Mi hozott le a földre A mennybõl tégedet? Nem más, világnak üdve, Csupán a szeretet. A te kínos halálod Lõn a mi életünk, Te szent véred megváltott, S békét szerzett nekünk.
93,6
Ó, vésd szívedbe mélyen, Te árva bús sereg, Ki bujdosol az éjben, S szemedbõl könny pereg: Most jõ lelked királya, Itt áll ajtód elõtt, Vigasztalás van nála, Hittel fogadd el õt.
93,7
Segít a jónak Atyja, Ó, hát ne féljetek, Jézust miként fogadja Ti gyönge hitetek. Ím jön, ím jön szelíden, Merõ szeretet õ, Maradj meg nála híven, Te csüggedt szenvedõ.
93,8
Az ellenség hatalma Minket el nem riaszt, Erõs az Úrnak karja, Menten elsöpri azt. Jön a menny s föld királya, Nagy az õ ereje, Világnak gonoszsága Nem bírhat meg vele.
93,9
Eljön, hogy megítéljen Élõket, holtakat; Ki hozzá hû, ne féljen, Mert annak üdvöt ad. Jövel fényes világunk, Jövel, mi szép napunk, Igaz szívbõl kívánunk, Míg hozzád juthatunk.
94,1
Emberek, készüljetek, Jól meggondoljátok, Jézust, ki jõ értetek, Miképp fogadjátok. Örök boldogságot Közöl õ a hívekkel, Jertek kegyes lélekkel, S nyerhettek váltságot.
94,2
Örvendve köszöntsétek E kedves vendéget; Útját egyengessétek, Elhagyván bûnt, vétket. Lábát ne sértse kõ; Ó, hajts elõtte térdet S bízzál, hisz õ teérted, Üdvösségedre jõ.
94,3
Az alázatos szívet Keblére öleli, De a kevély lelkeket Haraggal bünteti. Ha kebled tiszta, ép És jársz az Úr tanácsán, Ne félj, õ nem hagy árván, Hozzád ma is belép.
94,4
Jézus, tégy engem szegényt E drága idõben, Te nagy irgalmad szerént, Késszé mindenképpen, Ó, végy nálam lakást, Áldásod légyen rajtam, Így zeng szívem és ajkam Tenéked háladást.
95,1
Jézus, örömmel fogadlak. Áldott légy, hogy eljöttél; Hittel téged megragadlak, Hogy megváltómmá lettél. Már többé el nem eresztlek. Szállásra szívembe veszlek. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!
95,2
Nincs fejedet hová hajtsad, Elhagyott vagy és szegény; Mégis, Uram, kit óhajtsak? Csak téged kereslek én. Elrejtett kincs van tenálad: Vigasztalás, bûnbocsánat. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!
95,3
Add, legyen fõ gazdagságom A te nagy szegénységed. Amíg élek e világon, Adjam át magam néked. Ha véget ér földi pályám, Megadod te égi pálmám. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!
95,4
Bírjon arra szelídséged, Hogy én is szelíd legyek, Mutassak szíves készséget, Más bajában részt vegyek; Ne éljek csak önmagamnak, Hanem felebarátomnak. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!
95,5
E világ bár ne szeressen, Én csak téged választlak; Bár mindkettõnket megvessen, Én mégis megmarasztlak. Tetõled el ne hagyj válnom, Tied éltem és halálom. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!
95,6
Szívem néked már ajtót tárt, Uram Jézus, hozzám szállj; Jövel , régen óhajtva várt, Maradást nálam találj. Törüld könnyem, szüntesd bajom, Így víg örömmel mondhatom: Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!
96,1
Jöjj be, ó, mért állasz ott künn, Isten áldott embere? Várva várlak, nyitva házam, Nyitva szívem, szállj bele! Jézusom, te hû barát, Nézd szívemnek nagy baját; Fájó, kínos seb van rajta, De kezed meggyógyíthatja.
96,2
Fájó seb a bûnek átka, A rossz lelkiismeret; Ez mardossa kínzó váddal Éjjel-nappal lelkemet, Törvényeddel felfedéd Uram, bûnöm rejtekét; És azóta nincs nyugalmam, Szenvedésem kimondhatlan.
96,3
Enyhülést ha itt kerestem, Nem szûntek meg kínjaim, E csalárd világ örvénybe Vitt sikamlós útjain; Nem vigasztalt, csak gyötört, Mérget nyújtott, nem gyönyört; Míg segített, inkább bántott, Nem találtam hû barátot.
96,4
Hiúságok hiúsága E világ minden java; Ha ma felvirult szerencsém, Holnap már elhervada. Nagyság, kincs csak földi por, Mit a szélvész elsodor; A napfényre ború támadt, Víg órákra késõ bánat.
96,5
A vigasztalás forrása Csak te vagy, én Jézusom, Békét szomjúzó lelkünket Te vezéreld jó úton. Ó, világolj szép napom, Ha a bánat terhe nyom; Fordítsd felém szent orcádat. Fény, öröm csak tõled árad.
96,6
Örvendj lelkem, nézd, az Úr jõ! Íme hogy meghallgatott! Tefeléd tart, menj elébe! Ó, becsüld meg e napot! Jer, fogadd be hittel õt, Õ lesz üdvöd, éltetõd! Mondd el néki titkos búdat, Bízzál benne, õ megnyugtat.
96,7
Krisztus Urunk eljöttében Vettük üdvünk zálogát, Isten a megtért bûnösnek Szent Fiáért megbocsát. Velünk lesz hát Krisztusunk, Tõle el nem pártolunk; Megtörik a bûn hatalma, Krisztus vezet diadalra.
96,8
Hogyha csábít a kísértõ, Vész, csapás ha látogat: Ó, ne csüggedj, hisz tenéked Krisztus fogja pártodat. Légy azért te is híve, Hallgass szent beszédire, S áldjad szent nevét szüntelen Itt a földön s fent a mennyben.
97,1
A bûnös világot Isten úgy szerette, Szent Fiát rendelni Hogy nem kímélette Váltságul érette.
97,2
Áldott légy ó, Jézus, Ki megszántál minket; Hálából ím neked Szenteljük éltünket, Testünket, lelkünket.
97,3
Vétkeztünk, ellened, De ím hozzád térünk, Mind a sírig te légy, Szent igéddel, kérünk, Mennyei vezérünk.
97,4
Ne engedd, hogy szívünk Járjon szabad kényén. Vezesd te éltünket Boldogság örvényén, A világ ösvényén.
97,5
Lelkünknek itt alant Te adj békességet, Baj s szenvedés között Tûrõ szelídséget S mennyben üdvösséget.
98,1
Jer, keresztyének szent kara, Dicsérjük Istenünket, Ki vesztünket nem akarja, De örök életünket. Áldjuk, ki üdvösségünkre Mindent megtett örömünkre A Jézus Krisztus által.
98,2
Az õ kegyes tanácsából Jött a világra Fia, Hogy nemünket bûn átkából Élet útjára hívja. Elvégzé váltság munkáját, S a halál gyászéjszakáját Meggyõzvén, Atyjához tért.
98,3
Hatalmad hol van már, halál? Nem rettegünk elõtte; Krisztus, ki értünk sírba száll, Fullánkod összetörte. Vezérünk õ s biztos utat E földrõl mennybe õ mutat Tündöklõ példájával.
98,4
Imádandó nagy szeretet! A kegyelemnek Atyja Értünk dicsõbbet mit tehet? Ím egyszülöttét adja! Istennek ma dicséretet S magasztalást, Jézus, neked Zengünk hálás ajakkal.
98,5
Az üdv, mely keblébõl fakad, E földön széjjelárad; Meríts hívõ, oltsd szomjadat, Megenyhül itt a bánat. Jézusod gyógyulást szerez, Örök szerelme befedez; Boldog, ki benne bízik.
98,6
Ó, jertek, õhozzá térjünk, Figyelmezzünk szavára; Segedelmet tõle kérjünk, Megváltást tõle várva. Ez az örök élet útja, Ki pályáját ezen futja, Örökké boldog lészen.
99,1
Akit Isten ígért régen Az idõ teljességében, Térj be hozzánk s maradj nálunk, Mi ádventi nagy királyunk!
99,2
Téged vártak nagy várással, Szívbéli buzgó vágyással A sóvárgó csüggedt lelkek, Kik gyógyító írt nem leltek.
99,3
Uram, mi is téged várunk. Mint legfõbb jót, úgy kívánunk; Szomjú lelkünk eped, hervad, Szállj hozzánk, mint égi harmat!
99,4
Közöttünk a bûn eláradt, Sok a megterhelt, megfáradt; Vándorlásunk búja-gondja Vállainkat súllyal nyomja.
99,5
Öröm fénye ha fölcsillan, Másik percben tova illan; Szép csillagunk a reménység Hamar lefut, bánt a kétség.
99,6
Éltünk alig hajnalodik, Már napunk lealkonyodik; Most volt csak bölcsõ a párnánk, S már koporsó álma vár ránk.
99,7
Jövel, Uram, jövel hozzánk, Boldog, áldott jövõt hozz ránk, Hol napunk le nem áldozik, Holdunk meg nem fogyatkozik.
99,8
Addig biztass édes szókkal, Tölts be minket égi jókkal; Siralom völgyét derítsd fel Szent igéddel s drága hittel!
99,9
Akit Isten ígért régen Az idõ teljességében, Térj be hozzánk s maradj nálunk, Mi ádventi nagy királyunk!
100,1
Ezrek ajkán egy szívvel Zendüljön az ének! Mondjunk hálát egy hittel A menny Istenének! Ó, világ, Szent Fiát Adta Isten néked, Hogy nyerj üdvösséget.
100,2
Ó, isteni kegyelem, Magasabb a mennynél! Ó, krisztusi szerelem, Mélyebb a tengernél! Az ég, föld Már bétölt Áldással, örömmel, Szép napunk most jön fel.
100,3
Mily kies helyen esett A mi sorsunk itten: A méznél is édesebb, Szent igéd, ó, Isten! Ó, jövel És lövellj Új fényt égre, földre, Jézusom örökre!
100,4
Jöjj a bûnösökhöz el, Nyájad õrizõje! Szenvedõkhöz légy közel, Bánat enyhítõje! Ó, kérünk: Légy vélünk, Kik vagyunk nyomorban, Áldás jár nyomodban!
100,5
Hogyha nem hisz a világ A te szent nevedben; Légy ostor s emésztõ láng, Melytõl megrettenjen. S mint régen, Az égen Ismét jelek lesznek, S gonoszok elvesznek.
100,6
Az egész világ megreng, Ég és föld elmúlnak; Az ítélet szava zeng, Csillagok lehullnak. De megáll, Mint kõszál Az Isten beszéde, Nem lesz soha vége!
101,1
Kitárom elõtted szívem, Ó, jöjj, légy vendégem nékem, Üdv és élet forrása vagy, Erõt, békességet te adj, Ha gond és bánat porba von, Ó, térj be hozzám Jézusom!
101,2
Jövel, lelkem epedve vár, Kegyelmes mennyei király! Ragyogtasd áldott szellemed E bujdosás völgye felett, Hogy járjak a te utadon. Ó, térj be hozzám Jézusom!
101,3
Jövel, oszlasd el a homályt, Mely tévelygõ elmémre szállt, Világoljon szövétneked, Ha harcomban elcsüggedek. Ha bûn terhes keresztje nyom, Ó, térj be hozzám, Jézusom!
101,4
Jövel, hív õrizõm, jövel Szerelmeddel maradj közel. Ha elfedett a borúlat, Örök házamba nyiss utat, Hol szent neved magasztalom! Ó, térj be hozzám, Jézusom!
102,1
Sion kapuja tárva nyitva áll, Sebhedt szívekhez jõ a nagy király; Örvendezz nagyvígan, ó, világ; Az Isten küldi szentséges Fiát.
102,2
Az õ országa tárva nyitva áll, Sebhedt szívekhez jõ a nagy király; Örvendezz nagyvígan, ó, világ; Az Isten küldi szentséges Fiát.
102,3
Az õ országa, melyet szerezett, Igazság, békesség és szeretet, A földön minden csak elmúló, Isten országa örökkévaló.
102,4
Nyílj meg én szívem és fogadd be õt, A bölcsességet, vigaszt és erõt; Ha sírig hozzája fûz a hit, Közli veled bõséges javait.
102,5
Alázatosan borulok eléd, Kiöntöm szívem titkos belsejét, S bûnbánat könnyével megmosom, Ó, térj be hozzám, édes Jézusom;
102,6
Hozz nékem békét s bûnbocsánatot, Hogy ne legyek többé élõ halott; Új ember lehessek, kérlek én, Születésednek áldott ünnepén.
102,7
Nyílj meg én ajkam, jõ a nagy király, Hálám, fohászom fel, az égre szállj! Örvendezz nagy vígan, ó, világ, Az Isten küldi szentséges Fiát!
103,1
Én zörgetek kegyelmed idején, Az ajtón gyermekem. Boldog, ki hallja szóm, siet felém, S szívet nyit majd nekem. Õvele együtt vacsorálok, Az igével melléje állok Elõtte feltárulnak az egek, Én zörgetek, Én zörgetek!
103,2
Én zörgetek, nézz meg csak engemet, Lásd ezt s hû szívet, E töviskoszorút, e sebhelyet, S tied leszek, tied! E forró vágy miattad éget, Régóta úgy kereslek téged, Ki a keresztfán érted szenvedett, Én zörgetek, Én zörgetek.
103,3
Én zörgetek, ne mondd, a szél zörög A száraz ágakon, Megváltód az, Istened, az örök, Ó, hallgasd szózatom! Most még jövök lágy suttogással, Egykor talán viharzúgással, Hidd, szavaim nem gyermekképzetek, Én zörgetek, Én zörgetek.
103,4
Én zörgetek mint vendéged ma még, Ajtódon gyermekem, Egykor porsátorod omolva szét, Te zörgetsz majd nekem, Ki itt hallgat az Úr szavára, A menny ki lészen néki tárva, Annak, ki megvet, zártak az egek, Én zörgetek, Én zörgetek.
104,1
Itt vagy, ó, szent karácsonyeste, Kint reszketnek a csillagok, S a szívem örömtõl repesve Vár, míg amaz Egy fölragyog: Te, fényes hajnalcsillagom, Megváltó Jézus Krisztusom.
104,2
Siralomvölgye ez az élet, Sötét búbánattal tele; A vándor, itt könnyen eltéved, Uram, ha te nem jársz vele, Te világíts itt utamon, Megváltó Jézus Krisztusom!
104,3
Nem ütközik meg a sötétben, Ki véled jár s kivel te jársz; Ó, vezesd az én gyönge léptem, Hû pásztorom, rám te vigyázz! Hiszek benned, míg bujdosom, Megváltó Jézus Krisztusom.
104,4
Mint e fölséges éjszakára A nagy ünnepnap fölvirrad: Lefolyik éltem nemsokára, S elhagyom sok siralmimat: Kihajnalodik szebb napom, Megváltó Jézus Krisztusom.
104,5
Ott a szent angyalokkal zengem Tisztább hangokon énekem: Dicsõség tenéked a mennybe, Én áldott édes Istenem! Addig buzgón imádkozom, Megváltó Jézus Krisztusom.
105,1
Csendes éj! Szentséges éj! Mindenek nyugta mély. Nincs fenn más, csak a szent szüle pár Drága kisdedük álmainál. Szent Fiú aludjál, Szent Fiú, aludjál!
105,2
Csendes éj, szentséges éj! Angyalok hangja kél; Halld a mennyei halleluját, Szerte zengi e drága szavát: Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít.
105,3
Csendes éj, szentséges éj, Szív örülj, higgy, remélj! Isten szent Fia hinti reád Ajka vigaszadó mosolyát! Krisztus megszületett, Krisztus megszületett.
106,1
Kicsiny Betlehemben megzendült az ének „Dicséret, dicsõség az ég Istenének!" Kit oly régtõl fogva szívszakadva vártak, Megszületett Megváltója a bûnös világnak.
106,2
Zengjen ajkunkról is hálaadó ének, Estéjén karácsony áldott ünnepének; És ki bûneinkért földre alá szálla, Szívesen várt vendég legyen lelkünk Messiása!
107,1
Szent karácsonyest közelget, Angyalszárnyon földre száll. Öröm rezgi át a lelket Karácsonyfa lánginál. Kulcsold kezed hõ imára, Halld a gyermek éneket: Nincs ma szegény, nincs ma árva, Üdvözítõ született!
107,2
Karácsonyest, szent fényedtõl Kigyullad az éjszaka; Szívemben is te ragyogj föl, Jézus üdvöm, csillaga! Szelíd béke olajága Leng ma völgyön és hegyen; Add, hogy éltünk szép virága Béke, szeretet, legyen!
108,1
Most zendülj énekszó, Fel, égig ujjongó! Jászol ágyon szunnyad Az édes Megváltó Ott fénylik õ az új nap, Kit várva vártunk rég. Kezdet õ és vég, Kezdet õ és vég.
108,2
Mint gyenge gyermek, õ E bûnös földre jõ. Várva várlak tégedet, Te mennybõl érkezõ. Hozz vigaszt, békességet! Kis Jézus, itt e szív! Térj be, egyre hív, Térj be, egyre hív.
108,3
Ó, lelkem, áldva áldd Megváltód irgalmát! Bûnöd átka végett A poklok mélye várt, De õ kitárta néked A mennynek ajtaját, S üdvösséget ád, Üdvösséget ád.
108,4
Új ének merre cseng? Az égi fényben fent Kél a hallelujah, És ujjong minden szent, És szóla hárfa húrja, Az angyal ének zeng. Bár ott lennék már, Bár ott lennék már!
109,1
„Hirdetek tinéktek Lelki nagy örömöt" Angyal így jelenté, Hogy Megváltónk eljött, Hogy közénk leszálla Magas trónusáról Az egek királya.
109,2
Kirõl a próféták Jósoltak régóta, Végre megjelentél, Világ Megváltója. Jövel üdvözlégy már, Híveidnek nyája Téged nagy szomjan vár.
109,3
Az egész menny és föld Ma velünk örvendez, Hogy Isten elküldé Szent Fiát népéhez. És minden teremtmény Repes örömében Krisztus születésén.
109,4
Szent születésének Örvendetes napját Ünnepelvén, várjuk Lelkünk boldogságát, Mert Isten jobbjáról Miérettünk szállt le Fényes mennyországból.
109,5
Ó, áldott, szent gyermek Isten egyszülöttje, Ki mi bûneinkért Eljöttél a földre, Legyen néked hála! E szomorú völgybõl Vigy be mennyországba.
109,6
Hívek, jertek zengjünk Vígan halleluját! Õ nyitja meg nekünk Mennyország kapuját, Már itt békességet És egykor a mennyben Õ ád üdvösséget.
110,1
Mennybõl jövök most hozzátok, Jó hírt mondok, jer, halljátok, Boldog örömet hirdetek, Méltán repes ma szívetek.
110,2
A Megtartó ma születék, Kiben vígan a föld s az ég, Egy ártatlan kis csecsemõ, Lelketek üdve lészen õ.
110,3
Ez Krisztus, Istennek Fia, Ki mennybõl földre szállt le ma; Õ üdvözít, õ törli el Világ bûnét szent vérivel.
110,4
Mit annyi szív epedve kért, Amit Isten rég megígért, Õ hozza, tõle nyerheted Az üdvöt, örök életet.
110,5
Ráismertek, ez a jele: Kemény jászol fekvõhelye; Szegénység annak bölcsõje, Ki világ Üdvözítõje.
110,6
Ó, jertek, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bemenjünk; Lássuk, hogy mit ád Istenünk Õ szent Fiában minekünk.
110,7
Nyílj meg, szívem, s fogadd be õt, Az áldott égi csecsemõt, Ki a világ üdvére jött, Borulj le jászola elõtt!
110,8
Üdvözlégy, drága Jézusom, Én bûneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig.
110,9
Ó, én szerelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Vedd fel kegyesen ügyemet, Tedd magadévá szívemet.
110,10
Ó, kedves vendég nálam szállj, Bûnömtõl ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be örök szeretet!
110,11
Tedd hajlékoddá szívemet, Erõsítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sõt örökké dicsérjelek!
111,1
Mennybõl jövén az angyalok, Tõlük hallák a pásztorok, Hogy egy kis gyermek született, Amint nektek ígértetett.
111,2
Áldott Dávidnak városa, Melynek alacsony jászola, Rejtegeti Isten Fiát, Ki néktek üdvösséget ád.
111,3
Ezen méltán örüljetek, Istennel eggyé legyetek; A gyermek, ki ma született, Ti testetek, ti véretek.
111,4
Mit árthat a bûn és halál; Mellettetek az Isten áll. Maga Krisztus küzd értetek, Isten Fia van veletek.
111,5
Õ nem hagy el, ne féljetek, Csak benne bízzék szívetek; Ellenségtek akármi sok, Nem lészen semmi károtok.
111,6
Nem marad el a gyõzelem. Végül a tietek leszen. Azért Istennek zengjetek Örök hálát, dicséretet!
112,1
Jézus Krisztus, dicsértessél, Hogy érettünk megszülettél, Az ember és angyal sereg, Ma ennek mind örvendenek.
112,2
A szent Isten egyetlenét, Íme, jászolba fektették. Ember romlandó testébe Öltözött az örök Ige.
112,3
Világ kit be nem foghata, Most keblén tartja Mária. Az Isten, ki alkot, teremt, Mint gyermek köztünk megjelent.
112,4
Örök világosság jöve A világnak népeire, Amely õket felavatá Világosság fiaivá.
112,5
Úgy jött a földre, mint szegény, Híveit gazdaggá tevén, Hogy mint mennyben az angyalok, Már itt lehessünk boldogok.
112,6
Isten tette mind ezeket, Hogy lássuk mennyire szeret. Keresztyének, jer, zengjetek Az Úrnak öröméneket!
113,1
Dicsérd Istent, keresztyénség, Õ dicsõségében, Kitõl árad ránk üdvösség Atyai kedvében.
113,2
Mert bennünket úgy szeretett, Hogy szent Fiát adta, Ki érettünk szegénnyé lett, A mennyet elhagyta.
113,3
Magát megüresítette Nagy dicsõségétõl, A szolgaformát felvette, Születvén szegényül.
113,4
Ó, csudálatos változás, Az Úr szolgává lett, S abból reánk szabadulás, Üdvösség eredett.
113,5
A földre, hogy hozzánk leszállt, Vettünk ígéretet, S ím megjelent a nagy király, Megváltónk született.
113,6
Kitárta újra minekünk Az Éden kapuját; Nincs tiltva bemenetelünk. Áldjuk az ég urát!
114,1
Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén, Mely Betlehemnek mezején nagy régen Zengett ekképpen:
114,2
A magasságban dicsõség Istennek! Békesség legyen földön embernek! És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek!
114,3
Eljött már, akit az atyák rég vártak, Sok királyok is kit látni kívántak, Kirõl próféták jövendõt mondottak, Nyilván szólottak.
114,4
Ez az Úr Jézus, a mi Messiásunk, Aki által lett bûnünkbõl váltságunk, Világosságunk, megigazulásunk, Boldogulásunk.
114,5
Örülnek ezen a mennyei szentek, Földön a hívek lélekben örvendnek; Ajkáról minden igaz keresztyénnek Így zeng az ének:
114,6
Háladás légyen az Atya Istenek, Õ szent Fiának, a ma születettnek, A Szentléleknek, mi bölcs oktatónknak, Vígasztalónknak.
114,7
Ó, örök Isten, dicsõ Szentháromság, Szálljon mireánk tõled világosság, Távozzék tõlünk bûn és szomorúság, Legyen vidámság!
115,1
Én lelkem, hogyne tapsolnék E napon, Mikoron Ujjong a föld s az ég! Halld, mint zengnek dicséretet, Angyalok, Szent karok: Krisztus ma született.
115,2
Hozzánk jött a mennyországból. Õ, a szent, Ki megment Minden nyavalyánkból. Isten emberért ember lesz, És íme, Az Ige Magára testet vesz.
115,3
Istennek csuda kegyelmét Õ hozza, S hordozza Bûneinknek terhét. Õ, amaz ártatlan bárány. Õ küzdött, Hogy üdvöt Nyerjünk vére árán.
115,4
Most bölcsõje a jászol itt, S engemet, Tégedet Nyájas hangján szólít: Testvéreim, ó, mit féltek? Bízzatok, Én adok Nektek békességet.
115,5
Jer, hát, ne késlekedjetek, Gyermekek, Öregek, Hozzá siessetek! Szeressétek azt, kiszeret, Lássátok Csillagtok, Mely vígságra vezet.
115,6
Kik nyomorúságot láttok, Bízzatok, Uratok, Gondot visel rátok. Hívõ nyája segítséget Nála lel, Felemel, És nyújt menedéket.
115,7
Te, ki gyötrõdöl szívedben, Sebedet, Vétkedet, Érezvén lelkedben, Higgy s jobbítsd meg életedet: Jézusod, Orvosod Meggyógyít tégedet.
115,8
Ha jutsz a halál harcára, Bátor légy, Bár elmégy Minden test útjára; Jézus mennybe visz a porbul, S ott a jaj, Ezer baj Szent örömre fordul.
115,9
Én üdvöm, szívembe zárlak, Holtomig, Síromig El már nem bocsátlak, Életem élete te vagy, Megváltóm, Legfõbb jóm, Örökségem maradj!
115,10
Születésedért imádlak, Dicsérlek, Míg élek, Míg mennyben meglátlak. Örömünnep ez mindennek, Vigadjunk És adjunk Hálákat Istennek!
116,1
Ez ünnepi szent napokban Lelkem nagy örömre lobban A mennyei szózaton. Angyal mondta Máriának, A legboldogabb anyának, S én ma újra hallhatom: Kegyes Jegyes, Az Istennél kedvet leltél, örvendj rajta: Te léssz a Megváltó anyja!
116,2
Úgy lõn, amint szólt az angyal, Hosszú éjre jött a hajnal, Betlehembõl üdv fakadt. A borús szív már nem gyászol, Jézust rejti ott a jászol Egy szerény födél alatt. Elmúlt, Nem sújt Már az átok, itt a zálog, itt a váltság, Amint rég idõktõl vártak.
116,3
Születése tiszta, szent volt, Nem tapadt rá semmi szennyfolt, Szûzi tiszta, bûntelen. De én bûnben fogantattam, Gyermek sem valék ártatlan, Szívem vádol szüntelen. Jóhír, Gyógyír, Hogy e gyermek így jelent meg, s tiszta vére Mossa lelkem hófehérre.
116,4
Jézusunk, te ég szülötte, Légy szívûnkbõl üdvözölve, Hogy a mennyet megnyitád. Üdvöt hoztál, ó, terjeszd el, Szüld ma újjá Szentlelkeddel E világ bûnös fiát. Véssed Képed Rá még egyszer, hogy az ember, mit elveszett, Lásson egy új édenkertet.
117,1
Boldog örömnap derült ránk, Vigadjon szívünk, zengjen szánk: Az egész világ vigadjon, Istenünknek hálát adjon!
117,2
Mint sok ezer szív kívánta, Végtére az Úr megszánta A sóhajtozó világot, S szerzett számára váltságot.
117,3
Az idõk teljességében Nekünk Jézus személyében Ím, Üdvözítõnk született, Hogy nyerjünk örök életet.
117,4
Kimondhatatlan kedves hír, Bús szíveket gyógyító ír! Ó, végtelen nagy kegyelem, Melyet imád szív s értelem!
117,5
Ti föld lakosai, kiket E mennyei öröm illet, Jer, Istent ma víg lélekkel Dicsérjétek új énekkel!
117,6
Boldog örömnap derült ránk, Vigadjon szívünk, zengjen szánk; Az egész világ vigadjon, Istenünknek hálát adjon!
118,1
Ó, nap, napja szent örömnek! Változz napjává hitemnek, Hogy Jézus hozzám betérjen, Benne éljek, Bennem éljen. Jézust a föld várva várta, Míg egét Isten kitárta És Fiát küldötte hozzánk, Hogy õhozzá csatlakoznánk.
118,2
E csudát bár föl nem érem, De szívemmel sejtem, érzem, Hallom lelkem szózatában, Szeretet van e csodában, Nagy szeretet, mely lehajlik A földhöz, mely bûnbe’ zajlik. Hogy azt vére árán újra Isten kebelére vonja.
118,3
Örvendj Sion, jõ királyod, Újjászülni a világot. Tiszta szívvel menj elébe, Mert Atyjának jõ nevébe! Te, ki emberképet öltesz, Ki mindent üdvvel betöltesz, Add, imádjon minden elme Téged, béke fejedelme!
118,4
Testbe jössz, ó, üdvök üdve; Hogy mely ránk volt hajdan ütve, Isten képét megtalálja Mind az, aki hisz Fiába. Egynek bûne által estünk, Egy közbenjárót kerestünk. Õ az, õ az! Hála, hála, Nem gyõz a bûnnek halála.
118,5
Hozsiánna az egekben Angyalajkú énekekben! S mely álomból életre költ, Hozsiannát zengjen a föld! Ó, nap, napja szent örömnek! Változz napjává hitemnek! Hogy Jézus hozzám betérjen, Benne éljek, bennem éljen.
119,1
Napja boldog, szent örömnek Újra eljövél tehát! Újra látjuk Betlehemnek Hitre intõ jászolát, Benn a drága kisded alszik, Majd az ég világosul, Angyalének hangja hallszik, És a pásztor földre hull.
119,2
Térdre hullunk ím, elõtted Mi is áldott szent Atyánk. Üdvözölni a ma jöttet, Akiben megváltatánk, És imádni áldva téged S a te nagy hûségedet. Hála, szent Atyánk tenéked, Áldva legyen nagy neved!
119,3
Angyalok zengõ szavával Egyesüljön énekünk! E homályos éjszakával, Ó, milyen nap kelt nekünk! Fényt derít a földre, égre, Szertefoszlik a homály, Hajnal ébred a vak éjre, S még a menny is nyitva áll.
119,4
Add, hogy e fényt megszeressük: A világ világa õ! Add síriglan õt kövessük: Õ a legjobb vezetõ, Aki jár az õ nyomában, Annak üdvös útja lesz, Élve, halva is porában Mesterével áldva lesz!
120,1
Isten, ki bölcsen vezérled Az idõknek folyamát, Téged áldunk, hogy megértük az esztendõ alkonyát. Te intézed itt sorsunkat, Hatalmad emel s lesújthat. Áldást hozó szent kezed Vezeti hû népedet.
120,2
Ez évnek is minden napja Hirdeti jóvoltodat, Én és házam békén laktunk Védõ szárnyaid alatt. Ahol hullott verejtékem, Jutalmát te adtad nekem; A hit, e jó angyalod, Elcsüggedni nem hagyott.
120,3
Ha jött bánat éjszakája, És napom fellegbe szállt: Lelkem gyötrõ fájdalmában Nálad irgalmat talált. Hogyha súlyos volt keresztem, Buzgó szívvel esdekeltem; Te megadtad a segélyt, És ínségem véget ért.
120,4
Te, ki mindeddig hordoztál, Jó Atyám, hû pásztorom, Lelkem téged áld, magasztal, Hála zendül ajkamon. Egy esztendõ sírhalmára Leborulok neved áldva. Szívbõl mondok teneked Örömmel dicséretet.
120,5
Jó Atyám, sokszor vétettem, Érzem gyarlóságomat: Forrón, szomjúhozza lelkem A te hû irgalmadat. Hozzád vezet a bûnbánat, Fogadd megértõ szolgádat Egyszülött szent Fiadért, Ki értem is onta vért.
120,6
Sajkámon az idõk árja Engemet tovább ragad, Uram, hogyha vihar támad, Nyújtsd felém hû karodat, Te légy míg a célt elérem, Jézus, egyetlen reményem; És ha a sír eltemet, Hajlékidban adj helyet.
121,1
Az év haldoklik. Hála néked Ez alkonyon ó, mi Urunk! Örök a te királyi széked, Zsámolyánál leborulunk. Te voltál megtartónk nekünk, Tehozzád szálljon énekünk.
121,2
Ez évben e nap az utolsó, Éltûnk, mint árnyék, elsuhan; Egymáshoz bölcsõ és koporsó Olyan közel van, ó Uram; Add, hogy e rövid életet Hosszabbítsa a szeretet!
121,3
Úgy töltöttük-e ezt az évet, Atyánk, mint a te fiaid? Ha lábunk bûn útjára tévedt, Hozzád vitt-e ismét a hit? Ki a keresztfán szenvedett, Õérte nyújtsd kegyelmedet!
121,4
Ha örömmel hintéd utunkat, Áldottuk-e áldó kezed? Ha búval töltéd poharunkat, Volt-e, ki nem csüggedezett? Atyánk, majd sújtasz, majd emelsz, A mennyországra így nevelsz.
121,5
Éj szárnya ránk borul sötéte, Csak a csillámló könny ragyog; S kigyúlnak fenn a magas égen A bíztató szép csillagok. Ó, gyújtsuk meg hálánk tûzét, Hit lángja ha lobog, mi szép!
121,6
Istennek hála, hogy minékünk A Jézusban adott vezért, S hogy a templom volt menedékünk S vigasztalónk, ha búbaj ért, S itt osztott bûnbocsánatot, Ki értünk halt s föltámadott.
121,7
Az év haldoklik. Még mi élünk, De szívünkbõl sóhaj fakad: Hányan elköltöztek mellõlünk, Atyánk, nyugosztald hamvokat! Adj minékünk jó éjszakát, Boldog újévet s szebb hazát!
122,1
Egy év sírján zengi énekünk, Nagy Isten, dicsõségedet. Amíg a múltról emlékezünk, Élõ hitünk hozzád vezet. Ha fáj az élet s jön vész, halál, Földi vándor csak nálad talál Erõt, oltalmat.
122,2
Az idõ, mint a gyors áradat Sajkánk magával ragadja. Ösvényünk itt egykor megszakad. És vár a sír néma hantja. Megértük az év hattyúdalát; Uram, halld meg szívünk sóhaját: Ó, maradj velünk!
122,3
Benned bíztunk kezdettõl fogva, Te vagy éltünk menedéke! Ha reménységünk fényes napja Elmerült bú tengerébe, Fájó sebünket te enyhítéd, Törléd szemünk hulló könnyûjét, S adtál új erõt.
122,4
A harcon ha nyertünk diadalt S elért célnál örvendeztünk; Munkánk nyomán ha áldás fakadt, S béke hajléka volt keblünk: Ami boldogítja a szívet, Mindazt, Atyánk áldó szent kezed Adta minekünk.
122,5
Áldott légy, ó, örök szeretet, Híveidnek kõsziklája! Dicsõítse holtig szent neved Szívünk minden dobbanása! Add, gyúljon lángra bennünk a hit, Amely néked szolgálni tanít Igaz lélekkel.
122,6
Bevalljuk, hogy a múlt emléke Méltán kelt vádat ellenünk, Sokszor lankadt lelkünk hûsége, S törvényed ellen vétettünk, Légy irgalmas, esdve imádunk, Míg meg nem áldasz, nem bocsátunk: Halld meg fohászunk!
122,7
Egy év eltûnt, másik vár reánk, Újra int a vándorpálya. Ó, tovább is, áldott jó Atyánk, Védjen, hû kegyelmed szárnya. Te kísérj Jézus, szent reményünk, S lelkünknek, ha a sírhoz érünk Nyisd meg a mennyet!
123,1
Bujdosásunk esztendei Gyorsan jõnek, fogynak, Mint megannyi bõ jelei Atyánk, jóvoltodnak.
123,2
Most is egy év határánál Áhítattal állunk; Szent oltárod zsámolyánál, Hozzád száll fohászunk.
123,3
Alázatos, buzgó szívvel Hálát rebeg ajkunk, Mert áldásod este, reggel Megújult mirajtunk.
123,4
Te voltál ki küzdelmünkben Adtál segítséget, Bánatunkban, örömünkben Kezed áldott, védett.
123,5
Próbára is gyakran tettél, Láttunk villámidat, Ostoroztál és feddettél Sok bûneink miatt.
123,6
De nem hagytál mégsem árván, Megsegítél minket. Az ó-évnek véghatárán Vedd dicséretünket.
123,7
Bekötözted sebeinket, Igéddel biztattál, Letörölted könnyeinket, Karodon hordoztál.
123,8
Vezérelted hû nyájadat, Napfényben, éjszakán, Hála ezért méltán fakad Híveid ajakán.
123,9
A jövõbe ha néz szemünk, Ködbe borul utunk, Csak te tudod, jó Istenünk, Hová s meddig jutunk.
123,10
Hány kedvesünk velünk haladt Ez ó-év kezdetén, S most nyugszik hervadt lomb alatt Bús sírhalom ölén.
123,11
Ott mellettünk nekünk is már Készül tán sírhelyünk, Új esztendõnk mire lejár, Lehet, ott pihenünk.
123,12
Jer hát híven munkálkodjunk, Míg nappalunk vagyon; Velünk az Úr, ne aggódjunk, Övé a hatalom.
123,13
Pályánk itt lent sötét, nehéz, Könnyekkel áztatott; De vár boldog felébredés S örök újév amott!
124,1
Mennyei király születék Mennybõl küldte nekünk az ég, Nevét Jézusnak nevezték, Újesztendõnk ma vette ím kezdetét.
124,2
A törvény beteljesedett, Jézus népek váltsága lett. Az Isten megbékült velünk, A Jézusért Atyánkká lett minékünk.
124,3
Azért e szent ünnepeken Vigadjunk új esztendõben. Bizalmunk Istenben légyen És Jézusnak az õ nagy érdemében.
124,4
Hagyjuk hátra bûneinket, Jobbítsuk meg életünket; Kövessük az Üdvözítõt, Úgy várhatunk majd boldog újesztendõt.
124,5
Majd egykor a világ végén Krisztus Urunk megjelenvén, Nagy dicsõsége tündöklik, És igaz új esztendõnk elkezdõdik.
124,6
Akkor mi is Megváltónkkal, Aki dicsõ boldogsággal Felváltja a múló idõt, Érünk áldott örök szép újesztendõt.
125,1
Elmúlt már az ó-esztendõ, Uram, te vagy dicsérendõ, Hogy eddig bölcsen vezettél, Sok veszélytõl megmentettél.
125,2
Íme, elõdbe járulunk, Elõtted arcra borulunk: Terjeszt ki védõ szárnyadat, Födözd be szentegyházadat!
125,3
Ne vond meg tõlünk szent igéd, Lelkünk igaz eledelét, Óvj meg a hitetlenségtõl, S kárhozatos tévelygéstõl!
125,4
Segély a bûnt levetkeznünk, S új, jámbor éltet kezdenünk Kegyelmeddel velünk maradj, Boldog újesztendõt te adj!
125,5
Hogy áldhassuk már itt alant, S egykor, ha ránk borul a hant, Hozzád a mennybe eljussunk: Növeld hitünket Jézusunk!
125,6
Jézus, hitünket erõsítsd, Nevedet bennünk dicsõítsd: Ez esztendõt veled kezdjük, Add, hogy veled is végezzük!
125,7
Hogy mint igaz hívek éljünk, Téged szeressünk és féljünk; Végre boldogul meghaljunk, Téged mindörökké áldjunk!
126,1
Ez esztendõt megáldjad, Ez esztendõt megáldjad, Kegyelmedbõl Úristen! Bõséggel ékesítsed, Bõséggel ékesítsed, Te szent Jehova Isten! Téged áldanak E földnek minden teremtményi, Hegy, völgy és pusztaságok Áldanak, Áldanak, Jóságodat dicsérik Víg kedvvel, Víg kedvvel, Ó, boldog az, kit te megáldasz, Sionnak királya.
127,1
Jer, menjünk háladással, Buzgó énekmondással Istenünk, Atyánk elé, Ki éltünk megõrizé.
127,2
Ím idõrõl idõre Így haladunk elõre, Az ó-évbõl az újba Kihozott Atyánk újra.
127,3
Annyi bajban, ínségben, Sok nagy rettegésekben, Számtalan veszély között Szent kezével befödött.
127,4
Mint a gondos jó anya, Ha veszélyben magzata, Mentésünkre úgy siet Az isteni szeretet.
127,5
Áldjuk szent kegyelmedet, Jó Atyánk, mely így vezet; Áldjuk azt a hû szívet, Amely minket nem feled.
127,6
Ó, mi kegyes Istenünk, Légy tovább is mi velünk; Hû kezedet el ne vond, Hogyha bánt a bú és gond.
127,7
Szüntess minden ínséget, Adj áldott békességet; Terjeszd ki ránk szent karod, Áldj meg kicsinyt és nagyot!
127,8
A bús elhagyottakat Oltalmadba te fogadd, Árvákat s özvegyeket Gondjaidba te vegyed.
127,9
Azt is, ki sír és beteg, Ki szívében csüggeteg, Akinek nagy gondja van, Te vigasztald meg, Uram!
127,10
És fõképp Szentlelkeddel Mindnyájunk szívét töltsd el, Hogy éljünk oly életet, Amely kedves tenéked.
127,11
Atyánk, örök szeretet, Add nekünk mind ezeket! Tetõled kér hû néped Áldott, boldog új évet.
128,1
Jézus legyen jelszavunk, Midõn egy újévbe lépünk; Jézus neve paizsunk, Mellyel harcol s gyõz is népünk. Kössünk vele szent frigyet, Boldogságra õ vezet.
128,2
Jézus neve s igéje Világoljon minden házban; Ifjú, öreg õt félje, S járjon az õ nyomdokában. Mindnyájunknak otthona Legyen Isten temploma.
128,3
Jézus üdvünk kútfeje, Jertek hittel õhozzája; Egyesüljünk õvele, Aki nyáját védi, áldja. Nincs, nincs más Üdvözítõ, Segítség csak tõle jõ.
128,4
Jézus, téged nem hagyunk; Ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk! Akkor áldott lesz utunk, Szép célunkhoz eljutunk.
128,5
Jézus a vigasztaló, Megszenteli gondjainkat, Hogy sem öröm, sem jajszó Hûségünkben meg nem ingat. Van Megváltónk, van Atyánk, Nincs hát miért aggódnánk!
128,6
Szent nevedben, Jézusunk, Elindul a vándorcsapat; Míg a mennybe eljutunk, Terjeszd ránk szent oltalmadat; Vigy e földi élten át S ott fent adj dicsõbb házat!
129,1
Az Úr nagy kegyességét, Ó, hívek, áldjátok; Jóságát, bölcsességét Jer, magasztaljátok. Õ minden idõben Velünk számtalan jót tett. S atyaiképp vezetett Az ó-esztendõben.
129,2
Istenünk nagy kegyelmét Jól szívünkre vegyük, Keze miként áld és véd, Soha ne feledjük; Mert csak õáltala Örülhetünk létünknek; Ha elfordul, életünknek Elszakad fonala.
129,3
Õ volt, ki szent igéjét Köztünk megtartotta, Ifjak, vének elméjét Világosította, Táplált kicsinyt, nagyot; Csapásoktól megvédett. Nyugalmat, békességet Hazánknak õ adott.
129,4
Nagy irgalommal is bánt Velünk jó Istenünk, Midõn vétkeztünk, megszánt, S megbocsátott nekünk. Megtartott hatalma, Ha a bûnbõl megtértünk, S nála kegyelmet kértünk, Készen volt irgalma.
129,5
Buzgó háladásunkat Ne vesd meg, jó Atyánk; Kedveld áldozatunkat, Melyet nyújt szívünk, szánk A Jézus nevében! Velünk tovább is jól tégy, Életünknek gyámola légy Minden ínségünkben.
129,6
Ez új évben is minket, Te támogass, szeress; Gyógyítsd sérelmeinket, Szentlelkeddel vezess, Hitben s szeretetben Adj állhatatosságot S egykoron boldogságot Az örök életben!
130,1
Egy esztendõ ismét elszállott A gyors idõnek szárnyain. S én aggódó vándorként állok A jövendõnek partjain. Kétség s remény közt emelem Szememet hozzád, Istenem.
130,2
Mit hoz reám az új esztendõ? Lelkem ma még nem sejtheti. Kezem a rejtélyes jövendõ Fátylát föl nem lebbentheti. Sötét, mint a sír éjjele, Az ember vándor élete.
130,3
Te Uram, eddig megtartottál, Nem nézted számos bûneim, Jó atyaként gyámolítottál, Ha ingadoztak lépteim. Tudom, hogy érdemem felett Tovább is gondom viseled.
130,4
Ám fusson az idõk folyása, Már nem retteget engemet: Benned ó, minden jó forrása, Vetem ingatlan hitemet, Nem érhet baj, veszedelem, Ha te velem vagy, Istenem.
130,5
Ez évben is kívánt sikerrel, Áldd meg igyekezetemet! Örök jóságoddal áraszd el Egyházamat, háznépemet! Õrzõ kegyelmedbe fogadd Hazámat és vezetõit!
130,6
Örömben és jó szerencsében, Uram, józanságot te adj: Ha búbánat lesz osztályrészem, Te akkor is velem maradj! Példát szent Fiadtól veszek, Ha itt tûrök és szenvedek.
130,7
Te adj erõt így élni bölcsen Szent tetszésed szerint, Uram; Vezess te, hogy vigyázva töltsem Minden napomat hasznosan. Így majd az év ha véget ért, Téged áldlak kegyelmedért.
131,1
Kelj fel, öltözz fénybe Földnek kereksége, Nézd miként ragyog rád Az új csillag fénye! A kegyelmes Isten Nem hagyá elveszni népét a sötétben.
131,2
Vak homályban ültünk, Míg napunk nem fénylett, Istenhez az ember Mindig hûtlenebb lett. Testi kívánsága Mind mélyebbre vonta Le a föld porába.
131,3
Istennek tanácsát Nem érté az elme, El volt tõlünk rejtve jósága, kegyelme. Igaz, jó vezére Nem volt a világnak, Hogy szent útra térne.
131,4
Végre a magasból Jött nagy világosság, Amellyel leszálla, Hozzánk a mennyország. És e szebb hajnalra Mint homály eloszlott, A szív aggodalma.
131,5
Életünk világa, Jézusunk, te tûzd el A bûn éjszakáját Boldogító hittel. Mint fénylõ szövétnek, Igéd világoljon Az emberiségnek.
131,6
Ez vezessen minket Az igaz ösvényen, A bûnöst ez intse, Hogy Istenhez térjen. Ha erõnk hanyatlik, Szent igéd hadd fényljék Nekünk a sírpartig.
131,7
Add, hogy megmaradván Mind végig a hitben, Majdan békességgel Távozhassunk innen, És ott fenn az égben Megláthassunk téged Örök dicsõségben.
132,1
Jézus, hûséges tanítónk, Oktass, hogy ismerhessünk, S téged, kegyes boldogítónk Tiszta szívbõl szeressünk; Mert kik sötétségben jártunk, Benned napfényre találunk.
132,2
Tégedet sok népek vártak S óhajtották napodat, Õk sûrû homályban jártak, Mi látjuk világodat; Nekünk lettél boldogságunk, Üdvösségünk és váltságunk.
132,3
Ó, légy velünk áldásoddal, Míg célunkhoz nem érünk; Isteni oktatásoddal Te légy biztos vezérünk. Gyámolíts, ha lankad lábunk, Segélj útaidon járnunk!
132,4
Ne engedd, hogy szeretetünk Irántad meglankadjon, Sem hogy hitünk és életünk Valaha megtagadjon, Add, szent igédet szeressük, S ami tisztünk, azt kövessük.
132,5
Ha majd a halál völgyében Megváltásunkra jutunk, Biztatásod örömében Részeltess, ó, Jézusunk. Ígéreted erõsítsen, Hogy a halál ne rémítsen.
132,6
Az örökkévalóságban, Add, hogy dicsõ részt vegyünk, S ama mennyei hazában Jobb tisztelõid legyünk. Itt hozzád való hûséggel S amott áldj meg üdvösséggel!
133,1
Eltûnt az éj, vigadjatok, Az Úrnak hálát adjatok Közelben és távolban. Kitõl világosság ered, A Megváltó megszületett, Ott fekszik a jászolban, Szívek, Hívek, Ím látjátok, kitõl rátok száll a béke, Hívõ lelkek üdvössége.
133,2
Az angyalok seregivel Ma milljó lélek ünnepel, S ajkán zsolozsma zendül: Dicsõség égben Istennek, A földön béke, s embernek jó indulat Istentõl. Végre Vége A kétségnek, tévedések éjjelének, Bús árnyaik eltûnének.
133,3
Ó, mily szelíden mosolyog A szent gyermek, Kit pásztorok Imádva üdvözölnek; Fejét övezi égi fény, Az Úr irgalma leng szemén Megváltásul a földnek. Szánj meg, Áldj meg, Ég küldötte, Egyszülötte az Istennek, Kit menny és föld ünnepelnek.
133,4
Mely a bölcseknek feltûnék, Kelet felõl a csillag ég, Vezetve a jövõket, Megáll a szent hajlék felett. Hol üdvözítõ szeretet Áldón fogadja õket, Csillog, Villog Fénye annak az aranynak, mit áldoznak, S tömjén, mirha illatoznak.
133,5
Kövessük hívek, rajta hát, A pásztorok s bölcsek nyomát Mi is közel s távolban. Ajánljuk neki életünk, Ki küldve Istentõl nekünk, Ott nyugszik a jászolban. Jertek Hívek, Amit hozunk, mit áldozunk, üdv jut érte, Ahogy Isten megígérte.
134,1
Jézus, szenvedésedrõl Mostan elmélkednem, Erõt, áldást mennyekbõl Lelked adjon nékem! Jelenj meg most szívemnek Ama nagy kínodban, Mellyel voltál lelkemnek Orvosa holtodban!
134,2
Add látnom sebeidet, Kínos fájdalmaidat, Megverettetésedet, Gyaláztatásaidat, Csúf töviskoronádat S más szenvedésedet, Megváltó nagy munkádat, S minden érdemedet.
134,3
De ne csak kínod tudjam, Okát is megértsem, Hogy te gúnyt s halált, Uram, Szenvedtél énértem. Oka annak én vagyok. Én és tenger vétkem, Fájdalmid ezért nagyok; S célja: üdvösségem.
134,4
Segélj ezt megfontolnom Töredelmes szívvel, Ne hagyja, téged bántanom Újabb vétkeimmel. Kedvelnem, hogy is lehet A bûnt, gonoszságot, Melyért Krisztus sebeket Szenvedett s csúfságot.
134,5
Ha bûnöm miatt rettent Kárhozat gyötrelme, Jézus, érdemed megment, S nem árthat sérelme. Szenvedésed lelkemet Méltán megnyugtatja; Akit Isten így szeret, Azt el nem hagyhatja.
134,6
Ó, add, hogy keresztemet Békével viseljem, Engedelmességedet Örömmel kövessem. Szerelmedért szerelmet Néked én adhassak, Buzgó hittel tégedet Holtomig áldjalak.
135,1
A próféták megmondották, Atyáinknak megjósolták, Hogy Jézus Krisztus eljövend, S bûnünkért szenved, õ, a szent.
135,2
Még nem is sejté e világ, S már õk ezt lélekben látták. Ézsaiás nyilván mondja: Õ rajta van bûnünk súlya.
135,3
Ó, mily nagy csudadolog ez! Isten Fiának nem kedvez; Álnokságunkért õt veri, És õ békén elszenvedi.
135,4
Isten haragja volt rajtunk, Vakon vesztünkbe rohantunk; Jézus lett értünk áldozat, S ím üdvre vált a kárhozat.
135,5
Míg drága vére porba hull, Kõ megreped, nap elborul, Az ég s a föld gyászolva sír, És megnyílik a néma sír.
135,6
De mi intését fogadván, Sírjunk, nem az õ halálán, Hanem azon, hogy vétkeztünk S ily kínt neki mi szereztünk.
135,7
Áldjuk e kegyes Fõpapot, Ki szerzett bûnbocsánatot; S minket magával mennybe visz, Mily boldog az, ki benne hisz!
135,8
Mindvégig Fõpapunk marad, Isten fiaivá avat, S mint szent s igaz Melchisédek Nyújt lelki ételt népének.
135,9
Jézus, keserves kínodat, Engesztelõ halálodat Hálás szívemben õrizem, Neked szolgál élõ hitem.
135,10
Uram, te drága érdemed, Értünk kiontott szent véred tisztítsa gyarló szívemet, Hogy mennyben élhessek veled.
136,1
Szerelmes Jézus, vajon mit vétettél, Ily ítéletet mivel érdemeltél? Mi bûnt találtak benned és mi vétket, Kik elítéltek?
136,2
Megostoroz és gúnnyal ékesít fel Bõsz ellenséged bíborral s tövissel; Keresztfán csüngve tûrsz, míg õket áldod, Kínt, szomjúságot.
136,3
Én vagyok oka e nagy büntetésnek, Hogy a latrok közt keresztre feszítnek, Amit, Uram, te szenvedtél helyettem, Én érdemeltem.
136,4
Ily nagy büntetést ó, ki nem csodálna: A juhokért a pásztor megy halálba; Nagy adósságát ím a bûnös szolga, Úrára rótta.
136,5
Ó, mily csodás és végtelen szeretet, Amely téged a Golgothára vezet! Míg én járok a világ örömében, Te vérzel értem!
136,6
Dicsõ király, ki nagy vagy mind örökre, Jóságodat e szív miként köszönje? Elég nagy s drága, amit néked adnék, Nincs oly ajándék.
136,7
De van mégis ami kedves elõtted: Viszek szívemben néked töredelmet, Leküzdök bennem bûnt és testi vágyat, Amint kívántad.
136,8
Tudom, magamban erõm arra nincsen, Hogy szívemben a gonoszt megfeszítsem, Erõsségem te légy s a te Szentlelked, Te adj kegyelmet!
136,9
Így leszek teljes szívvel te sajátod, Ha félretéve minden hiúságot, Te szent igéd lesz utamon szövétnek, És benned élek.
136,10
Azért Uram, amint reám kimérted, Elszenvedek bajt, üldözést teérted; Veszélybe vagy bár a halálba küldj el: Megyek örömmel.
136,11
Elviszel engem mennyei hazámba, Mit lelkem óhajt, ott mind megtalálja, Nálad leszek, ha terhemet leoldod, Örökre boldog.
137,1
Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bûneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, ó, Jézus! ó, Jézus!
137,2
Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál; A keresztfa oltárán, Nagy engedelmes voltál. Viselvén bûneinket, Megváltottál minket, Hallgass meg minket, Ó, Jézus, ó, Jézus!
137,3
Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál; A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bûneinket, Megváltottál minket, Adj békességet, Ó, Jézus, ó, Jézus!
138,1
Ó, fõ, vérzõ sebekkel Meggytörött, megrakott! Fõ, szúró tövisekkel Megkoronáztatott! Ó, fõ, elõbb oly ékes, Most olyan megvetett: Végy tõlem, ó, szentséges, Hálát s dicséretet!
138,2
Kinek nevére föld s ég Meghajol, megremeg: Orcád, ó, égi Fölség, Így hervadott-e meg? Szemed szelíd világa Hát így kihamvadott? A fényes, tiszta, drága - S te halott vagy, halott!
138,3
Bûnömnek büntetése Volt rajtad, ó, igaz! Megváltóm szenvedése Lõn nékem a vigasz. Ki méltó a halálra, Itt állok én, szegény, Irgalmad esdve, várva: Add, el ne vesszek én!
138,4
Ismerj meg én hûséges, Kegyes jó pásztorom! Üdvömnek kútfejéhez, Hozzád óhajtozom. Hányszor megédesíté Igéd keservemet! Hányszor lecsendesíté Lelked bús lelkemet!
138,5
Jézus, elõtted állok, Ne vess meg engemet! Tetõled el nem válok, Bár téged sír temet. Ha végálomra hajtom Az én fáradt fejem, Ott is neved sóhajtom, S elalszom csendesen.
138,6
Buzgó hálával áldalak, Ó, Jézus, tégedet! Halálodért imádlak, Hogy adtál életet. Ki hû voltál halálig És utad mennybe vitt: Add, éltem alkonyáig Kössön hozzád a hit!
138,7
Midõn eljön halálom, Vigasztalóm te légy; Elõttem képed álljon, Amint halálra mégy. Míg csak egyet lehelek, Szívem benned remél, Hitemmel átölellek, Ki így hal: él az, él!
139,1
Keresztfán az Isten Fia, Ott zokog, ott sír Mária; Átkulcsolván a keresztfát, Lelkét éles tõr hatja át.
139,2
Fájdalomnak éles tõre, Ó, mint vérzik a szív tõle! Én Uram, e gyötrõ kíntul! A kemény kõ is megindul.
139,3
Jézus, megsebesítettél, Én bûnömért te szenvedtél! Hadd gyógyuljak te sebeddel, Sok nagy bûneimet vedd el!
139,4
Szeretetnek mély tengere, Add, merüljön, lelkem bele, Hogy én szívem felbuzduljon, S érted, Uram, lángra gyúljon.
139,5
Jézus Krisztus, én királyom, Ki függsz kínos keresztfádon: Oltsd lelkembe a te lelked, Megbocsátó nagy szerelmed.
139,6
Míg végszavad elhal lassan, Bûneimet megsírassam; Szent véred kiomló árja Lelkem mossa meg tisztára.
139,7
Mint te, tûrjek és szenvedjek, Megbocsássak, megengedjek, Ügyemet Istenre, hagyjam, Szent tetszésén megnyugodjam.
139,8
Már veled megfeszíttettem, Nem én élek, te élsz bennem, Aki engem úgy szerettél, Hogy értem halálra mentél.
139,9
Mikor rossz napok jönnek rám, Sûrû könnytõl ázik orcám: Könny záporán át is lássam Irgalmadat ragyogásban.
139,10
Hogyha eljössz ítéletre, Vígy át engem szebb életre; Tekints rám irgalmassággal, S koronázz meg boldogsággal!
140,1
Jézus, Istennek Báránya, Kínjaidat ég s föld szánja. A nap, A nap Sötétté változik, A föld, A föld Reng és ingadozik.
140,2
Hegyek, halmok süllyedeznek, A kõsziklák repedeznek. Holtak, Holtak, Sírból feltámadnak, A szent, A szent Városban jelt adnak.
140,3
Íme, a templom kárpitja Kettéhasad és megnyitja Helyét, Helyét A szentek szentjének, Jelét, Jelét Istenünk frigyének.
140,4
Mind ezekbõl, ó, mit értsünk, Szíveinkbe, vaj mit véssünk? Isten, Isten Végtelen kegyelmét; Hozzánk, Hozzánk Csoda nagy szerelmét.
140,5
Fiát a szeretet Atyja Kereszt kínjaira adja, Értünk, Értünk, Hogy eleget tegyen, Urunk, Urunk S üdvözítõnk legyen.
140,6
Köztünk van a szentek szentje, A híveknek ezt jelentse, Az ép, Az ép Kárpit hasadása, Földig, Földig Kettészakadása.
140,7
Jézus, ki értünk szenvedtél, Hogy éljünk, halálra mentél: Néked, Néked Szívbõl hálát adunk, Holtig, Holtig Híveid maradunk!
141,1
Hittel nézek keresztfádra, Üdvözítõ Jézusom, Értem mentél Golgothára, Hogy lelkem mennybe jusson: Keresztfán hangzott mondásid, Mint utolsó tanításid, Bármeddig tart életem, Soha el nem feledem.
141,2
Míg átkoztak ellenségid, Imádkoztál üdvükért: „Jó Atyám, bocsáss meg nékik, Ne sújtsd õket bûnükért" Add, hogy szívbõl megbocsássam Én is, ha sért, embertársam, Így teszek példát szerint, Szent vallomásom erre int.
141,3
Megszántad a gonosz latrot, Mert megbánta vétkeit, A bûnöst is, te megtartod, Ha van benne élõ hit; Az utolsó nehéz harcon, Vigasztalást igéd adjon, Hogy megtartasz engemet, És együtt leszek veled!
141,4
Tanítványod s anyád sirat, De letörléd könnyüket: „Ímhol anyád, ímhol fiad" - S összekötéd szívüket, Add, hogy kövessem példádat, Pártoljam, kit sújt a bánat; Minden embertársamat Szeressem, mint magamat.
141,5
Mily nehéz volt szenvedésed, Mint tépett a gyötrelem, Fájón hallom bús kérdésed: „Mért hagytál el Istenem?" Ha nem bírom a keresztet S már már elcsüggedni kezdek, Ó, ne hagyj el engemet, Tedd könnyebbé terhemet.
141,6
Az égetõ kín elgyötört S így szóltál: „Szomjúhozom", Add, hogy én is minden gyönyört Megvessek, mely bûnbe von. Míg tart földi bujdosásom, Oltsd epesztõ szomjúságom; Nyújtsd az élet italát, Mely üdítõ enyhet ád.
141,7
Bevégzõdött dicsõ pályád, Véget ért a szenvedés. Tõled nyerek én is pálmát, Nem fenyeget büntetés. Ha majd int a halál réve, Éltem végpartjához érve, Mondhatok szent éneket: „Minden elvégeztetett!"
141,8
A sír éjétõl nem félek, Mert, Uram benned hiszek, A síron túl újra élek S örökre nálad leszek. Szent nevedet dicsõítve, Atyám, a te kezeidbe Ajánlom én lelkemet, végy magadhoz engemet!
142,1
Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet, Minden földi nagy ínségbe’ Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok, És már bûnre gondolok, Szenvedésed emlékezete, Hogy kerüljek minden vétket.
142,2
Ha a gonosz kívánságra Hajol a test és a vér, És a romlottság útjára Inkább, mint a jóra tér; Vagy ha sátán tõrbe csal Csábító szavaival: Állj elõttem sebeiddel, Jöjj és megrontómat ûzd el!
142,3
Ha e világ csalogatja Örömökkel szívemet, S édességgel kínálgatja A tiltott gyümölcsöket? Add, hogy a kísértetet, Mielõtt megejthetett, Meggyõzhessem, rágondolva, Értem szenvedt halálodra.
142,4
Minden földi szenvedésben Erõt adnak sebeid, Ha tebenned elrejtõztem, E világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod; Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem.
142,5
Jézus, te vagy reménységem, Te meggyõzted a halált, Megszégyenült ellenségem, Bõsz fullánkja már nem árt: Mert habár meg is halok, A sírban nem maradok, Te fölkeltes új életre, Te elvezetsz üdvösségre.
142,6
Ha te lakozol szívemben, Kegyelemnek királya, Nem találhat készületlen Halálomnak órája. Ha kebled én rejtekem, Ki árthatna én nekem? Bízva te szent sebeidben Gyõzve távozhatom innen.
143,1
Keresztfán én üdvösségem, Te, ó édes Jézusom! E világ mit használ nékem, Csak te vagy én vigasztalom! Szívem, ó, bûnbánó szív, Légy hozzá mindvégig hív, Örömben s keserûségben - Keresztfán én üdvösségben.
143,2
Õt szeretem, õt kívánom, Õt, ki értem szenvedett. Töviskoronás királyom, Fölveszem keresztedet. Így követlek én téged, Így nyerek békességet, Élet harcán, sír ölében - Keresztfán én üdvösségben!
143,3
Jobb szeretnem, jobb szenvednem Mindhalálig teveled, Mint vigadnom, örvendeznem, Áldott Jézus, nélküled. E hívságos szép világ Csak eltûnõ jókat ád; Te vagy, Isten, erõsségem - Keresztfán én üdvösségben!
143,4
A Krisztusban bizton áll már, Ki benne vert gyökeret, Mert erõsebb a halálnál A forró hû szeretet. Krisztus, híved maradok, Tõled el nem szakadok. Így találjon csendes végem - Keresztfán én üdvösségben!
143,5
Én lelkemnek adsz nyugalmat: Boldogultak szép honát. Én hitemnek adsz jutalmat: Hervadatlan koronát. Cselekedd, jó Istenem, Hogy fölírva ez legyen Minden szívben, földön, égen: Keresztfán én üdvösségben!
144,1
Jézus, e világ bûnéért, Ki meghalni eljöttél, S tévelygõ nemünk üdvéért Önként áldozat lettél, Te, ki kész voltál ontni vért Ádám romlott fiaiért; Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!
144,2
Vigasztaljon gyötrõdésed, Midõn bûntudat gyötör, Támogasson csüggedésed, Kétség s baj reám ha tör. Verejtéked hûvösítsen, Segítõn, ha senki nincsen; Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!
144,3
Szent kezednek köteléke Tépje sátán láncait, Szívem legfõbb ékessége Legyenek csúf kínjaid, Egyetlen vigaszom, üdvöm, Ó, ne hagyj megszégyenülnöm; Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!
144,4
Ajkad, mely bíráid vádját Tûrte némán s hallgatott. Szóljon értem, s bûnöm átkát Töröljeel majd amott, Lelkiismeret, ha furdal S rettent örök kárhozattal: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!
144,5
Tövised, mely tépte arcod, Öröm rózsákat terem; Értem vívtál nehéz harcot, Enyém lett a gyõzelem. Koronázz meg kegyelmeddel, Bûn hatalmát rólam vedd el! Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!
144,6
Sebeidbe hûs kútforrást, Üdülést engedd lelnem, Melybõl új erõt s gyógyulást Merít csüggedõ lelkem. Hasson át kegyelmed árja, Hogy ne legyek bûn szolgája! Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!
144,7
Szomjad, melyet a keresztfán Elepedve éreztél, Enyhítsen, ha rögös pályán lankadok, s erõm csekély. Önts szívembe reménységet. Áraszd rám szent békességed! Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!
144,8
Végsõ sóhajoddal engem Szabadíts meg, ó, jövel, Ha ezer bûn szól ellenem És elítél, ments te fel, Hogyha ajkam végsõt lehel, Lelkemet vidd mennyekbe fel, Kínod, halálod nekem Legyen örök életem!
145,1
Miként, csúfol, kínoz a vak nép Téged, ki a legjobb valál! Meghurcol és átkozva ver, tép, Vad dühe módot nem talál. Azok szomjazzák véredet, Kikért áldoztad életed.
145,2
Ellenid mint gyûlöltek téged, A durva nép szidalmazott; De isteni nagy szelídséged Érettünk így imádkozott: Atyám bocsásd meg vétküket, Nem tudják, mit cselekszenek!
145,3
Dicsõ példád tanítson engem A méltatlan bántalmakat Tûrõ lélekkel elfelednem, Akármit szomorítanak. Kerüljek bosszút, haragot, Mert te, Uram, úgy akarod.
145,4
Minden ember édes testvérem, Kegyes Megváltóm, általad, A szeretet legyen vezérem: E legnagyobb parancsolat. Aki gyûlöl és nem szeret, Méltatlanul hordja neved.
145,5
Ha ártatlanul kell szenvednem, És felismer e világ, Még az sem ejt kétségbe engem, Mert gyõzni fog az igazság. Jézusban van reménységem, Benne örök üdvösségem.
146,1
Te, ki bûntelen szenvedtél, És szerzettél Mindnyájunknak váltságot: Ne hagyj célodtól elesnem, És keresnem Bûnökben bátorságot.
146,2
Hogy érettünk kínt vallottál, Nem nyitottál Azzal utat bûnökre; Nem háramlik szent váltságod S mennyországod Meg nem tért bûnösökre.
146,3
Ó, mely igen megcsalódnám, Ha biztatnám Érdemeddel szívemet, S mégis bûnnel beszennyezni, Fertõztetni Meg nem szûnném lelkemet.
146,4
Megdicsõült Üdvözítõm! Légy segítõm, Hogy a vétket letegyem, És ha meghalok, halálod, Szószólásod Dicsõ hasznát elvegyem.
147,1
Édes Üdvözítõm - Ó, mily megrendítõn Hat kínod reám. Elborul az ég is, És ajkadról mégis Áldás kel csupán. Áldod ellenségidet, Kik keresztre feszítettek, Könyörögsz érettek.
147,2
A mi vétkeinkért, Álnok tetteinkért Szenvedsz kínhalált, Világ gonoszsága Vert a keresztfára, Ki mennybõl leszállt. Szíved mégis megbocsát, Sõt halálod üdvösségünk, Megváltás minékünk.
147,3
Mit adjak, áldozzak, Zálogul mit hozzak Szent irgalmadért? Életem adhatnám, Patakként onthatnám Szívembõl a vért, Mindent, amin függ szívem Lábaidhoz lerakhatnék: Adósod maradnék.
147,4
Minden indulatját Szívemnek fogadd hát S teljes lelkemet, Csak tebenned éljek, Higgyek és reméljek Örök életet, Ó, megváltó Jézusom! Akkor ha eljõ halálom, Üdvöm feltalálom!
148,1
Gyászol ég, föld, egész világ bánkódik, Az én szívem, bûnös szívem hánykódik; Mert miattam ontja vérét a Bárány, Áldozatul a keresztfa oltárán.
148,2
Eltévedtem bujdosásom útjában. De te jöttél, jó pásztorom utánam: S ím maga jön égi Atyám, elébem, S kegyelmének csókjával tart ölében.
148,3
Sebeiddel, aki engem gyógyítasz, Ki szívemnek békességet és írt adsz, Aki nékem üdvöm vagy e világon, Hálám szava hozzád mennybe fölszálljon.
148,4
Te meghaltál, hogy a bûnnek meghaljak, S teáltalad új életre támadjak. Ó, lakja hát lelkemet te jó Lelked, Én szívemet te magadhoz emeljed!
148,5
Ki meghaltál, de ki élsz, ó, szent Fölség, Mindörökké a tied a dicsõség: Mindörökké áldjon téged miden szív, Mindörökké csak tehozzád légyen hív!

149,1
Az Úr szent bárányára Teszem le bûnömet, S ott a kereszt aljába’ békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
149,2
Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá õ teremtsen, Az ûrt õ töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Õ hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
149,3
Örök kõszálra állva, A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába’, Jézus kegyelmében. Az õ nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
149,4
Szeretnék lenni, mint õ, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint õ, Atyám parancsait, Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicsõ harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.
150,1
Készülj, lelkem, serényen, Kísérd el Uradat, A szent város felé tart, Kövesd és el ne hagyd, Kísérd szent áhítattal, Tekintsd nagy kínjait; Hordozni a keresztet Téged is megtanít.
150,2
Az Istennek Báránya, Lelkünknek jegyese, Ím elmegy, mintha várná, Mennyegzõ öröme, Jertek ki és nézzétek, Sion leányai, Mint kell neki tövisbõl Koszorút hordani.
150,3
Miként király vonulsz be, Ujjong a népsereg. De kész, Uram, a tõr is, Hogy foglyul ejtsenek. Hallasz még gúnyt, szidalmat A tisztelet helyett, Míg a véres keresztfán Lehunyhatod szemed.
150,4
Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet. De távolból felénk már Koronád felragyog, Mint borús éjszakában A fénylõ csillagok.
150,5
Te léssz, Uram, a gyõztes Veled van szent Atyád, Felhozza õ sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elõdbe hintnek, Gyõzelmedrõl beszél.
150,6
Jézus, nagy kínjaidra Könnyezve gondolok. Ébressz e szent napokban Bennem bûnbánatot, Vigasztaljon halálod, Ha én is szenvedek; Te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek.
151,1
Ó, lelkem! hozz virágokat, Szent buzgóság virágait! Hozd ég felé emelkedõ Hited zöld pálmaágait! Virág fakadjon az úton, Melyen hozzám jön Jézusom.
151,2
Ajkam, hozsannát zengedezz, A szent város kapuinál, Melyek felett jó lelkével A könnyezõ Jézus megáll. Ah, e nép mért lesz hûtelen? Szívem, maradj hû szüntelen.
151,3
Szívem, maradj hû szüntelen, Jézust kövesd, hol átmegyem! Pálmád ne rejtsen vad tövist, Virágod örök zöld legyen, Hozsannád hangjai megett Ne hangoztass „Feszítsd meg"-et.
151,4
Ha majd a földi lét után Lerázol gondot, bút, borút: Pálmád örökzöld lombiból Készül mennyei koszorúd. Itt elzengvén zsoltárodat, A mennyben Jézusod fogad.
152,1
E szomorú napot, Ó, ember, gondold meg! Hagyd el e világot, Istenedhez térj meg! Imádva nézd ma, Jézusod Kínos halálára mint jutott, Munkálva üdvödet!
152,2
Nézd, ott Getsemánén A porban mint térdel, Mint sóhajt remegvén, Véres verejtékkel. Érted, Ádám bûnös fia, Nehéz harcát, nézd, mint vívja A menny és föld Ura.
152,3
Lásd, mint árulja el Júdás hû Uradat, S mint támad fegyverrel Rá durva szolgahad. S bár megfogják s kötözik õt, S hurcolják, mint gonosztevõt, Tûr érted szelíden.
152,4
Törvényt felette ül A sötét gonoszság; Nézd, mily kegyetlenül Verik és gúnyolják! S õ szenved szótlan érted, S szerez neked üdvösséget, Megmentvén lelkedet.
152,5
Töviskoronától Arcán a vér pereg, Hóhér ostorától Szent teste megremeg; Ó, ember, jól eszedbe vedd, Vétked miatt te érdemled E kínt s gyalázatot.
152,6
Indul keresztjével Golgotha hegyére; Nézd, mint szegezik fel S miként omlik vére! Teérted szenvedett halált, Isten Fia a sírba szállt. Nem indul meg szíved?
152,7
Szegény, gyarló ember, Ha bánt a bûntudat, Buzgó lélekkel jer, Lásd, mit szenved Urad! Sirasd s utáld meg bûnödet, Hittel ragadd meg üdvödet, S kegyelmet nyersz ma itt.
154,1
Ó, zokogjon, keresztyének, Ajkon, szívben a bús ének: Meghalt, Meghalt Az Úr Jézus értünk, Porba, Porba Hulljon a mi térdünk!
154,2
Keresztjét átöleljétek, De ne férjen oda vétek: A bûnt, A bûnt Mossa el szent vére, Megtért, Megtért Lelkünknek üdvére!
154,3
Úr Jézus mennyit tévedtem, Míg keresztfádhoz térhettem! Isten, Isten, Irgalmad volt vélem; Szent hit, Szent hit, Te voltám vezérem!
154,4
Ó, szent hajlék, ó, szent oltár, Édes bíztatóm te voltál. Krisztus, Krisztus, Hívó szódra jöttem, Az ég, Az ég, Nyitva áll elõttem.
154,5
Bízzál fiam, bízzál lányom, Bûneidet megbocsátom! Õ szól, Õ szól, Ó, maradj meg nála, Fûzzön, Fûzzön Hozzá örök hála!
156,1
Ó, siralom! Szívfájdalom! A lelkem hogyne sírna? Isten egyszülött Fiát Most teszik le sírba.
156,2
Könny árja hull: Elhunyt az Úr, Keresztfán lõn halála! De megnyílt a menny nekünk, hogy õ sírba szálla.
156,3
Gondold meg ezt, Kit bú epeszt, Hogy ezt magad szerezted, Mert sok bûneid miatt Lõn halálos veszted.
156,4
Itt nyugszik õ, A szenvedõ, Szelíd ártatlan Bárány, Vére érettünk omlott A kereszt oltárán.
156,5
Ó, Jézusom, Én orvosom, Mit szenvedtél miattam! Az egész világ sirat Búsan, elhagyottan.
156,6
Ó, te kegyes; Szerelmetes, Mily szép volt a te véged! Bûnbánóan nézem én Hulló, drága véred.
156,7
Boldog a szív, A tiszta, hív, Ha mélyébe van írva: Hogy a dicsõség Ura Mint szállott a sírba.
156,8
Ó, Jézusom, Én Krisztusom, Sírván könyörgök néked: Add, téged szeresselek, Mind sírig csak téged!
157,1
A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bûnterhemtõl szabadulok, Hol a bûntelen szenved.
157,2
Isten ama Báránya Hogy jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére.
157,3
Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bûn átkától, Üdvöm, napom, feltámadt.
157,4
Csodás égi szeretet, Szívem mindent elfeled, Ami eddig földre vont. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szerelmedet sírig áldom, Óemberem már megholt.
157,5
Tiéd vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzá kapcsol... Boldog, aki híven harcol. Veled mindig gyõzhetek!
158,1
Keresztények sírjatok, Mélyen szomorkodjatok, Keseregjen minden szív, Aki Jézusához hív.
158,2
Nincsen abban irgalom, Hozzád buzgó fájdalom, Aki téged meg nem szán, Ó, Jézus a keresztfán.
158,3
Szent testednek sebeit, Vérrel folyó kékeit, Aki látja és nem sír, Elõ hittel az nem bír.
158,4
A kõsziklák repednek, Nap és hold sötétednek. Minden elõ megindul, Csak a bûnös nem búsul.
158,5
Szállj szívedbe, sirasd meg Vétkeidet s fontold meg, Hogy az Isten Fia volt, Aki érted így megholt.
159,1
Krisztus halálra adatott A mi sok bûneinkért, De harmadnap feltámadott Megigazulásunkért. Örvendünk mi mind ezen, Istennek hála legyen; Mondjunk neki dicséretet, Zengedezzünk víg éneket!
159,2
Emberek közül a halált Le nem gyõzhette senki, Mert a törvény csak bûnt kiált, Vele el kelle veszni. Így a bûn és kárhozat Igája rajtunk maradt; Bármerre térjünk a halál Hatalmával reánk talál.
159,3
De Jézus, Istennek Fia, Ki eljött e világra, Midõn érettünk meghala, Bûneinktõl megválta. A halált õ gyõzte meg, Bûnösök, ne féljetek! Halál fullánkja elveszett, Nincs hatalma, örvendjetek!
159,4
Ez ama húsvéti bárány, Kit nekünk ada Isten, Ki a keresztnek oltárán Meghala szeretetben. Érettünk elvérzett, S amely ajtót megjegyzett, Az angyal, amaz öldöklõ Elkerüli, oda nem jõ.
159,5
Üljünk húsvéti ünnepet, Nem a régi kovászban. Kezdjünk mi is új életet Szentségben, tisztaságban. Isten szerzé e napot, Szívbõl halát adjatok! Áldott legyen az ég Ura, Zengjük néki: halleluja!
160,1
Felvirradt áldott, szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma gyõz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halleluja!
160,2
Az õsi kígyót, bûnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyõzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halleluja!
160,3
Az élet gyõz, a mord halál A prédát visszaadta már. Nagy úrságának vége lett, Mert Krisztus hoz új életet. Halleluja!
160,4
A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halleluja!
160,5
Mi is nagy vígan éljünk hát, És mondjunk szép halleluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halleluja!
161,1
E húsvét ünnepében, E húsvét ünnepében Dicsérjük a nagy Istent! Ki értünk meghalt Fiát, Ki értünk meghalt Fiát Feltámasztotta testben. Ennek örüljünk Szívvel, szájjal, buzgó lélekkel, Kik a Jézusban hiszünk. Adjuk meg, Adjuk meg Neki a dicsõséget! Vigadjunk, Vigadjunk, Miként a fák, füvek, virágok Újulnak örömben.
162,1
Jézus én bizodalmam, Örök életre vezérem, Õbenne van nyugalmam, Mert vele azt mind elérem, Amit itt vigasztalhat, S holtomban boldogíthat.
162,2
Jézus, Üdvözítõm él, Vele együtt én is élek Szebb hazámban, Istennél, Mért csüggednél bágyadt lélek? Tagjait õ nem hagyja, Sõt mind magához vonja.
162,3
Hozzákötött engemet Szent reményem minden szála; Hozzáfûzte lelkemet Sírig a hit és a hála. Nem szakít el tõle már Sem élet, sem a halál!
162,4
Föld porából vett porom Végórámmal porba tér meg; De föltámaszt egykoron Üdvözítõm s nála élek, Hol látássá lesz a itt, Mely örökké üdvözít.
162,5
Ami itt fáj és epeszt, Ott meggyógyul és megenyhül; Megkönnyebbül a kereszt; Nem hull könnyzápor szemembül. Itt a sírba hervadok, Ott többé meg nem halok.
162,6
Hívek, ama szép hazát Már e földön keressétek, S az üdv hajnalcsillagát Már e testben kövessétek. Ahol a ti kincsetek, Ott legyen a szívetek!
163,1
Az Úr feltámadott, Diadalmaskodott Már a halálon; Erejét elvette, Megszégyenített, - Az Urat áldom! Megverte és megnyerte Lelkünk minden ellenségét, Zengjük dicsõségét!
163,2
Lelkünk boldogságán Mindvégig munkálván Meghalt keresztfán. S e nagy áldozatot, Melyet értünk hozott, Istenünk látván, Dicsõen és gyõztesen Csakhamar életre hívta És felmagasztalta.
163,3
Él már dicsõségben Jézusunk az égben És õt imádják A mennyei karok. Sok ezer angyalok Készen szolgálják. Megadva már hatalma, Hogy mindnyájunkkal jót tegyen És magához vegyen.
163,4
Ezért, lelkem, vigadj, Neki hálákat adj, Válaszd vezérül! Ki jár nyomdokában, Isten jóvoltában, Már itt részesül; És végre dicsõségre, Viszi Isten mennyországba, Örök boldogságba.
163,5
Távozz, hívság, tõlem, Rabszolgát belõlem A világ nem tesz; Amit ad Istenem, Azzal megelégszem, Az javamra lesz. Ínségem és szükségem Mennyben örömre cserélem, Ha célom elérem.
163,6
Ha eljõ halálom, Istennek ajánlom Bátran lelkemet; Õ el is fogadja, S mennyben megadja Letett kincsemet; Sírjából, föld gyomárból Jézus kihívja testemet, S menybe visz engemet.
163,7
Mily nagy öröm leszen, Hol jutalmat veszen Híved, Jézusom! Hogy hozzád mehessek S szentiddel élhessek, Csak azt óhajtom. Légy velem hát, hogy helyem Nálad lehessen az égben, Örök dicsõségben.
164,1
Jézus él! Én is vele, Hol van, ó, halál, hatalmad? Jézus él! Sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, Hol Uram van, Ez az én bizodalmam.
164,2
Jézus él! Sír nem temet. Õ országol mennyen s földön; Megdicsõít engemet, Hogyha pályám hûn betöltöm. Lesz Istennél jutalmam, Ez az én bizodalmam.
164,3
Jézus él! Már el nem vesz, Aki bûnét bánja mélyen. Az Isten kegyelme ez, Hogy a bûnös mind megtérjen. Krisztus én nyugodalmam, Ez az én bizodalmam.
164,4
Jézus él! Õ az enyém, S én övé vagyok egészen; Mi sem rémít, érzem én, Hogyha szívem tiszta lészen, Csak Uramnak õt valljam, Ez az én bizodalmam.
164,5
Jézus él! Ó, nincs kétség; Nem szakaszthat el õtõle Sem magasság, sem mélység, Sem szerencse, sem bûn tõre, Õ erõm, és oltalmam: Ez az én bizodalmam!
164,6
Jézus él! Már a halál Nem egyéb, mint édes álom. Lelkem boldog helyre száll, Mikor innen el kell válnom. Hittel zengjed én ajkam: Jézus én bizodalmam!
165,1
Hívek, Jézust dicsérjétek, Diadalmát hirdessétek, Mert meggyõzte a halált. Õ a halhatatlanságot Napfényre hozta, s váltságot Bûnös lelkünknek talált. Szégyen Légyen Mindeneknek, kik hitüknek csak vallói, De életükkel tagadói.
165,2
Áldjuk Jézust, örvendezzünk, Szent énekkel zengedezzünk, Mert bétölt ígérete! Koporsóban nem maradott, Dicsõséggel feltámadott, S örökké tart élete. Vegyük Tegyük Tanítását, szent vallását vezérünknek, Nyugalmat ez ád lelkünknek.
165,3
Már itt boldog, ki benne hisz, S egykor magához mennybe visz, Hol örökké vigadunk. Bár bomlik testi sátorunk, Bár széjjeloszlik is porunk, Miként õ, feltámadunk. Ne félj, Csak élj Tetszésére, ád végtére üdvösséget, Végnélküli dicsõséget.
166,1
A halál meggyõzõjének, A világ Üdvözítõjének Örökké dicsõség legyen! Zengjetek fennszóval néki; Az ég, az Úr királyi széki, S a föld örömében részt vegyen. Elvégzé munkáját, A sír éjszakáját Meggyõzvén él. Ki híve vagy, Örvendj, vigadj: Mert õ él és te boldog vagy.
166,2
Már mi rettenthetne téged? A sírtól csak bûn rabja félhet, Mi méltán vigadozhatunk! Urunk õ s él dicsõségben, Örüljünk, mert Fõnk van az égben, S mi az õ tagja vagyunk. Értünk áldoztatott, De föl is támadott A halálból. Sír éjjelén Kél égi fény; Te, ó, húsvéti szép remény!
166,3
Már nem lesz tántorodásunk, Miden kétséges aggódásunk Hit által lecsöndesedik. Mint zúgó tengerben kõszál, A Jézus tudománya úgy áll, S szövétnekként fényeskedik. Szétomlik a nagy ég, Föld megreng, tûzben ég, Semmivé lesz; Ó, de a hit Megmarad itt, S örökké áld és boldogít.
166,4
Megmaradunk mi is, élünk, Sír és halál nem bír mivélünk, Csupán a test lészen halott. Jézus és s midõn akarja, Engem az Úr hatalmas karja Fölkelt s többé meg ne halok. Szózatja földre hat, Megnyitja síromat És föltámaszt. Vele leszek, Örvendezek, s örökös jutalmat veszek!
167,1
Hívek, vigyünk tiszteletet Lelkünk megváltójának; Örvendjünk a megfeszített Jézus diadalának. Jézus Krisztus, dicsértessél, Hogy értünk halálra mentél S gyõztesen feltámadtál!
167,2
Életed és méltóságod Erõsíti hitünket, Gyõzelmes feltámadásod Vigasztalja szívünket; Megtörted a bûn erejét, Halál félelmét elvevéd, S a mennyet megnyitottad.
167,3
Isten sírodnak ajtaját Hatalmával kinyitja S a megváltás nagy munkáját Benned megbizonyítja; Így áldásit halálodnak S magasztos áldozatodnak Dicsõség koronázza.
167,4
Jézusom! feltámadásod Életem s nyereségem; Te élsz és uralkodásod Munkája üdvösségem; Élsz, hogy vigasztalásom légy, Minden jóra serénnyé tégy, S mennybe Istenhez vezess.
167,5
Add Uram és én Istenem, Hogy a vétket kerüljem, Tebenned aggódó lelkem Nyugodalmat lelhessen; Istenhez végig hû legyek, Mindent tetszésére tegyek, S mint megváltottad éljek.
167,6
Tied az ország s hatalom. Te holtakat támaszthatsz. - S bár elfedez a sírhalom, Te új életre hívhatsz, S miként feltámadtál magad, Úgy egykor én is általad Szebb reggelre ébredek.
167,7
Ó, add, amíg tart életem, Hitemet megtarthassam, És minden cselekedetem Igéd szerint folytassam; Hogy síromból, ha kiszállok, S örök bírám elõtt állok, Ne rettegje, e féljek.
167,8
Ahol te vagy, én ott legyek, A szentek seregében, S mint ígérted, bõ részt vegyek Boldogok örömében. Add, ez legyen örökségem; Így üdvöm és nyereségem Te léssz, halál gyõzõje.
168,1
Emmausnak tart két vándor, Lelkük oly bús, csüggeteg, Arcuk ázott könnyhullástól, Keblüket gond tépte meg; Kifakadnak fájdalmukban, Ó, de nézd, hisz Jézus ott van, Hogy bánatuk fellegét Nyájas szóval ûzze szét.
168,2
Ó, ma is hány szív barangol Bánat lepte utakon, Melybõl hangos panaszt sajtol Az emésztõ fájdalom; Más meg elmegy a magányba, Ott jobban foly a könny árja. Ámde Jézus megjelen Bármi bús rejtekhelyen.
168,3
Tudom, én is láttam sokszor, Jézus senkit nem hagy el. Eljõ, mire kell, még jókor És a porból felemel. Lelkemet, ha néha kétség Tépte, mintha messze késnék, Közelb volt, mint gondolnám, S üdv, öröm kelt nyomdokán.
168,4
Ó, maradj, szívem királya, Maradj velem, hû barát; A világ ha lelkem bántja, Hadd boruljak tereád. Vész, vihar ha fenyegetnek, Légy menedéke szívemnek; Közelléted üdvöt ad, Eloszlatja gondomat.
168,5
Bús emlékim ha felkelnek, Felém hangzik szózatod: Hogy nem hûlt ki hû szerelmed És hívedet nem hagyod, Szent igédbõl mindig jobban Megismerlek s lángra lobban Bennem is a szeretet, Mely összeköt teveled.
168,6
Másnak is te légy vigasza, Ki künn bujdos egyedül, Vagy kit fogva tart bánata S kamrájában otthon ül; Ha magába elrejtezik, Hogy ne lássák bús könnyeit: Látogasd meg õt, Uram, Ne legyen vigasztalan.
168,7
Jer, ha már beesteledik, És napunk nyugvóra száll, Te segíts, ha közeledik Mint sötét árny, a halál. Ó, maradj velünk, tovább itt. Kérünk, mint hû tanítványid; Drága vendég, el ne hagyj, Hû barátunk csak te vagy!
169,1
Ó, mennyei fejedelem, Tied immár a gyõzelem, Ki a bûnt eltörölted. Földi pályádnak már vége, Dicsõséggel szálltál égbe, Mely ma megnyílt, fölötted. Íme, Végre Tenálad van hatalmadban az ítélet, Kárhozat, halál és élet.
169,2
Téged a mennyei karok, Minden dicsõ, szent angyalok Mint gyõzedelmest áldnak; Téged, Kit felvett szent Atyád Megosztván veled trónusát, Mint Urukat imádnak. Látjuk, Áldjuk Igazságod, méltóságod mi is nyilván. Légy áldva Istennek jobbján!
169,3
Te fejünk vagy, mi pediglen Tagjaid vagyunk egy testben; Tõled jön világosság, Tõled bátorság, békesség, Élet és örök üdvösség, Nálad van a mennyország. Éleszd, Gerjeszd Mi szívünket és lelkünket, hogy áldhassunk És néked hálát adhassunk.
169,4
Jézus, légy a mi oltalmunk, Erõs várunk s bizodalmunk Mi teljes életünkben. Csak ott van öröm, holt te vagy, Kérünk hát, minket el ne hagyj Semminemû ügyünkben. Ha baj És jaj Ér bennünket, bús szívünket bátorítsad, Érdemeddel vidámítsad.
169,5
Jézus, te nékünk javunkra Mentél a mennyei útra, Hogy légy szószólónk, Urunk. Add, hogy tõled vonattatván Mi is földi éltünk után Hozzád mennybe eljussunk. Ottan Vígan, Kik itt hittünk, dicsõítünk hálaadással, Örök dicséretmondással.
170,1
Jézus Atyjához költözött, S isteni felségben Él a dicsõ lelkek között Örökké az égben.
170,2
Ki annyit tûrt és szenvedett E bûnös világon, Ekképp gyõzedelmeskedett A mulandóságon.
170,3
Istennel megbékéltetett, Leszállt a poklokig, Immár megdicsõíttetett, Él és uralkodik.
170,4
Istenfélõ kegyes szívek, Kik véle szenvedtek, Bízzatok, legyetek hívek, S dicsõséget nyertek.
171,1
Hová mégy, édes Jézusom, Búsan kérdez szívem; Ne hagyj el földi utamon, Szeretlek én híven.
171,2
Ó, végy magadhoz engemet, Nyugtot nekem te adsz, Nem lelem békességemet, Ha te magamra hagysz.
171,3
Vigasztalást nyújt szent szavad: Én csak elõl megyek, S annak, ki végig hû marad, Mennyben szerzek helyet.
171,4
Az én Atyámnak odafent Még sok hajléka van; Ne félj, ott, ha napod lement, Megpihensz boldogan.
171,5
Tûrj békén egy kis ideig, Bár itt sok búbaj ér, Hordozod az élet terheit, Nem messze már a cél.
171,6
Pályámon hát, én Jézusom, Bátran, Nyugton megyek; Mert egykoron, hiszem, tudom, Örök hazát nyerek.
171,7
S minthogy a te ígéreted, Hogy megadod, mi jó, Amit hiszen a szeretet És örökkévaló.
171,8
Kérlek azért, hogy légy velem, Míg estém eljövend, S legyen nálad majd reggelem Örökös odafent!
172,1
Pályád ím véget ért, Elnémult a kín, közdelem, Megnyerted a babért, Tied immár a gyõzelem; Éltet adó örök királyunk, Szívvel szájjal buzgón imádunk, Mind a sírig neked szolgálunk!
172,2
A poklot és halált Meggyõzted mennyei vitéz, Szívünk nyugtot talált, Nem csüggeszti már semmi vész; Elvetted a sátán hatalmát, Megtörted a bûn diadalmát, Eloszlattad a sír borzalmát.
172,3
Ahol kegyes Atyád Örök dicsõségben honol, Ott van a te hazád, Mindvégig ott uralkodol: Az angyalsereg neved áldja, Te vagy az ég és föld királya, Az élõk és holtak bírája.
172,4
Fejünknek ismerünk, Mi pedig tagjaid vagyunk, Légy és maradj velünk, Gyámolíts, hogyha lankadunk, Légy bajaink eloszlatója, És lelkünknek vigasztalója, Ha itt a bánat terhe nyomja.
172,5
Áraszd Szentlelkedet Népedre, mely benned bízik, Támassz vezéreket, Kik hívek hozzád a sírig, Kik jó úton vezetik néped, Tisztán hirdetik szent igédet, Élni és halni készek érted.
172,6
Mennybe szállt Jézusunk, Teremts bennünk kegyes szívet, Hogy míg itt bujdosunk, Keressünk égi kincseket. Tedd munkássá a mi hitünket, Szenteld meg egész életünket; Vigy mennybe végre majd bennünket!
173,1
Egek egébe költöztél, Fényes dicsõségbe öltöztél Te, életnek fejedelme, Elvégezvén nagy munkádat, Örömmel megláttad Atyádat Mennyben, kinek vagy szerelme. Sokat munkálkodtál, Égi fényt gyújtottál Lelkeinkben, Ó, áldassál, Imádtassál, Örökké magasztaltassál!
173,2
Híveidet bús szívükben, Hogy megerõsítsed hitükben, Lelkedet rájuk öntötted; Bánatban nyugtatásunkra Halálban vigasztalásunkra Õt hozzánk itt elküldötted. Õ vezet bennünket, Hogy téged, fejünket Követhessünk. Tudjuk utunk, S ha jól futunk, Mi is boldog célra jutunk.
173,3
Hogy elkészítsed helyünket, Hol egykor befogadsz bennünket, Hazánkba elõttünk értél. Eljössz ismét dicsõségben, S azoknak részt adsz üdvösségben, Kiket híveknek ismertél, Érettünk meghaltál, Közbenjárónk voltál Isten elõtt. Most is jól téssz, Helyünk már kész, Holtunk után magadhoz véssz.
173,4
Mily boldogság lesz majd részünk, Midõn minden terhet letészünk, S téged szemlélünk, Urunkat; Azon a szép napon nékünk Örömmel telik meg mértékünk, Mert elvesszük jutalmunkat. Hozzád felemeled Lelkünket, mely veled Él örökké Mennyországban, Boldogságban, Angyali szent társaságban.
174,1
Üdvözítõ, te mennybe szálltál Dicsõségben részesülni, Oda vágynék, hová jutottál Én is veled egyesülni; Engedd, ki vándor vagyok itt, Látnom mennyed hajlékait.
174,2
A halálból életre keltél És dicsõség fogott körül. Lelkem, mely a bûnbe merültél, Ébredj, ím a nap felderül; Teremts, Uram, új életet Bennem, hogy lássam színedet.
174,3
Olajfák hegyén volt kínodnak Legelsõ súlyos kezdete, És ott folyt le diadalodnak Mennyel határos végzete; Ám küldj reám is szenvedést, Csak adj dicsõségedbe részt.
174,4
Tieidtõl áldásra nyújtott Kezekkel vetted a búcsút; Áldj engem is, ha majd lesújtott Lelkem halál révébe jut; Ha te megáldasz, a halál, Tudom, készen s nyugton talál.
174,5
Megdicsõült! A hit szemével Követlek égi utadon, Míg a föld vonz alá terhével, Nem szállhatok fel nyomodon; De tudom, hogy hozzád jutok, Ha mint te, én is úgy futok.
174,6
És szent elõttem az ígéret, Hogy egykor ismét visszatérsz, S kikért kiomlott drága véred, Mind élõt, mind holtat ítélsz. Ó, add, hogy hitben várjalak, S nyugodtan fogadhassalak.
175,1
Jövel, Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bõven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive. Légy velünk is te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Dicsõség légyen Istennek!
175,2
Te szentségnek új világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívbõl Atyánknak mondanunk. Add az igaz vallást nekünk, Egy legyen a mi mesterünk, Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk. Dicsõség legyen Istennek!
175,3
Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Veled való egyességben. Erõsítsd reménységünket, Szálldd meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Dicsõség legyen Istennek!
176,1
E pünkösd ünnepében, E pünkösd ünnepében Dicsérjük a nagy Istent. Ki Szentlelkét szívünkbe, Ki Szentlelkét szívünkbe Kiárasztá bõséggel. Ennek örüljünk Szívvel, szájjal, buzgó lélekkel, Kik a Jézusban hiszünk. Adjuk meg, Adjuk meg Neki a dicsõséget! Vigadjunk, Vigadjunk, Miként a fák, füvek, virágok Újulnak örömben.
177,1
Te vagy éltem boldogsága, Fénylõ vezércsillaga, Ha lesújt a sors csapása, Te vagy szívem vigasz; Ó, Szentlélek, égi láng, Hozzád száll fel hõ imánk, Az egész világ ma neked Hálásan mond dicséretet.
177,2
Te vagy a legjobb ajándék, Drágább a színaranynál, Kívüled mást nem kívánnék, Csak te hozzám szállanál; Jöjj Szentlélek, ó, jövel, Tárva-nyitva e kebel. És a szív, mely benne dobog, Add, hogy lehessen templomod.
177,3
Lehulltál már égi harmat, Leküldött a szeretet, Ami áldást a menny adhat, Te lehoztad mind veled; Szívem könnyen csüggedez, Áldásodért epedez. Add, malasztod boldogítson, Minden jóval gazdagítson.
177,4
Bölcsességednek nincs vége, Teelõtted nincs titok; Mennyi a tenger vízcseppje És fövénye: te tudod. Így azt is jól láthatod, Hogy bûnös és vak vagyok, Adj hát nekem bölcsességet, Leljek nálad kedvességet.
177,5
Szent vagy, ó, a te szentséged Tiszta mint a napsugár, Semmi rút és semmi vétek Nálad kedvet nem talál. Adj szeplõtelen szívet, Mely holtig legyen tied; Amit szeretsz, add, szeressem. Amit megvetsz, add, megvessem.
177,6
Szereteted, szelídséged A legtisztább indulat, Te megszánod, aki téved S elhagyja a jó utat. Adj nekem is oly szívet, Mely rosszért jóval fizet, Mely szelíd a jó baráthoz S ahhoz is, ki üldöz, átkoz.
177,7
Te vagy az én erõs várom, Ó, ne hagyj el, légy velem! A vigaszt csak tõled várom, Hogyha vérzik kebelem. Szállj szívembe, adj erõt. Soha el nem csüggedõt, Ajkam, éltem hadd dicsérjen, Itt e földön s majd az égben.
177,8
Légy gyámolom, erõsségem, Híven mellettem maradj, Nyújts segítõ jobbot nekem, Ha az élet terhe nagy; Törd meg testem vágyait, Bûnre késztõ csábjait, Újíts meg engem egészen, Hadd járjak az Úr kedvében.
177,9
Híveidnek állj melléje, Támogassa, ha lankadok, Ha rám borul a sír éje, Biztass: hogy feltámadok. Legyen a feltámadás Jobb életre virradás. Választottid seregében Örök üdv legyen a részem.
178,1
Legdrágább ajándékodért Könyörgök, Istenem, Szentlelkedért, vigaszodért, Ó, add ezt énnekem!
178,2
Mély bölcsességed tanait Õ tárja fel csupán, Téged szeretni; Õ tanít, Én édes jó Atyám!
178,3
Atyám, tégedet szeretni, Ó, mily nagy boldogság! Akaratodat követni Már itt kész mennyország.
178,4
Szentlelked az én bíztatóm, Hogy gyermeked vagyok; Mint jó Atyámban bízhatom, Nem leszek elhagyott.
178,5
A boldogságra Istenem, Szentlelkeddel segíts, A jóra adj erõt nekem, Vigasztalj, üdvözíts!
178,6
Teremts bennem tiszta szívet, Add, hogy ínségemben Maradjak mindvégig híved, S boldogíts mennyekben.
179,1
Jövel Szentlélek, szállj le ránk, Mint hajlékidba térj hozzánk, Elménk világossága! Mennyei fényességeddel Bágyadt szívünket gerjeszd fel, Hogy legyen vigassága. Élet Éled, Égi jóság és boldogság, ha te velünk, S minden áldást adsz, ha kérünk.
179,2
Ó, bölcsességnek kútfeje, Istenfélõknek ereje, Add, hogy szózatod halljuk, Hogy hitnek egyességében, Az egész keresztyénségben Igazságodat valljuk. Szépítsd, Ékítsd Mi lelkünket, Életünket sok gyümölccsel, Áldásoddal bõven tölt el!
179,3
Tanácsoddal légy oktatónk, Ösvényünkön útmutatónk, Ne hagyj eltévelyednünk; Hogy megálljunk végig híven Pályánk sok küszködésiben, Növeld a hitet bennünk! Enyhíts, Könnyíts Bágyadt szívet, minden hívet, ki sír, sóhajt, S lelkére balzsamot óhajt.
179,4
Életnek erõs kõszála! Add igédnek erõs lángja A mi szívünkben égjen, Hogy szent s igaz törvényedtõl És buzgó szeretetedtõl Mi szívünk el ne térjen. Plántáld, Munkáld A hûséget és készséget szolgáidban, Hogy járhassunk utaidban.
179,5
Mennyei harmat, reánk szállj, Igaz szeretetet plántálj Híveidnek szívébe! A hûség és a szeretet Verjen közöttünk gyökeret, S virágozzék a béke! Hajlíts, Taníts Egyességre, békességre szód indítson, Gyûlölség ne szomorítson!
179,6
Segélj, hogy igaz szentségben, Az Istennek félelmében Töltsük mi életünket, Hogy ezután sem a hívság, Sem gonosz testi kívánság Ne terhelje szívünket, Segélj, Vezérlj, Hogy hívságtól, e világtól elszakadjunk, S mennyben örökké vigadjunk!
180,1
Jövel legfõbb Vigasztalónk, Térj hozzánk, Szállj reánk, Légy mi gyámolítónk; Jézus egykor hû népének Megígért, S mint vezért Küld hozzánk is téged.
180,2
Lelkünk újjáteremtõje! Új élet, Úgy éled, Ha te vagy szerzõje, Gyarló ember küzd és fárad, Tõled jõ Az erõ, Üdv belõled árad.
180,3
Isten Lelke, égi fényünk! Tanítást, Buzdítást Adj, hogy szentül éljünk. S ha Istent kérjük imánkban, Jöjj, segíts, részesíts Meghallgattatásban.
180,4
Segélj, hitben jól harcolnunk, A testnek És vérnek Bátran ellenállnunk. Hogy Jézustól kár, vagy haszon, Ínség, jaj, Semmi baj El ne szakaszthasson.
180,5
Add, a jóra törekedjünk, Helyesen, Kegyesen S igazságban éljünk. Adj erõt, hogy meg ne álljunk! Mely utat Megmutat Igéd, azon járjunk.
180,6
Gyámolunk a gyengeségben, Magad légy, Hívvé tégy Nehéz kísértésben. És ha Isten innen végre Elszólít, Akkor vidd Lelkünk dicsõségre.
181,1
Isten Lelke, buzgón kérünk, Légy mindenkor hû vezérünk! Tedd templomoddá szívünket, Világosítsd értelmünket. A jót te munkálod bennünk, Segélj híveiddé lennünk; Oktass, hogy a hitetlenek, S gonoszok el ne szédítsenek. Benned, csak tebenned bízunk!
181,2
Szent világ, mennyei fényük, Add, tündököljön ösvényünk Igazságod fáklyájától! Óvj a vétek hálójától, Irtsd ki a tévelygéseket, Térítsd meg a vak népeket; Add, hogy a Krisztust ismerjék, És az egész földön tiszteljék. Nyújts erre, nyújts segedelmet!
181,3
Vidámítsd s biztasd lelkünket, Te magad emeld terhünket; Taníts buzgón imádkoznunk, Tûrõ szívvel várakoznunk: Készíts el a kimúlásra És ama nagy számadásra, Hogy jól végezvén pályánkat, Mennyekben elvegyük pálmánkat, Irgalmazz, irgalmazz nekünk!
182,1
Téged Úristen Az igaz hitben Áldunk, magasztalunk, Atya, Fiúnak S Szentléleknek vallunk.
182,2
Néked oda fent Az ártatlan szent Angyalok szolgálnak, Szüntelen való Fennszóval így áldnak:
182,3
Szent, Szent, Szent Isten, Mennyben és itt lenn, Seregeknek Ura, Téged dicsõít, A hívek tábora.
182,4
Az apostolok, A szent mártírok, S próféták mind áldnak, Dicsõ seregi Csak téged imádnak.
182,5
A gyülekezet Feléd nyújt kezet, S imád, Isten, téged, Hálaadása Nem ér soha véget.
182,6
Krisztus nevére Meghajol térde Minden keresztyénnek, Õt s a Szentlelket Magasztalja ének.
182,7
Kérünk, õrizzed És védelmezzed Nyájadat szüntelen, Bûntõl, veszélytõl Oltalmazd kegyesen!
182,8
Dicsõség, áldás, Örök imádás, Szentháromság, néked, Tégedet áldjon Örökké te néped!
183,1
Ó, teremtõ Atya Isten! Ki Úr vagy földön s mennyekben, Bûneinkben tekints reánk, Légy könyörülõ jó Atyánk!
183,2
Úr Jézus, kegyes Megváltónk, Egyetlenegy közbenjárónk, Ki értünk áldozád magad: Jó pásztor, tartsd meg nyájadat!
183,3
Szentlélek Isten, vezérünk, Lakozzál mibennünk, kérünk, Növelj minket igaz hitben, Szeretetben, reménységben!
183,4
Ó, egy Isten, Szentháromság, Egy imádandó valóság, Ne hagyj tõled eltévednünk, Maradj mind holtunkig velünk!
183,5
Tied legyen a dicsõség Földön, mennyen, ó, szent Fölség, Tõled ered minden áldás, Téged illet az imádás!
184,1
Áldott legyen az Úr, Az én világom, éltem: Teremtõm, ki adá Lelkem és testem nekem, Kisded koromtól õ Ápolt, oltalmazott, Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott.
184,2
Áldott legyen az Úr, Én üdvösségem, éltem: Atyának szent fia, Ki magát adta értem; Ki drága vérével Megváltott engemet, S kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett.
184,3
Áldott legyen az Úr, Vigasztalásom, éltem: Kit küldött szent Atyánk, Szent Fiának nevében. Õ biztat, bátorít A bánat éjjelén; Ha lelkem csüggedez, Szava: balzsam, remény.
184,4
Áldott legyen az Úr, Áldjuk dicséretekkel! Szent, Szent, Szent! Zengje szánk, Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád, S dicsõit szüntelen: Örökké áldalak Én is, jó Istenem!
185,1
Dicsõséges Szentháromság, Ki fogja fel mélységed? Elválhatlan egy valóság, Az ész nem ér fel téged. Angyalok is arcuk fedve Léphetnek csak közeledbe. Ó, hát én gyarló szemem, Hogy látna meg, Istenem!
185,2
Jézus, hozzád éji csöndben Fölemeltem lelkemet, S imádkozva esdekeltem: Nyugtasd meg én szívemet! Jézusom, te égi jóság, Tõled jön a világosság, Te az Atyát ismered, S te adsz örök életet.
185,3
Sok a bûnöm, ha ezt nézed, Méltán érne kárhozat; De irgalmad kies helyre Tette az én sorsomat. A víz és Szentlélek által, Kegyelmednek zálogával Újjászültél engemet S országodban adsz helyet.
185,4
Senki sem ment fel a mennybe, Csak ki onnan szállt alá; Az Embernek Fia volt az, Ki a mennyet megnyitá. Elõl mentél, hogy utánad Fölmehessen hívõ nyájad; Mi is hozzád megtérünk, Örök üdvben lesz részünk.
185,5
Teljes immár boldogságunk, Kárhozat nem ér minket; Ím a teljes Szentháromság Biztosítja üdvünket, Atya, Fiú és Szentlélek Együtt adnak békességet. Éltetsz, örök szeretet, Hármas lánggal engemet.
185,6
Az Atyának nagy szerelme És a Fiú hûsége, A Szentlélek égi fénye Legyen szívem reménye. Szentháromság, irgalmaddal Segíts, míg majd angyalokkal Néked mennyben zenghetek Hálaadó éneket.
186,1
Atya Isten, tarts meg minket, Oltalmazd drága hitünket, Mert szent Fiad ellenei Meg akarják azt dönteni.
186,2
Krisztus, ki urak Ura vagy, Vesztünkre jutnunk, ó, ne hagyj! Védd hatalmaddal népedet, Hogy dicsérhessük nagy neved!
186,3
Szentlélek, önts erõt belénk, Adj egyetértést közibénk. Enyhítsd szívünknek bánatát, Vigy mennybe a halálon át!
187,1
Maradj velünk, mi Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk. Szent igéd világosodjék, Mi szívünkben munkálkodjék!
187,2
E mi tévelygõ idõnkben, Szentlekedet öntsd ránk bõven, Hogy igédet s szentségedet Tisztán megtartsák a hívek.
187,3
Jézus, óvd meg egyházadat, Nevelj néki hû fiakat, Akik igédet szeretik S bõven termik gyümölcseit.
187,4
Szent igéddel állj õrt magad, Hogy sátán s bûn ne ártsanak; Híveidnek adj kegyelmet, hitet, békét és türelmet!
187,5
A földön itt sok a bajunk, Nincsen sehol nyugodalmunk; Bûn, tévelygés és szakadás Terjed, miként vízáradás.
187,6
Alázd meg a kevélyeket, Kik fennen hordván fejüket, Csak a mulandót keresik És szent igédet megvetik.
187,7
Az ügy, melyért harcra kelénk, A te ügyed, nem a miénk; Azért Uram, légy gyámolunk, Mi benned bízva harcolunk.
187,8
Igéd szívünk erõssége, Egyházadat igéd védje; Ez egy kincset hagyd meg nekünk, Mi akkor mást nem keresünk.
187,9
Igédben élünk és halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk; Panasz, sírás ott nem lesz már, Ránk ott örök boldogság vár.
188,1
Erõs vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha õ velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk! Az õs ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön!
188,2
Erõnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd velünk a hõs vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, Õ a mi diadalmunk!
188,3
E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ Ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.
188,4
Az ige kõszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja; Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincsünk életünk, Nõnk és gyermekünk Mind elvehetik, Mit ér az õ nekik! Mienk a menny örökre.
189,1
Ha Isten nem volna velünk Csudás segítségével, Mikor gonosz ellenségünk Ránk tör dühösségével; Ha õ Sionnak oltalma És erõssége nem volna: Mind elvesznénk a harcban.
189,2
Emberi erõ s álnokság Minket meg ne rettentsen; Van mennyben oly hatalmasság, Ki vigyáz, hogy megmentsen; Mit titkon szõttek ellenünk, Elrontja a mi Istenünk, Kezében a hatalom.
189,3
Ó, irgalmasságnak Ura, Te vigasztalsz meg minket; Te elhagyottak gyámola, Te bátorítsd szívünket! Atyai szíved nyitva áll, Nálad menedéket talál, Ki hittel keres téged.
189,4
Kezedben van az ellenség, Ármánykodását döntsd le; Hogy hitünk ne ingadozzék, Erõt keblünkbe önts te! Atyánk, ki tebenned bízik, Soha meg nem csalatkozik, Zúgjon körülte bár vész.
189,5
A mennyet s föld kerekségét, Te alkotád, Istenünk! Ó, gyújts meg szent igéd fényét És lángoltasd mibennünk, Hogy gerjesszen szeretetet, Igaz hitet, szent életet, Ha gyûlöl is e világ.
189,6
Dicséret, dicsõség, áldás, Az Atya Úristennek, Imádat és hálaadás Fiúnak, Szentléleknek! Õ igazgassa szívünket, Hogy megtartsuk szent hitünket, Jó s rossz napokban. Ámen.
190,1
Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Nem árthat tenéked Senki gyûlölete. A világ ellened Akármily kegyetlen, Ne félj, Krisztus nem hagy Tégedet szégyenben.
190,2
Királyi nemzet vagy, Noha csak kicsiny vagy, Atyádnak kegyelme Irántad igen nagy. Õ szent fia által Te is fia lettél És dicsõségében már te is részt vettél.
190,3
Hogyha te igazán Bízol a Krisztusban, Higgyed, hogy lelked is Gyarapszik az Úrban; Ha az õ vérébõl Igaz hittel iszol, Higgyed, hogy örökké Meg nem szomjúhozol.
190,4
Akármint halásszon Az ördög utánad, Ha Krisztusban bízol, Neked az sem árthat; Rajtad semmit nem fog A pogány ellenség, Bízzál csak Krisztusban, S megtart a reménység.
190,5
Oltalmazza Krisztus Az õ szentegyházát, Mikét a jó pásztor Saját juhocskáját. Aki a Krisztusnak Igéjét hallgatja, Lesz is arra néki Szorgalmatos gondja.
190,6
Siess most is hozzánk, Krisztus segélj minket, A te szent igéddel Neveljed hitünket! A te Szentlelkeddel Áldd meg te népedet, Hogy minden dolgunkban Dicsérjünk tégedet!
191,1
Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük ellened fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked.
191,2
Bízzál, ügyed az Istené. Ne félj, hogy porba ejtené Drágán szerzett egyházát! Majd rendel Gedeont melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged s evangéljomát.
191,3
Él az Úr s áll ígérete, Ördög s világ minden csele Megszégyenül mirajtunk, Isten velünk s mi õ vele, Nagy az Istennek ereje, Gyõzelmet kell aratnunk.
191,4
Erre segélj, mi Krisztusunk, Mivel mi csak benned bízunk, Segélj szent neved által; S mi, hû nyájad akkor neked Vígan mondunk dicséretet örök hálaadással.
192,1
Térj magadhoz, drága Sion, Van még neked Istened! Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp õ nem is tehet! Sion, ezt hát gondoljad meg, Szabj határt bûs gyötrelmednek!
192,2
Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod õt, Ki reményed és erõd: Sion, soha se feledd el: Õ megvívhat tengerekkel.
192,3
Bár hegyek megrendülnének, Miket égi kéz emelt, S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ne gondold, ha látod ezt, Hogy téged e perc elveszt: Sion, tudd, te meg nem dõlhetsz, Míg oltalmad Istentõl lesz.
192,4
Bár könnyeid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle; Bár vér volna bíborod, S kõ megszánná nyomorod: Sion, te ne félj gonosztól, Baj nem ér, míg bennem bízol!
192,5
Bár hordozván zsarnok láncát, Érne kínos rabhalál: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj. Emlékezz: ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!
192,6
Ó, ne csüggedj, ím az estnek Már leszálltak árnyai! Kihez ajkid oly hõn esdnek, Halld, Atyádnak hangja hí! Õ gyalázat, kín helyett, Néked jobbján ad helyet, Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!
192,7
Végsõ áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd; Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytõl olvad szív, kebel? Sion, nemde minden más ott, Mondd: hova tûnt nagy sírásod?
192,8
Angyalok, ti fényes lelkek. Zengjetek víg éneket! Mert már biztos partot lelt meg, Kit bús szélvész hányt-vetett; Már meggyõzte a halált, Istenéhez égbe szállt. Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki!
193,1
Magas egekbe lakozó Felség, Tekints le hozzánk, kegyes Istenség, Lásd, mely igen nagy, Uram, ez ínség, Melyben nyomorog a keresztyénség.
193,2
Ígérted vala az atyáinknak, Hogy szívbõl hozzád ha imádkoznak; Ha felkiáltanak nagy szükségükben, Meghallgattatnak könyörgésükben.
193,3
Csak te vagy most is, akit kívánunk, S nagy szükségünkben buzgón imádunk; Nincs kívülötted senki gyámolunk, Földön, se mennyben nincs más támaszunk.
193,4
Hallgasd meg ezért fohászkodását, A szegényeknek imádkozását! Ne szenvedd, kérünk nyomorult sorsát, A te népednek ily nagy romlását.
193,5
A te nevedért, világgal együtt Kerget a sátán, íme mindenütt; Nincs maradásunk e földön nekünk, Ha te meg nem szánsz, kegyes Istenünk.
193,6
Egy helybõl másba, mint gonosztevõk, Futunk, bujdosunk, a halál elõtt. Ha így kell lenni, adj, Uram, erõt, Ne hagyd el, szánd meg a téged félõt.
193,7
Legyen békesség a mi idõnkben, Maradhassunk meg ismeretedben, Még magzatink is a te igédben Nevelkedjenek az igaz hitben.
193,8
Áldott igédet ne vedd el tõlünk, Alázatosan, Úr Jézus, kérünk; Érdemünk szerint ne büntess minket, Inkább töröld el sok bûneinket!
193,9
Cselekedjél így s kelj fel Úristen, Hatalmaskodjál ellenséginken, Tudja meg azt itt e földön minden, Hogy egyedül vagy áldandó Isten.
193,10
Segélj, Úr Jézus, hogy el ne essünk, Állhatatosak inkább lehessünk; Hogy dicsérhessük érte nevedet S lehessünk egykor mennyben teveled.
194,1
Ha Krisztus maga oltalma Anyaszentegyházának, Nem árthat néki hatalma Világ gonoszságának. Vészben, viharban Az Úr velünk van, Nyáját megtartja. Gyõzedelmet rajta A poklok nem vehetnek.
194,2
Porba dönti a nagy Isten Hatalmát a világnak, Hogyha térdet nem hajt hitben Egyszülött szent Fiának, Ki Istent magát, S Krisztus szent tanát Gyáván szégyenli, Az Úr azt elsepri, Mint Krisztus ellenségét.
194,3
Bár gúnyolja a hitetlen Boldogító hitünket, Dühös mérge sikertelen, Az Úr védi ügyünket, Áldott Jézusunk, Tieid vagyunk, Az üdvösséget, Ha követünk téged, Ki vehetné el tõlünk?
194,4
Keresztyének hát bízzatok, Semmi el ne rémítsen! Az Isten lesz oltalmatok, E remény lelkesítsen. Beszéde megáll, Mint vészben kõszál, Megvéd bajunkban, Erõt ád harcunkban, Velünk az Úr ne féljünk!
195,1
Terjeszd e földön Jézus, országodat, Hadd érezhesse néped jóságodat, Hitetlenek is hogy megismerjenek És tiszteljenek.
195,2
Méltassa õket szent segedelmedre, Hogy juthassanak te ismeretedre És kövessék is, mint megparancsoltad, Akaratodat.
195,3
Segéljed õket neved félelmére És szent igédnek hû tiszteletére, Hogy ebben mind nagy örömmel felleljék Élet beszédét.
195,4
Gátold meg, Uram, mi ellenséginket, Tévelygésekben õrizd szíveinket; Te ments meg minket veszélybe eséstõl És üldözéstõl.
195,5
A sötétségben légy világosságunk, Nagy bánatinkban teljes bátorságunk, Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden idõben.
195,6
Minden veszélyek közt védelmezz minket, Míg bevégezzük majdan életünket, S eljutunk innen dicsõség honába, A mennyországba.
196,1
Felvirradt újra ünnepünk, Melyet az Úr szerzett nékünk Anyaszentegyházában, Ébredj fel, ó, Jézus nyája, Készítsd magad buzgóságra Lélekben, igazságban. Ébredj, Örvendj, A hatalmas, diadalmas Istent dicsérd E felvirradt dicsõ napért.
196,2
A földet sötétség födte, De Isten szava elûzte Egyházáról a borút; A hit újra megszilárdult, A megtérõnek feltárult A mennybe vezetõ út. Fényes, Ékes Az Úr háza, mint tárháza kegyelmének. Zengjen neki hálaének!
196,3
Miként sok szív hõn kívánta, Az Úr végre ím megszánta Üdvért epedõ népét. Boldogok mi, hogy láthatjuk Tiszta fényben és hallhatjuk Életadó beszédét. Hála, Nála Nyer védelmet, gyõzedelmet az igazság, Erõt a lelki szabadság.
196,4
Buzdulj fel hát, Jézus nyája. Légyen ösvényed világa Jó pásztorod igéje. Ez tegyen szabaddá téged. Harcban legyen erõsséged S szíved minden reménye. Róla Szóla Igazsággal, bátorsággal sok hû lélek, Kikbõl szólott a Szentlélek.
196,5
Ne félj, Isten kisded népe, Érted hullott Krisztus vére A keresztfa oltárán. Õ ma, holnap s mind örökké, Õ lesz leghívebb õröddé, Világ nem gyõz egyházán. Kétség, Vétség Csak elmédet és szívedet el ne fogja. Az Úr ügyedet felfogja.
196,6
Ó, virraszd fel ez ünnepünk Még gyakran, kegyes Istenünk, Terjeszd lelki országod; Nevelj hitben szeretetben, S álljon e gyülekezetben Kõszálként tudományod! Te nagy S jó vagy, S mi híveid, gyermekeid, magasztalunk, Neked élünk, neked halunk!
198,1
Ébredjetek fel, halljátok, Testvérek kiáltnak hozzátok, Kiket az ínség szorongat. Ím az óra ismét ütött, Mely minket ide összegyûjtött Követni e szent szavakat: Meg ne restüljetek, Inkább jót tegyetek, Míg idõnk van, Mindenekkel Jó lélekkel, Kiváltképp a hitfelekkel.
198,2
Ébredjetek fel, lássátok, Mit lelkes, buzgó apáitok Hittel és vérrel szerzének. Rójátok le a szent adót: A viharban süllyedõ hajót Elveszni ne engedjétek. Fel a segítségre, Vezessétek révbe! Ha szeretet kormányozza És hordozza: A jó Isten meg is óvja.
198,3
Ébredjetek minden helyen, Halálból újra feléledjen Az õsöknek szent buzgalma. Munkában ne lankadjatok, Erõt az Istentõl várjatok, Végetlen az õ hatalma. Míg hát a nap fenn van, Ha süt is forróan, Munkálkodjunk. Napfény érlel Melegével, Aratás így lesz bõséggel.
198,4
Ébredjetek, itt az idõ, Keljetek fel, amíg nem késõ, Senki hátra ne maradjon. Ha fájdalma van egy tagnak, Fájjon az kicsinynek, mint nagynak, Hogy egy is el ne pusztuljon. Bátran harcoljatok, Hitben megálljatok, Az égbõl jön Segítségünk, Nincs kétségünk, Az Úr erõs reménységünk!
199,1
A kegyelem Istenének Zengjen dicsérte s hálaének, Szívünk és szánk õt dicsérje; Aki hatalmas karjain Annyi századok viharjain Szerencsésen átvezérle. Ne félj kicsiny sereg, Az Úr van teveled! Nem hagy õ el, Bár törne rád, Egész világ, Az Úr él és gyõzelmet ád!
199,2
Az Úr állott õrt mellettünk, Ha vész árja zúgott felettünk, Õ tartá a jobb kezünket. Ha üldözött ellenségünk, Az Úr volt a mi erõsségünk, Õ védelmezte ügyünket. Isten erõs várunk, Akihez kiáltunk Ínségünkben; Ha õ velünk, Ki ellenünk? Semmi bajtól nem félhetünk!
199,3
Íme Uram, A te néped, A te megváltott örökséged Összegyûlt most e szent helyen, Alázattal kérve téged: Ne vond meg tõlünk segítséged, Nagy irgalmaddal légy jelen! Erõsítsd hitünket; Neveld reményünket; Hogy megálljunk, Buzgón, híven, Bármi érjen, Jézus tiszta szent hitében!
199,4
Gerjessz bennünk hõ szerelmet, És adj nemes résztvevõ keblet, Mely, ha más örül, örüljön, És ha lát majd szenvedõket, Ínség s nyomorral küszködõket, Rajtuk szívbõl könyörüljön. Egyházaink baja, Esengõ jajszava, Indítsa meg Szíveinket S lelkeinket, Gyámolítsuk testvérinket!
199,5
Istenbe vetjük reményünk, Õ hajlékunk és menedékünk, Aki reánk gondot visel, Ha õ az õrzõ pásztorunk, Úgy soha meg nem fogyatkozunk, Mert õ nagy dolgokat mível. A föld megrendülhet, Tengerbe merülhet, De irgalma, Kísér végig, Fel az égig, Az õ királyi székéig!
201,1
Nálad az üdv és igazság, Jézusunk bölcs mesterünk; Élet, áldás, világosság Árad ránk, ha ismerünk; Add, terjedjen szent igéd, És ismerjen minden nép, Hol a földet pogány lakja, Ott is fénylik az üdv napja!
201,2
Fõpapunk, ártatlan Bárány, Értünk adta éltedet, Midõn a kereszt oltárán Önként ontád véredet; Leróttad a bûn díját, Kegyelmet nyert e világ; Ó, üdvözíts minden népet, Terjeszd folyton szent igédet!
201,3
Szívvel, szájjal áldunk téged, Isten Fia, nagy király; A mennyben királyi széked Az idõk végéig áll. Légy velünk is, ó, jövel, Szent országodat növeld; Add, a pogányság megtérjen, Téged féljen és dicsérjen!
201,4
Jézus a múló idõben Mindig ugyanaz maradsz; Híveidet áldd meg bõven, Szálljon ránk üdv és malaszt, Szentegyházad szent ügyét Hatalmas karoddal védd! Add, miden ajk, minden lélek, Téged valljon vezérének!
202,1
Halleluja! ó, szép reggel, Melynél szebb már nem lehet! Nem küzdök ma kétségekkel, Ez a legszebb napkelet, Mely mosolyog szelíden, S melyen szívem megpihen.
202,2
Isten jósága, mily édes! Mint a harmat száll reám, Az életnek friss vizéhez Elvezérel jó Atyám, Ki ez üde hajnalon Mindent színaranyba von.
202,3
Ma Sionnak drága napját Szent munkában töltöm el, Együtt mélység és magasság Kincseit ma lelem fel, Mert ez áldott reggelen Jézus szava szól nekem.
202,4
Ah Uram, világosíts fel, Tárd fel bûnös szívemet, Töltsd be vigasszal és hittel, Hogy járhassak teveled, Hogy áthassa szent igéd Szívem, lelkem rejtekét.
202,5
Add e napot úgy végezzem, - Mert a tied ez a nap - Áldásodban, kegyelmedben hogy örökké áldjalak, Míg a végsõ reggelen Lelkem nálad megjelen.
203,1
Csüggedt szívem ma rakd le terhed, Könnyes szemem nézz égre fel, Melyen az Úr pihenned enged, Ím, felvirrad a szép reggel. A nagy Isten maga szentelte Az üdv napjává e napot, Midõn az élet fejedelme A halálból feltámadott.
203,2
Kelj fel! feledd el e világot, Kebled ne bántsa földi gond; Keresd Istennél boldogságod S hallgasd, amit igéje mond; Ott áldás, lelki béke száll rád, Nevét dicséri ajakad, Új nyelven zengni néki hálát, Ó, mily dicsõ s szent feladat!
203,3
Uram, híveid seregében Megjelentem színed elõtt, Tisztelhetlek-e méltóképpen, Ha csak Lelked nem ád erõt? Hová lennék, ha nem gyógyítnád A bûn okozta bánatot; S mernék-e imádkozni hozzád, Ha bús szívem nem biztatod.
203,4
Jézus, szent véred értem ontád, Keblem templomoddá tevéd; Kegyelmed ott építsen oltárt, S gyújtsd meg az áhítat tüzét! Fogadd el éltem áldozatul, Szent buzgóságomat növeld, Tekints reám s lelkem a porbul Vasárnapi fénybe emeld!
203,5
Majd ha a munka napja itten S gond közdelem, mind véget ért, Lelkemnek adj szent kezeidben S testemnek sírban pihenést; Míg Krisztussal szebb létre kelvén, Az üdv honában gyermeked A megdicsõült lelkek nyelvén Zenghet dicséretet neked.
204,1
Atyám, nagy kegyességedet Áldom s imádom nevedet Ez ünnepi reggelen, Hogy e napot megérhettem, Hajlékodba betérhettem, S itt vigaszt nyújtasz nekem. Mennynek, Földnek Alkotója, fenntartója, téged áldlak, Dicsõítlek és imádlak!
204,2
Indulatim gyarlóságát, Vétkeimnek sokaságát Elõled nem rejthetem, Buzdíts, hogy a bûnt megbánjam, Irgalmadat hittel várjam, Bár nincsen rá érdemem. Atyám, Hozzám Légy kegyelmes és türelmes, s ez életben Tarts meg végig jó kedvedben!
204,3
Végtelen nagy bölcsességed, Megnyugszom, bármint intézed, Jó Istenem, dolgomat, A bút örömre fordítod, Sebeimet meggyógyítod, Reád bízom sorsomat; Segélj, Vezérlj, Hogy kedvedet, tetszésedet megnyerhessem, Szent törvényidet kövessem.
204,4
E szent napnak megtartása És igédnek hallgatása Erõsítse hitemet, Gyarapítsa kegyességben, Szeretetben, reménységbe, Vond magadhoz szívemet, Engedd, Benned Vigasztalást, erõt, áldást találhassak, A hûségben megállhassak.
204,5
Add, hogy e földi életben Reménységem benned vessem S csak te légy bizodalmam, S csak te légy bizodalmam, S egykor örök nyugalmamat És teljes boldogságomat Tenálad megtaláljam. Hiszem, Nekem Boldog véget, dicsõséget adsz az égben, És részeltetsz üdvösségben!
206,1
Itt vagyok, óh, Uram, A Te szent házadba’, Legjobb annak itten, Ki meg van fáradva. Itt folyik az örök Életvízének habja, Szomjúhozó lelkem Mint éledez rajta!
206,2
Isteni üzenet Trombitája harsan, Kegyelem szeretet, Sebhedt szívnek balzsam. Ó, be jó itt lenni, Ó, be jó itt nékem! A te lelked reám Áradását érzem.
206,3
Mennyei békesség Szívemet megszállja, Ez a hely valóban Az Istennek háza! Mennyi szív itt s mennyi Teher e sok szíven! Vedd le, Uram Jézus, S mind úgy menjünk innen.
207,1
Jövel, Szentlélek Isten, Tarts meg minket igédben; Ne legyünk sötétségben, Maradjunk igaz hitben!
207,2
Szenteld meg mi szívünket, Világosítsd elménket, Hogy érthessük igédet, Tanító mesterünket.
207,3
Adj isteni félelmet És világos értelmet; Igéddel taníts minket, Gerjeszd föl mi szívünket!
207,4
Vigasztald meg elménket, Mindenben segíts minket; Erõsítsed hitünket, Távoztassad bûnünket!
207,5
Hogy téged az Atyával És az õ szent Fiával Dicsérhessünk mindnyájan Itt és a mennyországban.
208,1
Látod, Isten, szíveinket, Tudod erõtlenségünket, Bûnünket számba ne vegyed, Várjuk kegyelmességedet!
208,2
Mindnyájan arcra borulunk, És csak tehozzád fordulunk, Bûneinket felejtsed el, Maradj velünk kegyelmeddel!
208,3
Világosítsd elméinket, Gerjeszd fel mi szíveinket, Hogy dicsérhessünk tégedet És áldhassuk szent nevedet.
208,4
Végy szállást a mi szívünkben, És szenteld meg, ó, szent Isten, Hogy csak te néked szolgáljunk, S benned nyugalmat találjunk.
208,5
Így cselekedjél mi vélünk Szent Fiadért, ki minekünk Bizodalmunk és reményünk, Hozzád a mennybe vezérünk.
209,1
Örül mi szívünk, Mikor ezt halljuk: A templomba megyünk, Hol Úristennek Szent igéjét halljuk.
209,2
Megállunk itten, Örök Úristen, A te templomodban És tiszta szívvel Dicsérünk tégedet.
209,3
Áldd meg, Úristen A te népedet, Kik téged szeretnek, Tartsd meg közöttünk A gyülekezetet!
209,4
Legyen békesség, Felséges Isten, Anyaszentegyházban, Oltalmazz minket Minden háborúnkban!
209,5
Dicséret néked, Atya Úristen, A te szent Fiaddal és Szentlélekkel, Mi vigasztalónkkal!
210,1
Maradj meg kegyelmeddel velünk, ó, Jézusunk, Hogy a bûnös világnak Tõrébe ne jussunk.
210,2
Maradj meg szent igéddel, Velünk, ó, Megváltónk, Földi vándor pályánkon Te légy útmutatónk.
210,3
Maradj meg, Világosság, Velünk szép fényeddel; Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.
210,4
Maradj meg áldásoddal Velünk, gazdag Isten, Kegyelmedet áraszd ránk Minden szükségünkben.
210,5
Maradj meg oltalmaddal Velünk erõs pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.
210,6
Maradj meg hûségeddel Velünk, Uram Isten, Adj erõt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!
211,1
Uram Jézus, fordulj hozzánk, Szentlelkedet áraszd ki ránk, Hogy hitünkben erõsítsen, Az igaz útra segítsen.
211,2
Nyisd meg ajkunk háladásra, Szívünket szent buzgóságra; Értelmünk, hitünk neveljed, Éltünket jóra szenteljed.
211,3
Míg mennyben lehet zengenünk: Szent, szent, szent a mi Istenünk! Hol színrõl- színre láthatunk, S örömödben vigadhatunk.
211,4
Atya, Fiú és Szentlélek! Téged áldjon minden lélek, Téged dicsõ Szentháromság Dicsérjen az egész világ!
212,1
Mi Urunk, édes Atyánk, Add nekünk Szentlelkedet, Szent Fiadért áraszd ránk Gazdagon kegyelmedet, Hogy tisztán megismerjük Te igaz törvényedet, És hamis tudománytól Megõrizzük igédet!
212,2
Krisztus, ki híveidnek Küldtél mennybõl Szentlelket, Kiket Atyád tebenned Választott és eljegyzett, Öntsd ki Lelked reánk is Buzgón könyörgünk néked, Hogy általa igédben Ismerhessünk meg téged.
212,3
Vigasztaló Szentlékek, Légy mi kedves vendégünk. Ki sok kinccsel gazdag vagy, Lakozzál együtt vélünk. Szólásra készíts nyelvet, Adj tanulásra kedvet; Hajts fület a hallásra, Gyújts szívet megtartásra!
213,1
Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent igéd hallására. Gyúljon fel kívánságunk Igazság tanulására, Hogy e földtõl elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk!
213,2
Elménket, értelmünket Lelki sötétség borítja, De Szentlelked szívünket, Fényével világosítja. A jót mibennünk te kezd el, S te támogass kegyelmeddel!
213,3
Mennyei világosság, Szállj mireánk, ragyogj rajtunk! Áhítat, szent buzgóság, Ihlesse meg szívünk, ajkunk, Hogy fohászunk égbe szálljon, Istennél kedvet találjon.
214,1
Uram, ím megjelenünk Templomodban, hogy dicsérjünk, S tõled, kegyes Istenünk, Lelki, testi jókat kérjünk, Hogy hallgassuk szent igédet, S ahhoz szabjuk életünket.
214,2
Minden jóknak kútfeje, Ó, adj áldást szándékunkhoz, Szentlelkednek ereje Járuljon buzgóságunkhoz, Vezéreljen igazságra, Kegyességre, boldogságra.
214,3
A te áldott beszéded Teremjen jó gyümölcsöket, Szent igéd és Szentlelked Térítse a bûnösöket, Vigasztaljon bánatunkban, Bátorítson halálunkban!
215,1
Boldog, aki hallgatja S megtartja Uram, beszéded, Ó, nyújts áldások Atyja, Erre nekünk segítséget, Hogy hallott igéd jobbítson, Kétségünkben bátorítson.
215,2
Nyomd azt mélyen szívünkbe, Hogy örök kincsünk maradjon, S már itt gyenge hitünkben Bátorító reményt adjon; Míg majd lefolyván életünk, Ott szebb hajnalra ébredünk.
216,1
Áldassék jó Istenünk, Aki minket meghallgatott, E szent órán is nekünk Békességet, áldást adott; Kegyelmét ránk árasztotta, Lelkünket gazdagította.
216,2
Dicsérjük neved, Atyánk! Hogy fényt árasztál utunkra. Isten Lelke, szállj reánk, Kísérj csendes hajlékunkba, Szíveinket erõsítsed, Éltünk terhét könnyebbítsed!
216,3
Áldd meg, édes Istenünk, Bejöttünket, kimentünket, Jó s balsorsban légy velünk, Add meg napi kenyerünket; Áldj meg csendes kimúlással; S végre örök boldogsággal!
217,1
Nem hagyjuk el a Bibliát, Isten szent igéjét, Ez támasza az aggoknak, Ifjút ez ige véd. Ez nap mely fényes sugarát Utunkra hinti el, Ebbõl halljuk Jézus szavát, Ez ég felé emel.
217,2
Nem hagyjuk el a Bibliát, Ha baj vagy jó ha ér, E kincstõl nem foszt senki meg, Ha bármit ád s ígér. Akármit tenne a világ Ha üldöz s hogyha bánt, Eltûrünk minden szenvedést, Isten vigyáz reánk.
217,3
Nem hagyjuk el a Bibliát, Terjesszük szerteszét, Míg Jézus éltetõ szavát Meghalja minden nép. Amíg kegyelme szent hevét Nem érzi a világ, Fogadjuk ím, nem hagyjuk el Soha a Bibliát!
218,1
Ó, Jézus! hálás kebelem Imádásodra buzdul; Kegyelmedet közléd velem És meghívtál fiadul. Megszántad bûnös voltomat, Irgalmadért, kérlek, fogadd Szívbéli háladásom.
218,2
A keresztvízzel szálla rám A te kegyes szerelmed; Én szívemet neked adám, S újjászülettem benned. A földtõl elszakasztottál, Örökre hozzád kapcsoltál, Így tettél gyermekeddé.
218,3
És én sajátod maradok; Orcád elõl ne vess el; Bár gyarlóságaim nagyok, Tisztára moss véreddel! Te azt meg nem tagadhatod, Vesztére jutni nem hagyod, Aki tebenned bízik.
218,4
Ó, áldj meg, védj meg Jézusom, hogy bûnbe én ne essem, Virágos és rögös úton Törvényedet kövessem. Ki annyi jót tettél velem, Ó, add, hogy minden csepp vérem Szerelmedbõl buzogjon.
219,1
Minden jók kútfeje, Ó, áldd meg e kisdedet, Kit a keresztségben Szentelünk ma teneked. Védõ szárnyaiddal Takard be õt híven, Add, egész élete Téged dicsõítsen.
219,2
Megváltó Jézusunk, Mi mennyei vezérünk, Gyenge juhocskádat Öleld kebledre, kérünk. Ki híveid közé Ma õt is felvevéd, Bûntõl, csábítástól Óvd drága életét!
219,3
Szentlélek, égi fény, Mutass te néki utat, Mely boldogságra visz, S egykor a mennybe juttat. Keblébe önts hitet, Bizodalmat, erõt, Hogy nyerjen koronát Örök trónod elõtt.
220,1
Ma újra hûséget fogadok, Jézus, a keresztyénségben, Hogy szent hitemben megmaradok S nevelkedem kegyességben; Szentlelkedet buzgón kérem, Legyen mindvégig vezérem.
220,2
Üdvözítõm, gyenge hívedtõl Vedd hûség szent fogadását; Ha a bûn elvon ösvényedtõl, Törd meg gonosz csábítását; E nap lesz tanú mellettem, Hogy a te híveddé lettem.
220,3
Nem, hitszegõ én nem lehetek, Világ, ne kísérts engemet! Sem napfény, sem borús fellegek, Nem ingatják meg hitemet. Bûn, hiúság, távozzatok! Szívem lemond ma rólatok.
220,4
Ó, Jézus, vezéreld lelkemet, Elmémet tedd állandóvá; Szenteld egész földi életemet A tiedhez hasonlóvá; Bár itt küzdök és szenvedek, De tenálad üdvöt lelek.
220,5
Egykor megdicsõülve áldom Színed elõtt e szent órát, Ha majd kezedbõl, én Megváltóm, Nyerek mennyei koronát. Akkor boldogan vigadok, S neked, Jézus, hálát adok.
222,1
Felséged trónjáról Nézz szent Fiad nyájára, Figyelmezz, jó Atyánk A könyörgõk szavára; E kis seregnek is Kedveld ünneplését, Áldd meg szent frigyüknek Megerõsítését!
222,2
Vajha meg ne szegné Egy is szent fogadását! Elõzd meg Istenünk Gyenge lábuk botlását; Bûnnel ne szennyezzék Ártatlan szívüket, Tenéked áldozzák Egész életüket.
222,3
A vétkeknek zsoldja Már itt is bú, siralom; Az erénynek díja Mennyben örök jutalom. Segélj, hogy a hitet Mindvégig megtartsák. Legfõbb kincsük legyen Tiszta ártatlanság.
222,4
Tedd jó szándékukat, Atyánk, állhatatossá; Jézus szent példáját Rajtuk foganatossá; Tökéletességben, Hogy nevelkedjenek, S éltükben, holtukban, Tieid légyenek!
223,1
Emlékezzél! Ó, drága kis sereg, Az üdvnek óráján Mint álltál itt, Meghajtva térdedet Ez oltár zsámolyán, Midõn arcod szent lángban égett, S az Úr maga áldott meg téged, - Emlékezzél!
223,2
Emlékezzél! Az Úrhoz elhatott Szent vallástételed, Ó, el ne hagyd e sziklaalapot, Esküdet ne feledd! S bár e szent óra tova siet, Mit vallott szád, mit érzett szíved - Emlékezzél!
223,3
Emlékezzél! Lelked hû pásztora Kegyesen hívogat, Jó s balsorsban El ne hagyd õt soha, Bízd csak reá magad. Õ titeket mind szívén visel, Ó, vajha ne vesznék egy is el! - Emlékezzél.
223,4
Emlékezzél! Lásd, mi nem lehetünk Mindvégig veled itt; Nemsokára Lezáródik szemünk, Mely õrzé lépteid. Az atyai tanácsot, intést S anyád könnyét jól szívedbe vésd - Emlékezzél!
223,5
Emlékezzél! Ösvényeden ha rád Mosolyg ezer virág. S az élvezet Kábító poharát Kínálja e világ; S az Úr nyáját ha fogyni látod, Jusson eszedbe fogadásod - Emlékezzél!
223,6
Emlékezzél! Ha eged beborul, Ha kebled dúlja kín, Ha szemedbõl A bánat könnye hull Reményid romjain: Tekints az égre s megtalálod Mindenható, örök barátod, - Emlékezzél!
223,7
Emlékezzél! Bár sorsod mostoha, A cél elõtted áll. Ne térítsen Ez útról el soha Sem élet, sem halál. Küzdj, szenvedj bátran jobb hazádért, Örök mennyei koronádért - Emlékezzél!
223,8
Emlékezzél! Te mennyei király, Oltalmazd nyájadat. Önvéreddel Kiket megváltottál, Vezesd õket magad. Halld meg, mit kér ma gyermekajkuk, A jó munkát fejezd be rajtuk - Emlékezzél!
224,1
Készítsd magad, kedves lélek, Hit legyen szent ékességed. Rakd le bûnöd súlyos terhét, Imádd Megváltód szerelmét! Nézd, ma üdvözítõ Urad Szent asztalához hívogat. Ím kegyesen hozzád száll ma, Ki az ég és föld Királya.
224,2
Mint jegyese, édes vággyal, Siess hozzá buzgósággal! Mit gyarló elméd nem ér fel, Megkínál nagy kegyelmével; Zörget karjait kitárva, Felelj hálával szavára: Édes Jézus, térj be hozzám, Bûnöm bocsánatát hozván.
224,3
Én Megváltóm, én királyom, Békességedet kívánom; Lelkemben a szent vágy éget, Hogy lehessek te vendéged, Hogy tebenned, néked éljek, Mindenekkel megbékéljek; Hogy lélekben megújuljak, Hû kebledre ráboruljak.
224,4
Ó, Istenem nagy csodája! Lelkem ámul s úgy csodálja Kegyelmednek magasságát, Kifogyhatatlan gazdagságát; Hogy a Krisztus teste s vére, Annyi népnek lett üdvére. Titokzatos szent eledel, Mely a lelket üdíti fel.
224,5
Jézus, napja életemnek, Jézus, fénye örömömnek, Jézus, szívem orvossága, Lelkem éltetõ világa! Ím asztalához járulok, Lábaidhoz leborulok Lelkemnek üdvösségére, Nevednek dicsõségére.
224,6
Te, ki minket úgy szerettél, Hogy a mennybõl földre jöttél, Kész voltál meghalni értünk, Hogy megváltva újra éljünk; Kínos keresztre jutottál, Bûnösökért vért ontottal, Segélj errõl emlékeznünk, S az ó-embert levetkeznünk.
224,7
Jézus, életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere! Táplálj, üdíts vacsoráddal, Vegyem méltó háladással; Érezzem ez eledelben, Hogy kegyelmed megmérhetlen, S mennyben is majd, áldva téged, Lehessek a te vendéged.
225,1
Áldott Jézus! Kínos halálodnak Szent emlékezetét, Imádandó Csoda jóságodnak Üdvözítõ mûvét, Add, mély áhítattal hirdessem, S mint méltó vendég úgy vehessem Vacsorádat.
225,2
Én Megváltóm, Adj erõt éltemnek, Új erõt a jóra, Hogy lehessen Szívemnek, lelkemnek Üdvére ez óra. Melyben teveled egyesülök, S ajándékidban részesülök Asztalodnál.
225,3
Szeretetbõl Eljövél miértünk Mi kegyes Megváltónk; Mi mindnyájan kárhozatba tértünk, Te lették megtartónk. Keresztfára adtad testedet, Kiontottad drága véredet, Hogy üdvözíts.
225,4
Miképp adjak Méltó hálát neked? Fogadd el e szívet, Szenteld meg azt, Hogy legyek gyermeked S mindhalálig híved, Téged, ki bûnömet eltörléd, S Szentlelkedet keblembe öntéd, Áld életem!
225,5
Nézd keblemben A szeretet lángja Csak tefeléd lobog; Nézd, szívemnek Öröme és vágya, Mind csak érted dobog. E szent napom ím megfogadom, Egész éltemet neked adom Áldozatul.
225,6
Add, tisztemet Örömmel végeznem S mindenben hû legyek. Embertársam Szívembõl szeressem, S példát rólad vegyek; Te halálodban is szerettél, S egy családdá egyesítettél Mindnyájunkat.
225,7
Serkents, segélj, Hogy boldogságomat Csak nálad keressem; Jó s balsorsban Én bizodalmamat Csupán benned vessem; Tõled soha el ne szakadjak, Sõt hálás gyermeked maradjak, Mind síromig.
226,1
Készülj lelkem, Jézusodhoz, Bánatodra balzsamot hoz, Jer, hódolj a nagy királynak, Vesd le bûnös ó ruhádat, Az új embert öltözzed fel, Jöjj Uradhoz sietséggel! Ki megváltá ezt a földet, Ajtód elõtt áll és zörget.
226,2
Nyílj meg szívem, Krisztusod jõ, A vesszõhöz a szõlõtõ, Jön, hogy megújítsa élted, Adjon örök üdvösséget. Jézus, lelkem fényes napja, Lábaidhoz leborulva, Köntösöd szélét illetem, Szánj meg égi nagy kegyelem!
226,3
Jézus, drága üdvösségem, Mennybõl földre jöttél értem, És magad halálra adtad, Hogy nyerj rajta diadalmat. Add, e lelki eledelben, Élet kenyerét vehessem, Add, hív legyek holtig hozzád, Ki megtörted bûn hatalmát.
227,1
A nap leszállt nyugovóra, Immár beesteledet. Atyám, eljött amaz óra, Dicsõíts meg engemet! Így szól Jézus adva hálát Szerzi Szent végvacsoráját.
227,2
Vegyétek, ez az én testem, Mely értetek adatik; Ez vérem, mely a kereszten Bûnökért kiontatik, Ezt míveljétek örökre, Az én emlékezetemre.
227,3
Én is buzgón térdet hajtva, Jövök hozzád Jézusom! S lelkem nyugalmát óhajtva Szívembõl fohászkodom.
227,4
Add, hogy bûnömet megbánva, Megtisztítsam szívemet; S holtig a jó úton járva Megnyerhessem üdvömet, És adhassak, Uram, néked Örök hálát s dicsõséget.
228,1
Pásztorunk a Jézus, Hozzá tartozunk, Hû ölébe rejtve, Félni nincs okunk. Bárhová vezessen, Csak kövessük õt, Járva pusztaságot, Harmatos mezõt.
228,2
Pásztorunk a Jézus, Rája ismerünk, Hogyha tiszta hangja Lágyan szól nekünk. Megpirongat néha, Édes a szidás, Õ vezessen minket, Õ és senki más!
228,3
Pásztorunk a Jézus, Meghalt nyájárét, Mindenik juhára Hullt a drága vér. Rajta van pecsétje Minden gyermekén: „Lelkem adtam néki - Szól - és így enyém".
228,4
Pásztorunk a Jézus, Karja fegyverünk, Jönne bár a farkas, Mit sem árt nekünk. A halál völgyében Szívünk nem remeg, Tudjuk, a halált is Jézus gyõzte meg.
229,1
Irgalmas Jézusunk keble és karja, Hû szíve tárva vár, várva vár rég. Mért veszne életed ott a viharba’, Bár az üdv réve int hívón feléd. Jézus úgy szólongat: Jöjj hozzám, jöjj el! Bûn terhelt szívedet add nékem át! Jól tennéd-é, ha nem hallgatnál arra, Ki érted áldozta önnönmagát.
229,2
Õ békéltette meg mind e világot, Életén nyerte meg váltságodat. Szögektõl átjárva függött a fán ott, S lett mindünk bûnéért szent áldozat. Vérivel törli el mind a mi vétkünk, Golgota fáján az ítéletet. Õ, a bíró halt meg önmaga értünk, S immár az üdvösség miénk lehet.
229,3
Indulj hát bûnös és vedd a kegyelmet! Téged az irgalom bõsége vár. Míg régi Ádámod bûnben veszteglett, Ím az új boldogan, megváltva jár. Mért térne vissza rab, ha szabad lehet, Önként rabéletre szánva magát? Nem, inkább zengjük kegyelmes Atyánknak Szívbõl, a halál, a halál dalát.
229,4
Hûséges Úr, lelkem jegyese Jézus! Váltságod, érdemed mind az enyém. És te sajátodnak ismersz el mindig, Ezt hiszem, s boldogan áldalak én. Kárhozat útjáról hívták ki engem, El többé senki sem ítélhet már. Ujjongó lélekkel egyre csak zengem: Vége a rabságnak, száll a madár.
230,1
Föl barátim, drága Jézus zászlaja alatt! Bátran, bátran segedelme diadalmat ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, õ a fõvezér! Zengje ajkunk: hozzád esdünk gyõzedelemért.
230,2
Lám a sátán serge talpon, Szembetörni kész. A legbátrabb harcosoknak Bátorsága vész. Bízzatok, stb.
230,3
Szóljon a kürt, fenn lobogjon A gyõzelmi jel! Diadalra Jézusunkért! Neki gyõzni kell. Bízzatok, stb.
230,4
Harci zaj közt, nagy veszélyben Mentõnk résen áll, Bátorság! Õ áll segédül Szívünk harcinál. Bízzatok, stb.
231,1
Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen megvertél engem. Kegyelemezz meg már énnekem, Ne hagyj bûnömben elvesznem!
231,2
Hol a te irgalmasságod, Mellyel sebemet gyógyítod? Hol a te erõs jobb karod, Mellyel híved szabadítod?
231,3
Régen Dávidot Saultól Szabadítád, mentéd bútól. Ellened való sok vétkem, Mint Dávidé, olyan nékem.
231,4
Ó, te Dávid jó Istene, Térj hozzám is kegyelemre, Bûnömön talált búm után, Könyörülj lelkem fájdalmán!
231,5
Kiért, amíg élek itten, Dicsérlek felséges Isten, Ki könyörülsz ily betegen, Áldott légy örökké! Ámen.
232,1
Csak tehozzád, ó, Jézusom, Ragaszkodom éltemben: Te vagy nekem erõs pajzsom, Oltalmam, segedelmem! Mennyen földön senki sincsen, Kitõl jönne üdvösség. Nincs kívüled, ki segítsen, Tied minden dicsõség!
232,2
Igaz, igen sok a vétkem, De én szívembõl bánom; Uram, légy kegyelmes nekem, Véred legyen váltságom. Ha te felvéssz irgalmadba, Noha sokszor vétkezem: Mégsem jutok kárhozatba, Megbocsát jó Istenem.
232,3
Te Szentlelked vezéreljen Istennek félelmére, Élõ hitem jót mûveljen Lelkem üdvösségére. A kísértés idejében Erõsítsd én lelkemet; S végsõ nehéz küzdelmében Vedd magadhoz hívedet!
233,1
Ó, nagy Isten, sok a vétkem, Irgalmadat keresem. Halld meg esdõ fohászomat, És bocsáss meg énnekem! Ó, ne ûzz el orcád elõl, Hittel jövök én eléd. Bánatomban te vagy, Isten, Az egyetlen menedék.
233,2
Kérlek, velem ne szállj perbe, Atyám, örök irgalom! Szüntelenül vádol lelkem És a bûnnek terhe nyom. Ám fenyíts meg, elismerem, Méltán ér a büntetés; Ó, de Atyám, elégeld meg, Szûnjék már e szenvedés.
233,3
Adj erõt, hogy csöndességgel Szenvedjem el haragod, El ne vess és ne taszíts el, Hadd nyerjek bocsánatot, Igaz bírám, légy irgalmas, Hogy ne érjen kárhozat, Krisztusomnak érdeméért Enyhítsed és sorsomat.
233,4
Mint a madár odvába száll És megpihen ki fészkén, Mert vihartól és záportól Ott maradhat csak békén: Jó Istenem, így nekem is Te légy az én oltalmam, Bûnbocsátó kegyelmedben Leljem meg én nyugalmam.
233,5
Jézus Krisztus, én Megváltóm, Légy te az én kõvárom, A te véres sebeidben Üdvömet megtalálom. Menedékem, vigasztalóm Légy te végsõ órámon, Ha meghalok fáradt, lelkem, Szent kezedbe ajánlom.
234,1
Gyötrõdik az én lelkem Nagy bûnös voltában, Irgalmadért esdeklem, Isten, Erõs váram. Nagy bánattal kiöntöm Elõtted szívemet, Kérlek, Uram, ne vess meg, Nyújtsd félém kezedet!
234,2
Örömöm és reményem Csak te vagy énnekem, Szívem minden bizalmát Benned helyeztetem. Ügyemet te vegyed fel, Rád bízom magamat, Te kegyesen intézed Minden dolgaimat.
234,3
Én csak tetõled várok Vigasztalást, erõt, Te megeleveníted A gyengét, csüggedõt. A te tanácsod nélkül Dolgom nem kezdhetem; Te vagy erõs kõszálom, Ha ér veszedelem.
234,4
Kísértõ jár körültem És rám les szüntelen, Bevonna hálójába, Ha nem volnál velem. Te támogass Lelkeddel, Én kegyes Istenem, Hogy rajtam az ellenség Gyõzelmet ne vegyen.
234,5
Testet, sátánt, világot, Hogyha meggyõzhetem, Úgy a halandóságot Bátran letehetem. Mert hitemet mindvégig Ha itt megõrizem, Nálad a mennyországban, Örök hazám leszen.
235,1
Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh A bûnösök útjára! Ó, segíts Jézusom, Õrizõ pásztorom, Hogy ne jussak romlásra! Te ontál drága vért, Elveszett juhokért. Viselj gondot a nyájra!
235,2
Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, Kit te megtéríthetsz, Bûnbõl kivezethetsz A szép, kies helyekre. Kérlek azért hitbõl, Töredelmes szívbõl, Fogadj, végy kegyelmedbe!
235,3
Ím elõtted állok, Ím elõtted állok, Ajtód elõtt zörgetek, Bár titkos bûnökkel És nyilván levõkkel Vétkeztem te ellened: Kérlek, mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked!
235,4
Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, Mégis bármily gyenge, Szentlelked neveljed, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága, És legyen virága Kedves néked, Urának.
235,5
Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz mint egy tömlöcben, Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen, És kimúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hûn betöltsem.
235,6
Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó Jézus, sietve, Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.
236,1
Uram, rosszul cselekedtem, Földre sújt a bûntudat; A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat. Méltó haragodtól félek, Elkerülni szeretnélek.
236,2
Ó, de hova meneküljek? Mindenütt jelen vagy te; Bár tengeren túl repüljek, S koporsóba szálljak le; Bár hordozna szélnek szárnya; Kezed mégis megtalálna.
236,3
Ím, bevallom alázattal: Vétkeim sokak s nagyok; Beismerem bûnbánattal: Gyermeked már nem vagyok. Kegyelmeddel állj énmellém, Ne büntess, mint érdemelném.
236,4
Mint a tengerpart fövényét, Én meg nem számlálhatom, Szédülök, ha mély örvényét Bûneimnek kutatom. Szívem minden dobbanása Int a súlyos számadásra.
236,5
Bár ha könny patakja volna Sírdogáló két szemem; S könnyem árja folyton folyna, Hogy sirassa szégyenem: Mindez nem ment meg a kíntól, Nem oldoz fel láncaimból.
236,6
De egy csepp véred, Jézusom, S öt mélységes szent sebed Megszerzi én gyógyulásom; Lelkem te megmentheted. Nem bízom, Uram, csak benned; Takarjon be nagy kegyelmed.
236,7
Reád hagyom lelkem terhét, Vesd a tenger mélyébe; Mosd tisztára bûnöm szennyét, Öltöztess fel fehérbe. Erõt a te Lelked adjon, Hogy szívem tied maradjon.
237,1
Elõtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bûnösnek, tekints rám!
237,2
Szívem bûntõl terhes, tisztátalan, Azért hozzád könyörgök untalan; Fogadj be, tisztíts meg, könnyíts meg, Lelkem orvosa, kérlek enyhíts meg!
237,3
Lelkem retteg, de van vigasztalóm, Véred s érdemed az én biztatóm, Ó, lásd meg bûnbánó lelkemet, S fordítsd örömre nagy keservemet!
237,4
Te vagy egyetlen egy reménységem, Gyámolatlanul ne hagyj el engem: Sokfelõl tör reám az ínség, Gyötör szorongat a bõsz ellenség.
237,5
Te énértem kínokat szenvedtél, Én bûneimért nagy árt fizettél; Te véred s halálod váltságom, Amelyért Isten irgalmát várom.
237,6
Tenéked ajánlom én lelkemet. Az én számtalan sok nagy vétkemet Szent véred bõ árja elmossa, Sebhedt szívemnek áldott orvosa!
237,7
Atyám, add, hogy láthassalak mennyben, Véghetetlen fényes dicsõségben, Nyugodván atyai kebleden; Erre segélj, ó, szent Isten! Ámen.
238,1
Jézus, bágyadtak ereje, Bánatom orvoslója; Kegyelem örök kútfeje, Lelkem vigasztalója; Esdve kér aggódó híved, Gyógyítsd sajgó sebeimet.
238,2
Szívembõl a bûn szétárad S megmérgezi éltemet; Minden tettem súlyos vádat Hárít rám, és fenyeget Romlott szívem indulatja, Mert bûnös vágy igazgatja.
238,3
Rám tör a test és a világ, Jaj nem menekülhetek! Rám zúdítja tüzes nyilát, S én a porban heverek. Mire lelkem feleszmélne, Belehal kínos sebébe.
238,4
Midõn néha hozzád vágyom, Földre vonz a test megint; Elfeledem boldogságom, Midõn Lelked jóra int. Kínoz, gyötör a bûntudat, Leroskadok terhe alatt.
238,5
Én Uram és én királyom, Csüggedõknek támasza, Beteg lelkemet kitárom, Légy te üdve, orvosa; Kösd be sebét kegyelmeddel, A halál félelmét vedd el!
238,6
Jer, könyörgök esdve hozzád, Vésd szívembe képedet; S te ki értem véred ontád, Mosd le súlyos vétkemet! Keresztfádhoz jövök sírva, Önts balzsamot fájdalmimra!
238,7
Jézusom, én békességem, Kérlek, egyesülj velem, S enyhül kínos betegségem, Templommá lesz kebelem, Melyben dicsérõ éneket Hálás szívem zeng teneked.
239,1
Én Istenem, én bûnös ember, Itt állok szent színed elõtt. Bûneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!
239,2
Igaz bûnbánattal kesergek Az én nagy vétkeim felett. Vesszõddel ó, Atyám, ne verj meg! Megtér tékozló gyermeked. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!
239,3
Ne büntess, mint megérdemelném, S amint kívánná sok bûnöm. Hisz a bûnösnek megtérésén Az égben is nagy az öröm. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!
239,4
Kéréssel és síró panasszal, Atyám, ó, meddig álljak itt? Egy szavad engem megvigasztal, Elûzi lelkem kínjait. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!
239,5
Ó, hallasd, szent Atyám, igédet, Ó, mondd csak a szót: „Gyermekem, Én megbocsátok, béke veled!" S kegyelmed boldoggá teszen. Én Istenem, Én Istenem, Könyörül árva lelkemen!
239,6
Meghallgattál, már semmi kétség, Megadtad a bocsánatot; Szívembe, mit eddig nem érzék, Öröm, üdv, béke áradott. Én Istenem, Én Istenem, Forró hálám tied legyen!
240,1
Ne szállj perbe énvelem, Ó, én édes Istenem: Érzem, meg nem állhat elõtted én lelkem. Elkárhoztathatsz engem.
240,2
Bûneimnek tõrébõl, Szent karodra te végy föl; Ördög hálójába Ne hagyj bele esnem, Ments meg, jó Atyám engem!
240,3
Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért Könyörülj énrajtam, Tebenned van bizalmam.
240,4
A te áldott Szentlelked, Kérlek, tõlem el ne vedd, Sõt újítsd meg bennem, Hogy dicsérvén neved, Szolgáljalak tégedet.
240,5
Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat; Igazgasd jó útra Az én lábaimat És minden szándékimat.
240,6
Csak tégedet dicsérlek, Míg a világon élek; És ha napjaimnak Véget vet hatalmad, Nálad lelek nyugalmat.
241,1
Kegyes Jézus, én imádságomra Hajtsad füled én kiáltásomra: Kérésemet kegyelmesen fogadd, Ne tekintsed méltatlan voltomat!
241,2
Szomorkodom undok bûneimért, Melyek miatt immár sok szégyen ért; Félek most is, hogy kedvet nem lelek, Hogy hûtelen szolgádat megveted.
241,3
Mégis Uram, te a bûnösöknek, Akik sírva hozzád könyörögnek, Irgalomból nyújtasz bocsánatot, Ínségükben õket el nem hagyod.
241,4
Gyarló vagyok, a test erõtelen, El kell esnem, ha te nem vagy velem; Éltem elszáll, miként a földi por, Mit a szélvész hirtelen elsodor.
241,5
Ilyen szegény, erõtelen lelket Nagy irgalmad, Uram el nem vethet: Hisz te értem véredet ontottad, És megváltád eltévedt juhodat.
241,6
Te szent kínod én oltalmam legyen, Szent kereszted az én erõsségem; Szent halálod egyetlen érdemem, Tied legyen lelkem és mindenem!
241,7
Szent halálod halálunk óráján Erõsítsen, ha kísért a sátán; Teáltalad vegyünk diadalmat, Uram Jézus, áldassék irgalmad!
242,1
Reménységem te légy nekem, Nagy hatalmú bölcs Istenem! Tõled legyen segítségem, Mikor terhel én sok vétkem.
242,2
Teljes éltem csupa bûn volt, Álnok szívem szinte megholt, Mégse hagyj el, Uram, engem, Ne verj, Atyám, mint érdemlem!
242,3
Porhamuból én eredtem; Gyarlósággal rakva lelkem, Senki nincs elõtted igaz, Jóvoltod mégis irgalmazz.
242,4
Perbe ne szállj, Uram, velem, Mert sok tanú áll ellenem, Ne vedd számba sok vétkemet, Emeled földrõl föl fejemet!
242,5
Irgalmadban bõséges vagy, Megtérõhöz kegyelmed nagy. Minden jóval fejem ellásd, Harmatoztass rám bõ áldást!
243,1
Kihez folyamodjam, Kívüled, Krisztusom? Ily beteg voltomban Nincs kitõl gyógyulnom. Ezer fekély rajtam, Ki által tisztuljak? Veszélyes verembõl Ki ád szabad utat?
243,2
Gyújtsd meg szövétnekét Áldott szent igédnek, virraszd fel lelkemben Napját kegyelmednek! Igaz ösvényt mutass Szegényednek, nekem, Hogy szent Felségednek Járhassak kedvében.
243,3
Várlak, Uram, várlak Reménykedõ szívvel, Miként a vigyázó Virradást vár éjjel. Reám is jó reggel hozd fel szép napodat, Hogy serény elmével Holtig szolgáljalak.
243,4
Samaritánusként Borral s olajoddal Gyógyítsd sebeimet Irgalmasságoddal! Tébolygó juh vagyok, Tégy jót velem, kérlek, S nagy hálaadással Örökké dicsérlek.
244,1
Jézus, ki bûnös lelkemet Kárhozatból kimentéd, És örök üdvösségemet Haláloddal megszerzéd, Áldom örök jóságodat, Szívem, szám hûséget fogad, Hogy tetszésedre élek, S csak tebenned remélek!
244,2
Felkerested künn a pusztán Az eltévedett juhot, Aki tõled eltávozván Veszedelembe jutott; Jézus, lelkem hû pásztora, Bûnösöknek Megváltója, Munkáld megtérésemet, Éleszd, növeld hitemet!
244,3
Ó, mert én bûnben születtem, Elhagyám a jó utat; Minden jóra restté lettem, Rosszra készt az indulat. A test és vér csábít és hajt, Szégyent hoz rám és ezer bajt. Viselem szent nevedet, S megtagadlak tégedet.
244,4
Hogy e világ el ne vesszen, Jézus véredet ontod; Add, hogy üdvömre lehessen Végtelen áldozatod. Keresztfádhoz lépek hittel, Gyógyíts meg szent sebeiddel, Vedd le rólam az átkot, Hogy lehessek sajátod.
244,5
Piros vérrel folyó sebed, Szúró töviskoronád, Midõn a sok gúnyt szenveded, Nekem boldogságot ád. Értem hulló verejtéked, Sok fájdalmas vereséged, Ajkam minden sóhaja Szívemet vigasztalja.
244,6
Ó, te hallod hõ imámat, Mely átjárja lelkemet; Látod, mely igaz bûnbánat Tölti el bús szívemet; E szívet te jól ismered, Ezt hintette meg szent véred; Bízva néked ezt adom, Ez legyen áldozatom.
244,7
Már tudom, lecsendesíted Én háborgó szívemet, És híven beteljesíted Kegyes ígéretedet: Hogy az egész kerek földön Minden ember üdvözüljön, Nyerjen békét, jobb hazát, Ki hittel siet hozzád.
244,8
Hiszek, Uram, de erõsíts, Kételkednem, ó, ne hagyj; Bûn s halál ellen bátoríts, Üdvöm, gyámolóm maradj! Egyedül tebenned bízom, Míglen téged, ó, Jézusom, Ott, hol bánat nincs többé, Láthatlak mindörökké.
245,1
Ó, én bûnös, jaj mit tegyek? Hová hajtsam fejemet? Nagy kõ nyomja lelkemet. Bûnöm kínoz, hová legyek? Jézus, te vagy vigaszom: Jézusomat nem hagyom!
245,2
Bûneimmel megbántottam, Mégsem sújt le engemet, Sajnál, megbocsát, szeret. Nem sírok már elhagyottan; Átöleli õt karom, Jézusomat nem hagyom!
245,3
Gyakran éltem terhe fáraszt, Roskadok kereszt alatt, Mely lenyomja vállamat; De ez tõle el nem választ, Orvosom õ s támaszom: Jézusomat nem hagyom!
245,4
Jól tudom, hogy földi éltünk Árnyék csak s mulandó köd; Melyet a homály beföd, Végre a halál jön értünk. Bár fejem sírba hajtom; Jézusomat nem hagyom!
245,5
Nem félek, ha eljön végem; Koporsóba leszállok, E világtól megválok, S nyugszom föld sötét ölében: Jézus lesz fényes napom, Jézusomat nem hagyom!
245,6
Õ kelt fel majd új életre; S már az utolsó napon, Eléje kell állanom Számadásra, ítéletre; Akkor is azt sóhajtom: Jézusomat nem hagyom!
245,7
Kérlek, Jézusom, enyém légy, Míg feljutok az égbe, Mennyei dicsõségbe. Fejemre koronát te tégy, Jézus, én boldogságom: Jézusomat nem hagyom!
246,1
Teljes minden éltemben Naponként vétkeztem, Furdal a vád szívemben, Hogy gonoszul éltem. Jaj nekem! Istenem, Nagy haragod szállt rám Bûneimért méltán.
246,2
Vajha már itt bölcsõmben Lett volna koporsóm, S esett volna a mennyben Kies helyen sorsom. Rút bûnök, Mint tõrök Most nem bántanának, Nem fojtogatnának.
246,3
Rejtsetek el, ó, hegyek! Ím jön az ítélet; Istenem, hová legyek? Kárhozattól félek. Bûneim, Vétkeim Veszélybe döntének, Halált érdemlének.
246,4
Irgalomnak kútfeje, Én Istenem, kérlek, Térj, ó, térj kegyelemre, Ne taszíts el végleg! Lám magad Fogadtad Erõs esküvéssel, Hogy te nem ítélsz él.
246,5
Szívem, hát bátorodjál, Ne essél kétségbe, Eddig, ha szomorkodtál, Már légy reménységbe. Istened Ím neked Nyújtja bocsánatát, Mert kegyelmes Atyád.
246,6
Ne légy szívem kétséges Isten kegyelmérõl, Mert Krisztus elégséges, Drága érdemébõl Bátorít, Így szólít: Jöjjetek mindnyájan Hozzám bízva, bátran!
246,7
Bizonyára titeket Én megvigasztallak, Elveszem terheteket És megnyugosztallak, Hogy könnyû, Gyönyörû, Lészen nektek igám és az én keresztfám.
246,8
Reményében bizonyos Minden, aki hiszen, Lelkének igaz orvos Krisztus Urunk leszen. Szent vére, Érdeme Örök dicsõséget, Szerzett üdvösséget.
246,9
Azért én lelkem örülj, Mert jutsz boldogságra, Jézusom megkönyörül, S bevisz mennyországba. Nincs ott jaj, Nincs ott baj, Megszûnik a bánat, Áldom jó Atyámat!
247,1
Szüntelenül harcolnak velem A testi indulatok, Ha az isteni kegyelem Nem segít, mit várhatok? Elcsábítják szívemet, Elvakítják lelkemet. Gyakran jól észre sem veszem, Hogy a tilalmas bûnt teszem.
247,2
A szent áhítatosságnak Épületes óráján Ígérem, hogy Jézusomnak Járok híven nyomdokán; Ígérem, hogy vigyázok, S jókor megzabolázok Minden érzést, indulatot, Mely szül veszélyt, kárhozatot.
247,3
De mily gyorsan elfeledem E szent ígéretemet, Ha világi gond, gyötrelem háborgatja lelkemet; Ha kísér a test, a vér: Lábam a rossz útra tér, S megbántlak, jó Atyám téged, Elfelejtem nagy hûséged.
247,4
Atyám, tiszta szívbõl bánom Sokszori botlásomat. Megjobbítani kívánom Sok bûnös szokásomat, Hogy mint igaz keresztyén, Megváltómat követvén, Szívemet a bûntõl óvjam, S gyarapodjam minden jóban.
247,5
Segélj e szent szándékomban, Erõsítsed lelkemet, Bûnnel vívott sok harcomban, Hogy megtartsam hitemet, Míg magadhoz fel nem véssz, S mennyben boldoggá nem téssz, Hol a hívek seregében Áldlak örök dicsõségben.
248,1
Uram, ha jól megvizsgálom Eddig lefolyt éltemet: Gyengeségem, gyarlóságom Rettegteti lelkemet; Mily sokképpen vétkeztem, Hányszor elfeledkeztem Jóra intõ törvényedrõl, Éltet adó beszédedrõl.
248,2
Mind lelkemnek, mind testemnek Tehetségi, javai A te örök szerelmednek Drága ajándékai; S miképp éltem ezekkel, E mennyei kincsekkel? A bûn széles útját járva, Lelkem, testem nagy kárára.
248,3
Atyám, rajtam nagy hûséged Minden nap sok csodát tett, Ínségemben bölcsességed kelletekor segített; Ami szolgált hasznomra, Megadtad azt naponta; Mégis háládatlan voltam, Jóvoltoddal nem gondoltam.
248,4
Szent igédnek égi fénye Beragyogta utamat, Láttam, hogy a bûn ösvénye Engemet is elragad; Hiába volt jóságod, Mindennapi áldásod, Dacos szívvel a bûn útján Tovább mentem nap-nap után.
248,5
Bûnös vagyok, beismerem, A büntetést érdemlem; De Uram, én jó Istenem, Ne büntess, ne sújts engem! Te nagy szereteteddel Vétkeimet fedezd el; Szívem hittel tekint feléd, Orvosold meg vérzõ sebét!
248,6
Hozzád térek, esdve kérlek, Légy erõs segítségem, Hogy míg élek, néked éljek, Üdvöm tõled reméljem. Bizodalmam csak te vagy, Istenem, ó, el ne hagyj, Adj itt lelki békességet S egykor mennyben üdvösséget.
249,1
Ím nagy Isten, most elõtted szívem kitárom. Menedékem nincs sehol a földi határon. Ha te nem jössz bánatomhoz bíztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserû sóhaj!
249,2
Ha a világ nem tudná is számos bûnömet, Teelõtted elrejtenem semmit sem lehet; Látja lelkem én szívemnek minden rejtekét, Vedd le rólam, ó, Úristen, bûneim terhét!
249,3
Jézusommal reszketek most a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt, Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat, Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!
249,4
Szent Fiadért, ki engemet véren megváltott, Hallgass meg, ha bûnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térõ gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!
250,1
Lábaidhoz hullok tört reménnyel, Mert por és hamu vagyok csupán. Ámde lelkem, mit fényed vezérel, Bízva fordul kereszted után.
250,2
Bús szívem jobban epedve vár rád, Mint esõért szomjú föld eped, Ó, jövel, zúdítsd rá élet árját, Jöjj és egyesíts engem veled!
250,3
Istenem, méltó én nem vagyok rád, Ám magam tenéked átadom: Itt a szívem, hozza hódolatját Nagy kegyelmedért, Szabadítóm!
250,4
Ó, örök szeretet mély csodája! Mindenek feje, Isten Fia, Egyesül velem az ég királya, Bár vagyok a semmiség maga.
250,5
Megváltóm irgalmas: szenvedési Bûneim örökre elvevék; S Lelke lelkembe szeretve vési Örök béke mennyei jelét!
252,1
Amint vagyok, sok bûn alatt, De mert hallom hívó szavad, S mert értem áldozád magad, Uram Jézus, jövök.
252,2
Amint vagyok, nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Hozzád, ki megtisztíthatod, Uram Jézus, jövök.
252,3
Amint vagyok, bár gyötrelem S kétség rágódik lelkemen, Kívül harcok, bent félelem, Uram Jézus, jövök.
252,4
Amint vagyok, vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény, Uram Jézus, jövök.
252,5
Amint vagyok, nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át, Reád bízom lelkem javát, Uram Jézus, jövök.
252,6
Amint vagyok, hogy a te szent Kegyed megtudjam, mit jelent, Már most s majd egykor odafent, Uram Jézus, jövök!
253,1
Egyetlen forrása minden kegynek, Egyetlen mentsvára a lelkemnek, Jézus, te Megváltó s üdvöt hozó, Mossál meg, s tégy fehérré, mint a hó! Tiszta fehér, miként a hó, Mossál meg engem, S leszek fehér, mint a hó!
253,2
Soká nem ismertem szereteted, Hogy te a bûnöst tisztává teszed. Most látom, csak te vagy az üdvadó, Ó, Jézus, tégy fehérré, mint a hó! Tiszta fehér, miként a hó, Mossál meg engem S leszek fehér, miként a hó!
253,3
Fehérré; Uram, a forrás te vagy; Békét és nyugalmat lelkembe adj! Áldásod nem apad, gazdag folyó, Mossál meg s tégy fehérré, mint a hó! Tiszta fehér, miként a hó! Mossál meg engem, S leszek fehér, mint a hó!
254,1
A nagy mélységbõl szüntelen Hozzád kiáltok Istenem, Haláltól mentsd meg lelkemet, Fogadj be engemet! Amint vagyok, jövök, Amint vagyok, jövök, Fiad érettem onta vért, Fogadj be Jézusért!
254,2
A bûn sarában élve lent, A jóra lelkem képtelen, Fogadd be gyenge gyermeked, Fogadj be engemet! Amint vagyok, jövök, Amint vagyok jövök, Fiad érettem onta vért, Fogadj be Jézusért!
254,3
A bátorságom gyávaság, A bölcsességem kábaság, Más nem segíthet, ha te nem, Fogadj be Istenem! Amint vagyok, jövök, Amint vagyok, jövök, Fiad érettem onta vért, Fogadj be Jézusért!
254,4
Az életem üres, szegény, Nincs benne fény, de van remény, Hogy akinek kegyelme nagy, Vesznem engem sem hagy. Amint vagyok, jövök, Amint vagyok, jövök, Fiad érettem onta vért, Fogadj be Jézusért!
255,1
Feljebb emeljetek, feljebb A bûn gyászos éjibõl! Ott a helyem Jézus mellett, Éltét értem adta föl. Szálljon, szálljon angyal szárnya, Elragadva vigyen el, Vigyen fel a Golgothára, Hol megváltott vérével!
255,2
Feljebb emeljetek, feljebb Fájdalmaim árjából! Egyre éget, sajog a seb Szenvedésem lángjától. Szálljon, szálljon angyalszárnya, Fönn a Thábor ormain. Hol fénylett áldott orcája, Könnyen gyógyult ott a kín.
255,3
Feljebb emeljetek, feljebb. Ez csak gyötrelem hona, Mind közelebb és közelebb, Hol a mennynek sátora! Szálljon, szálljon angyalszárnya, Lássam már az ég Urát, Föl Sionnak szent halmára, Nyissátok szent kapuját!
256,1
Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet: Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus!
256,2
Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus!
256,3
Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus!
256,4
Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!
257,1
Bûnösök hozzád kiáltunk A mélységbõl, nagy Isten: Ó, hallgass meg kérünk, ne hagyj Elveszni bûneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg elõtted?
257,2
Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Hívságnak bizonyulnak. Elõtted nem kérkedhetünk. Nekünk nincs semmi érdemünk. Csak kegyelmedbõl élünk!
257,3
Azért az Úrra építek, Nem saját érdememre, Szívem erõs bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bûnöst el nem veti, Benne bízom mindenkor!
257,4
Ha késik is segedelme, Ha várat is magára: Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja, Bízzál hû népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat!
257,5
Akármily sok a mi bûnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész õ mindig, hogy a bûnöst Kezével felemelje. Õ Izrael hû pásztora, A nyáj az õ tulajdona, Õ a mi szabadítónk!
258,1
Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelembõl árad; Jóra nincs bennünk tehetség. Erõnk hiába fárad. A hit a Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk.
258,2
Mit a törvény elénk szabott, Nem tudtuk betölteni; Így érdemlénk kárhozatot, Mi harag gyermekei. A test és vér nem engedett, A lélek sírva epedett, S mi vesztünkbe rohantunk.
258,3
Sóhajtva hordtuk az igát, És a haláltól féltünk; De Isten elküldé Fiát, Ki emberré lett értünk; Törvénynek õ eleget tett, Veszedelembõl kimentett, Kiengesztelt Istennel.
258,4
Ne reszkess immár én lelkem, Keresd Krisztus érdemét, Mely vigasztal az életben, S az ítéletben megvéd. Hiszem, érzem, én Megváltóm, Te vagy üdvöm boldogságom, Bûnömért megfizettél.
258,5
Vessétek le mindannyian A gyötrelmes kétséget; Maga mondja: Bízzál fiam, Hited megtartott téged. Ki hisz s megkeresztelkedett, Mennyország nyílt meg a felett, Hogy soha el ne vesszen.
258,6
Hitbõl jön a cselekedet, Hogy éltedet betöltse; Élõ, igaz hit nem lehet, Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, Jó Istenemmel egyesít. Szent, tiszta életet szül.
258,7
Boruljon bús felhõ reám, Hitem nem csügged soha; Tudom, hogy mennyei Atyám Nem lesz hozzám mostoha; Felhõn, sûrû homályon át Kegyelmének fényes napját Felhozza bús egemre.
258,8
Dicsõség légyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentléleknek Csodás nagy irgalmáért, Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze. Szent neve legyen áldott!
259,1
Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk, ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban, Ki atyai szeretetbõl Megváltott veszedelmünkbõl Dicsérjük háladással!
259,2
Vergõdtem én boldogtalan Az ördög hálójában. A bûn gyötört minduntalan, Nyögtem halál átkában, És mind mélyebbre süllyedtem, A kárhozat rabja lettem, Beszennyezve lelkemet.
259,3
A jó cselekedet, erény Nem segített énrajtam; Nem enyhített lelkem sebén, Bár imát morzsolt ajkam. Jaj! nem leltem vigasztalást, Enyészet rémes sírja várt S a borzalmas ítélet.
259,4
De áldom jó Istenemet! Ki megkönyörült rajtam, S megengedte, hogy fejemet Hû kebelére hajtsam; Atyai szívét mutatá, S megmentésemre azt adá, Mi néki legdrágább volt.
259,5
Menj, Fiam, bételt az idõ - Egyszülöttjéhez szóla - Légy a veszélyben segítõ S a betegek gyámola. Én szívemnek ékessége, Veled leszáll az üdv s béke, A bûnt s halált töröld el!
259,6
S a Fiú engedelmesen Eljött a földre értem; Mennynek királya szívesen Ember lett és testvérem. A bûntelen a bûnösért Megfizette a váltságbért, Hogy megtörje a sátánt.
259,7
S így szól hozzám: Tarts én velem, Ne félj, baj már nem érhet; Megvéd az én erõs kezem, Majd küzdök én teérted! Tied vagyok s te az enyém, Bízzál, majd megsegítlek én, Ki árthatna tenéked?
259,8
Amit Krisztus tett s tanított, Csak hirdesd s cselekedd azt, Így országát gyarapítod S lelsz benne erõt, vigaszt. Kerüld az ámítók tanát, Mint veszedelmes nyavalyát, Vigyázz, megront s rabbá tesz!
260,1
Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha õ az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztus én Megváltóm, Ha Istenem szeret: Ellenségim hadától Megvédnek engemet.
260,2
Hiszem s tudom, mert immár Sokszor tapasztalám, Hogy az Isten énnekem Kegyelmes jó Atyám, Õ minden esetemben Mellettem áll híven, Õ pajzsom és megtartóm, Õt áldjad én szívem!
260,3
Bizalmamat Krisztusnak Szent vérébe vetem, Örök, igaz javamat Csak benne lelhetem, És gyarló életemben, Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok.
260,4
Jézus világosságom, Jézus reménységem, Csak benned lelek üdvöt, Másban semmibe sem. Bátorságom, örömöm Csak õbenne van itt, Ítélettõl, haláltól Jézus megszabadít.
260,5
Õ az, aki elvette A bûnnek erejét, Ki vérével eloltá A pokolnak tüzét. Nem bántja már szívemet Kétség, aggodalom; Az õ szent árnyékában Békén megnyughatom.
260,6
Az én örökös részem Már elkészíttetett, Jézus nekem megszerzé Az örök életet. Habár szemem gyakorta Hullatja könnyeit, Jézus minden fájdalmat Már itt megédesít.
260,7
Öröme van szívemnek, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltûnni szép napját. A nap, mely rám világol: Jézus, üdvösségem, S az öröm, mely boldogít: Égi örökségem.
261,1
Ne aggódj Istenre félve, Bár önlelked háborít, Halld, az Úrnak szent igéje Így vigasztal s bátorít: Ha bûnös vagy is, neked, Megbocsát jó Istened, Szent Fiának szenvedése Lett bûnöd engesztelése.
261,2
Nincs ember, kinek szívéhez A bûn szennye nem tapad, Gyarló kebled, amíg érez, Táplál vétkes vágyakat. Hagyd el a bûnös utat, Térj meg, kövesd az Urat, Bûnbánóan imádkozzál, S az Úr kegyelmében bízzál!
261,3
Jó az Isten, nem akarja Sújtani, ki tévedett, Vár, hogy bûneit elhagyja S kezdjen új, szent életet. Ha egy bûnös megjavul, A mennyben örvend az Úr, Ha elvész egy kis báránya, Keresi, míg megtalálja.
261,4
Az Úrnak irgalmassága Nem fogy és nem változik, Biztat, hogy a mennyországba Jutsz, ha napod áldozik. Az Úré vagy, ne feledd, Szabadítsd meg lelkedet Hálójából a sátánnak, Szolgálj az ég s Föld Urának!
261,5
A hegy, melynek magasságát A szem el nem érheti, A tenger, amelynek árját Senki meg nem mérheti, Nincs oly nagy, mint szerelme, Mint Istennek kegyelme. Akik hisznek szent Fiában, Részük lesz nagy irgalmában.
261,6
Irgalmadban tarts meg engem, Jó Atyám, mindenkoron, Engedd a mennyet megnyernem, Ha majd megnyílik sírom. Add legyek hû gyermeked, És úgy szolgáljak neked, Hogy a bûnt elkerülhessem, S kegyelmedbõl ki ne essem.
262,1
Kegyes Isten, jövök hozzád Keserves panaszommal; Ha keresem a te orcád, Megvigasztalsz azonnal. Elfogott s nyom az ínség, A nagy erõtelenség, Úgyhogy már-már fogy a hitem, S csüggedezik árva szívem.
262,2
Magad jól látod ügyemet, Szíveknek vizsgálója, Ami jó bírja szívemet, Te vagy annak adója. Magam mire mehetnék, Magamtól mit tehetnék? Ami vagyok, tõled lettem, Amim van, mind tõled vettem.
262,3
Jézus, kegyelmem kútfeje, Te azt el nem taszítod, Kiben nincs hit nagy ereje, Sõt szikráját te szítod; Hitem olyan volna csak, Mint a kicsiny mustármag: A hegeket megmozgatnám, S a tengerbe zúdíthatnám.
262,4
Add, hogy kegyelmet találjak Nálad minden szükségbe’, És a hitben úgy megálljak, Hogy ne essem kétségbe. Erõsítsed hitemet, Magad vezesd ügyemet, Hogy ellenségem meggyõzzem, Nyilait elüssem tõlem.
262,5
Ó, Szentlélek, gyújtsd fel bennem A hit alvó szikráját, Az én erõtlenségemben Építsd föl a hit várát! Fuvallj titkos erõt rám, S lesz mennyekben koronám; Légy biztatóm, hû vezérem, Hitem végét így elérem.
262,6
Dicsérem teljes éltemben Uram, a te szent neved, Hogy sok és nagy ínségemben Megsegítél engemet. E földön te vigasztalsz, A mennyben felmagasztalsz; Dicsõítlek és imádlak, Mindörökké áldva-áldlak!
263,1
Hívek, dicsérjük jó Istenünket, Ki nem akarta bûnben vesztünket, S mint Atyánk mennybõl ránk tekintett, És szent Fia által üdvözített.
263,2
Ki bûnös nemünket úgy szerette, Még saját éltét sem kímélette; A király földre száll miértünk S a kárhozatból kimenti éltünk.
263,3
Ó, ti hitetlen és kemény szívek, Kik jó napokban õt feleditek, Serkentsen, térítsen hozzája Szerelmének e dicsõ példája!
263,4
Jóvoltodat, ó, Atyja éltemnek, Ki Üdvözítõt adtál lelkemnek. Szívemmel, nyelvemmel dicsérem, S legfõbb kincsemnek Jézust ismerem.
263,5
Megváltóm! vezess igazságodban, Nekem is bõ részt adj váltságodban. Csendesség, békesség vidítson, E világon is már boldogítson.
263,6
Add, szeresselek buzgóm téged, Híven megtartsam szent beszédedet, Áldjalak, valljalak igazán, Míg ott fenn nálad lesz dicsõbb hazám.
265,1
Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem Istent úgy óhajtja, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én szívem. Színed elé, ó, nagy Isten, Vajon mikor jutok innen?
265,2
Éjjel-nappal hulló könnyem Énnekem a kenyerem, Amidõn azt kérdik tõlem, Hol van az én Istenem? Ezen mélyen bánkódom És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.
265,3
Mért csüggedsz hát ó, én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon? Bízzál, nem hagy el az Isten, Megvigasztal egy napon! Szent arca ha rád tekint, Bízzál, megsegít megint; Ó, én kegyes jó Istenem, Mint kesereg az én szívem!
265,4
Sebessége árvizeknek És a zúgó nagy habok, Fejem felett megütköznek S már-már összeroskadok: Uram, hozzád esdeklek, Mert gyógyulást szívemnek E porig lesújtó gyászban Csak te adhatsz én kõszálam!
265,5
Mért csüggedsz hát, ó, én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon? Bízzál, nem hagy el az Isten, Megvigasztal egy napon! Õ nyújt majd szemlátomást Szabadulást, gyógyulást, Megmutatja nyilván nekem, Hogy csak õ az én Istenem!
266,1
Isten felséges adománya, Ó hit, te vagy legjobb hívem! Midõn éltemet szélvész hányja, Mit tenne nélküled szívem? Te bölcsességre tanítasz, Ha hanyatlom, gyámolítasz.
266,2
Te gyújtasz elmémben világot, Eloszlatod az éjszakát; Keblemen élesztesz szent lángot, Mely tûr, szeret Istent imád. Te vagy erõs vándorbotom. Terád bizton támaszkodom.
266,3
Szerencsémet megédesíted, Vezetsz kísértésim között; Háborgó szívem csendesíted, Fájó sebem bekötözöd. Hol minden öröm elapad, Hitembõl ott is üdv fakad.
266,4
Te adsz lelkemnek könnyû szárnyat, Mely engem ég felé emel, Hol megszûnik a jaj, a bánat, Dicsõbb célom ott érem el; Ott szebb tavasz mosolyog rám, S keblére zár kegyes Atyám.
266,5
Ha közeleg a végsõ óra, Nem rettent sírom éjjele; Fejem lehajtom nyugalomra, Biztat új élet reggele. Ott sem hagyod felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem.
266,6
Ó, tudom, tudom, kiben hiszek, Nem, nem hagyom el hitemet; Akármely terhet könnyen viszek, Míg ez emeli lelkemet. Szent hitem, te vagy legfõbb kincs, Tenálad becsesebb jó nincs.
266,7
Te, te hív angyala lelkemnek, Te kísérj engem síromig; Te világíts gyenge szememnek Dicsõbb fényhez jutásomig, Hol legszebb hangja nyelvemnek Érted zeng hálát Istennek.
267,1
Szegény fejem, hová hajtnálak, Ha a Jézus ölére nem? Ha tégedet nem óhajtnálak, Kit óhajtnék mást, Istenem? Te szánod a sebhedt szívet, Boldog, aki hozzád siet.
267,2
Szemem, ó, Isten, könnybe lábadt, Hol leljek nyugtot én szegény? Szívemben kél igaz bûnbánat, Hogy szent törvényed megszegém. Ó, magas ég, rám ne szakadj, irgalmas Isten, el ne hagyj!
267,3
A szép nap is homályba jõ fel Nekem bûnösnek ezután; Gondolj, Atyám, a szenvedõvel, S derítsd fel én bús éjszakám! Vezérül mellém, kérlek, add Szép hajnali csillagodat!
267,4
Emlékezzél te szent Fiadra: Nem jött õ az igazakért; Hanem magát halálra adva A bûnösökért ontva vért. Kik eltévedtek az úton, Azokért jöttél Jézusom.
267,5
Tested piros vérrel virágzott Értem, ki száraz ág vagyok; Szemed sûrû könnyektõl ázott Értem, aki meghervadok. Szelíd olajfa, ó, segíts, Olts te magadba s üdvözíts!
268,1
Hiszek benned, Istenemben, Teljes egész életemben, S boldoggá tesz e hit engem.
268,2
Édes jó Atyának vallak, Tiszta szívvel magasztallak, Bízom benned s el nem hagylak.
268,3
Mennynek, földnek Teremtõje, Mindeneknek éltetõje, Légy lelkem gondviselõje!
268,4
Hiszek benned, Jézusomban, Krisztusomban, én Uramban, Isten Fia, légy oltalmam!
268,5
Hogyha búbaj érne engem, Te vigasztalj keresztemben, S ne hagyj soha elcsüggednem!
268,6
Irgalom lakik tenálad, Átkulcsolom keresztfádat, S kél szívemben mély búbánat.
268,7
Aki gyõztél a halálon, Ó, biztass, hogy az csak álom, Ezzel édesítsd halálom!
268,8
Ki Atyád jobbján ülsz mennyben, Vonj magadhoz, Jézus, engem, S koronámat add elvennem!
268,9
Mikor eljössz ítéletre, Vigy be az öröklétre, Tégy méltóvá üdvösségre.
268,10
Hiszek benned, ó, Szentlélek, Segedelmed által élek, Üdvöt általad remélek.
268,11
Hiszek Isten országában, A Krisztus szentegyházában, Dajkáló lelki anyában.
268,12
Hiszem, hogy az égbõl végre Angyalként leszáll a béke: A szenteknek egyessége.
268,13
Hiszem: a szeretet Atyja Gyermekeit el nem hagyja, S bûneiket megbocsátja.
268,14
Atya, Fiú és Szentlélek! Hiszem, hogy sírból kikélek S örökkön, örökké élek!
269,1
Itt az Isten köztünk! Hõn imádva, félve, Jertek járuljunk elébe! Itt van a középen. Minden csendre térve, Hulljon ím elõtte térdre! Ki, ahol róla szól, Megalázva ismét Adja át a szívét!
269,2
Itt az Isten köztünk! Kit, ha éj, ha nap jár, Szent Cherubok serge szolgál. „Szent szent" zengve zengi Angyalok danája, Hogyha ezt a fényt imádja. Halld Urunk Szózatunk, Ha mi is, csekélyek, Áldozunk tenéked!
269,3
Elvetjük magunktól Mind, ami hiúság, Mit a föld élvet s gyönyört ád! Itt a terv, a szándék, Testünk, lelkünk, éltünk, Mindent a kezedbe teszünk, Légy te csak Egymagad Istenünk, királyunk; Téged kell imádnunk!
269,4
Át meg átjársz mindent! Legdicsõbb sugárid Szórd, Uram, arcomra váltig! Mint a kis virágnak Kelyhe is kitárul S csöndbe él a napsugárbul. Hagyd nekem Csendesen Fényed befogadni, S téged hatni hagyni.
269,5
Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Boldog templomoddá lelkem! Jöjj, ki oly közel vagy Dicsõülj meg bennem, Hogy téged imádjon lelkem! S hol vagyok, Itt vagy ott, Mindig látva téged - Ó, hadd hajtok térdet!
270,1
Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain, Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
270,2
Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, Kõ lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
270,3
Szívembõl trónodig - Mily szent csoda! - Mennyei grádicsok Fényes sora. A szent angyalsereg Mind nékem integet. Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
270,4
Az álom s éj után Kél újra fény, Új, hittel a követ Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szíve, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
270,5
Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom Örökre én!
271,1
Szeretlek, Isten, véghetetlen! Szeretlek, ó, csodás való! Dicsõ neved imádva zengem, Bár kis dalom, oly elhaló, Mint csepp a tenger mély ölében. Ó, hadd pihenjek kebleden; Hadd mondjam el szívem fohászát: Szeretlek édes Istenem!
271,2
Epeszt a vágy Uram te érted. Te tiszta lény, Te szent, örök, Szeretlek, hogyha rám mosolyt szórsz, S ha ajkad bûnömért dörög: Imádatom örömkönnyûje Remegve fénylik e szemen, Míg elsóhajtom hõ imámat: Szeretlek, édes Istenem!
271,3
Szeretlek drága fény, szeretlek! Neved ragyog szívem egén, Áldó varázsa életemnek Ez égi láng, ez érzemény: Majd akkor is, ha hívsz magadhoz, Ha csak te léssz, te mindenem, Ó, add, hogy elrebegje ajkam: Szeretlek édes Istenem!
272,1
Tebenned bíztunk eleitõl fogva, Uram téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál, és te vagy erõs Isten, És te megmaradsz minden idõben.
272,2
Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Legyetek porrá, kik porból lettetek, Mert ezer esztendõ elõtted annyi, Mint a tegnapnak õ elmúlása, És egy éjnek rövid vigyázása.
272,3
Kimúlni hagyod õket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azonnal, Mihelyt az ember fölserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezõben, Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik s este megszárad.
272,4
Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük, És eszességgel magunkat viseljük, Ó, Úristen, fordulj hozzánk ismétlen, Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!
272,5
Tölts be minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket, Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vigasztalj minket és adj könnyebbséget, És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!
272,6
Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsõségedet ezeknek fiain! Add értenünk fölséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó irgalmas Isten, Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!
273,1
Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!
273,2
Szárnyad alá vetem az én reménységim, Míg elmúlnak tõlem az én ellenségim, És míg eltávoznak tõlem én bûneim, Csak tebenned lesznek, Uram én örömim!
273,3
Velem, én szent Atyám, nagy sok jókat tettél, Mert énnekem mennybõl õrizõt küldöttél, Én ellenségimtõl engem megmentettél, És az én szívemben örömet szereztél.
273,4
Kelj fel azért mostan, én nagy dicsõségem, Légy mindenben nékem most is segítségemre, Erõtlenségemben légy én erõsségem, Én veszedelmemben légy oltalmam nékem!
274,1
Az Istennek jó tetszése Éltem zsinórmértéke. Az õ szent és bölcs végzése Lelkemnek üdvössége. Bármit küld rám kegyes Atyám, Mind csak javamra válik. Benne bízom, ragaszkodom Õhozzá mindhalálig.
274,2
Az Istennek jótetszésén Megnyugszom csendes szívvel; Miért is keseregnék én, Jól tudja õ, mit mível. Ha rám árad a bú s bánat, Csak hitemet próbálja; De nem hagy el, sõt felemel, Ha hív leszek hozzája.
274,3
Az Istennek jótetszése Szívemnek akaratja; Mit õ felõlem elvégze, Senki meg nem másítja. A jajgató s zúgolódó Magát epeszti gonddal; Mit õ rendelt és jónak lelt, Beteljesül bizonnyal.
274,4
Az Istennek jótetszése Megegyezik hitemmel; Nem, nem lesz ellenkezése Szívemnek Istenemmel. Mind idejét, mind nagy terhét Szenvedésemnek látja, Õ ezzel int, reám tekint, S búmat örömre váltja.
274,5
Az Istennek jótetszése Akármit hoz magával, Hittel veszem, mert vesszeje Együtt jár irgalmával. Övé éltem, hát nem féltem. Legyen amint akarja; Ha szenvedek, nem csüggedek, Megvéd atyai karja.
274,6
Az Istennek jótetszése Lelkemnek nyugodalma; Hogyha fáj is fenyítése, Ez szívem bizodalma; Bár jó napom ma nem látom, De holnap rám virradhat; Ha késik is, meg lesz mégis, Atyám meg nem tagadhat.
274,7
Az Istennek tetszésére Bízom minden dolgomat, Mert lelkem üdvösségére Fordítja õ sorsomat. A nehéz bajt, keserves jajt, Mely szívemet szaggatja, Szent örömmel õ váltja fel: Legyen meg akaratja!
275,1
Légyen, mint Isten akarja, Végzése üdvös és szent, Ha hív leszek, erõs karja Segít s a bajban megment. Ha bú emészt, ha küld rám vészt, Mind csak javamra fordul; Mint gyermekét híven megvéd, S nem sújtol erõmön túl.
275,2
Engem az Úr híven vezet, Reményem õ s vigaszom, Amit felõlem végezett, Hitem megnyugszik azon. Mint ígérte, számba vette Fejemen a hajszálat; Vigyáz, õriz, se tûz, se víz Nekem soha nem árthat.
275,3
Ha majd a bút és bánatot Itt hagyva sírba térek, Boldogság lesz részem amott, Atyám hív, én nem félek. Ha búcsúzom, én Jézusom Lelkem neked ajánlom; Te nyújts kezet, ki gyõzelmet Vettél bûnön s halálon.
275,4
Hallgass meg Istenem, kérlek; Hozzád e fohászt küldöm: Ha ostromol gonosz lélek, Ne hagyj megszégyenülnöm! Te adsz erõt, a csüggedõt Kegyelembe fogadod, Mit hitem kér s igés ígér, Tudom, te azt megadod.
276,1
Bár hitemért szenvednem kell, S gyûlölettel Illetnek az emberek, De tudom és ez nyújt vígaszt, Hogy mi aggaszt, Az úgy tetszik Istennek. Egy kevésig Talán késik Az ítélet, De rossz véget Érnek, kik bántják lelkem.
276,2
Sorsom nincsen hatalmamban, Én magamban Meg nem változtathatom; Itt amim van, nem állandó; Elmúlandó Kincs, vagyon: azt jól látom; Csupán a hit Oly kincs, amit A gonosz had El nem ragad, Ez megmarad sajátom.
276,3
Ó, Uram hát ez éltemben, Ahol minden Változik oly hirtelen, Halld meg esdõ kérelmemet; Védd ügyemet S oltalmaddal légy velem! Ez ha kísér, Bármi sors ér, Nem rettegek, Vigaszt lelek, Mert velem van Istenem.
277,1
Istentõl el nem állok, Õ sem áll tõlem el; Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel. Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel Õ áld meg segítséggel, Az én kegyes Atyám.
277,2
Emberi jó akarat Könnyen elvész, fordul, De mindvégig hû marad Jóságával az Úr, Segítségemre kész, Ha sújt bûn, ínség, bánat, S gyarló éltemre támad Halál vagy bármi vész.
277,3
Reábízom ügyemet, Szívem keserveit; Letörli bús könnyemet, S rám víg napot derít. Hitem reáhagyja Lelkem, testem és éltem, Kezében azt nem féltem, Legyen akaratja.
277,4
Õ mást nem is akarhat, Csak mi javunkra van; Jósága égi harmat, Mely ránk száll untalan. Örök üdvöt is ád, Midõn szívét kitárva Hívogat mennyországba, S elküldi szent Fiát.
277,5
Áldásoknak adója, Dicsér szívünk, ajkunk. Ó, áldott minden óra, Melyben rád gondolunk! Legyen itt életünk Istenünk iránt hála, Míg egykor mennyben nála Több jókat nyerhetünk.
277,6
Azért, habár e földön Gond és sok szenvedés, Vagy erõszak üldözzön, Nem száll meg csüggedés. Mennyben jobb lét vár rám; S ha eljön síri álmom, Testem, lelkem ajánlom Kezedbe, jó Atyám.
278,1
Az Úr az én hû pásztorom És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemû javában. Engem õ maga legeltet És szent beszédével éltet Gyönyörûséges helyen.
278,2
Tiszta vizekre vezérel, Hogy engem megújítson; Megerõsít Szentlelkével, Hogy lelkemben vidítson; Igazság ösvényén vezet, Melyen lábam bátran mehet Az üdvösség útján.
278,3
Ha szinte halálnak járnék Hideg, sötét völgyében; De mégis semmit sem félnék E végsõ nagy ínségben; Mert velem vagy mindenkoron, Végzéseden megnyughatom Minden bajos ügyemben.
278,4
Lelkemet szent eledellel Éltedet asztalodnál, Hogy testeddel és véreddel Nagy vigasztalást adnál. Szentlelkednek örömében Részt adsz énnekem nagy bõven Megtöltvén poharamat.
278,5
Jóvoltod s irgalmasságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így dajkálja lelkemet; Javaival így végtére Besegít a dicsõségre Hozzád mennybe, Jézusom.
279,1
Én minden dolgaimban, Örömben s bajaimban, Az örökkévalót, Csak õt tartom szem elõtt, Õ ad munkámhoz erõt, Naponként áldást s minden jót.
279,2
Ha reggel kezdem dolgom S türelmetlen aggódom Napestig szüntelen, Nincs annak foganatja, Csak úgy, ha éltem Atyja Késõn, korán õ van velem.
279,3
Sorsom õ viszi véghez, S amit felõlem végez, Csak üdvömre lehet; Valamit elvesz, vagy ád, Követem bölcs tanácsát, Mert õ az örök szeretet.
279,4
Bízom nagy jóvoltában, Mely életem folytában Minden gonosztól véd; Keservemnek vet véget S ad csendes békességet, Ha követem szent törvényét.
279,5
Sok vétkemet engedd el, Fedezd be kegyelmeddel, Ne lépj föl ellenem; Bár haragod érdemlém, Atyailag nézz felém, Légy türelemmel, Istenem.
279,6
Ha hív pihenni az est, S a reggel újra ébreszt, Hogy tisztemet tegyem, S ha rögös úton járok: Segélyt csak tõled várok, Szövétnekem igéd legyen.
279,7
Csendes szívvel hagyom rád, Éltemnek véghatárát Te bölcsen kiszabod; Akár holnap, akár ma Jöjjön el a végóra, Legyen meg szent akaratod.
279,8
Lelkem, hát benne bízzál, Csak õrá támaszkodjál, Ki eget alkotott; Ne félj, hisz gyermeke vagy, Csak õhozzá hû maradj, Õ boldogít itt és amott.
280,1
Hagyjad a jó Istenre Minden te utadat! Ha bánt szíved keserve, Õ néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza S oszlat felhõt, szelet: Napját rád is felhozza, Atyád õ, áld s szeret.
280,2
Az Úrra bízzad dolgod, S könnyebbül a teher, Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el, Minek a gond, a bánat, Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérd, imádjad S megnyered ügyedet.
280,3
A te irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem, Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végezésed, Ha áld, ha sújt karod.
280,4
Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd. Reánk is szent áldásod Bõséggel öntözöd Mûvednek akadálya, Szünete nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.
280,5
Bízzál bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment õ, Szûnnek keserveid; Rád még a jó Teremtõ Víg napot is derít!
280,6
Õbenne vesd halálig Reményed horgonyát, S biztos révpartra szállít, Van neki gondja rád. Bár késik a segítség S gyakran nem lelsz vigaszt; Eloszlik bú és kétség, Elõbb mint véled azt.
280,7
Õ megcselekszi végre Velünk azt, ami jó; Ösvényünk erõssége Te vagy, Mindenható! Nehéz itt földi pályánk, Könny lepi és tövis; De örök pálma vár ránk, Utunk a mennybe visz.
281,1
Az Úr gondot visel, Kire dolgom hittel Mindenkor vetem. Még nem is születtem, Már sajátja lettem, Övé életem, Jó úton vezet, tudom S ami üdvös, azt megadja Éltem kegyes Atyja.
281,2
Az Úr gondot visel: Rám gyakran derít fel Nyugodt, víg napot. Önkeblére emelt. Minden nap eledelt S áldást õ adott, És midõn csüggedt erõm, Ínség és kereszt lesújtott, Segítséget nyújtott.
281,3
Az Úr gondot visel; Bár az ég dörgéssel, Villámmal rettent, Bár rám tör vész s halál, Az Úr mellettem áll, Hatalma megment. Velem van a viharban S lecsillapulnak a habok, Ha híve maradok.
281,4
Az Úr gondot visel, Támogat kezével Gyengeségemben. Ha láttam szükséget, Biztos menedéket Csak nála leltem. Õ megszán, hordoz szárnyán S bánatom úgy oszlik széjjel, Mint a füst a széllel.
281,5
Az Úr gondod visel; Kétségbe mért esel, Csüggedõ sereg? Elküldi szent Fiát, Hogy sátánt és hadát Veled gyõzze meg. Zokognom már nincs okom: Harcaimban õ nyújt kezet S gyõzelemre vezet.
281,6
Az Úr gondot visel; Nem árthat mérgével Nekem a halál; Ha üt a végóra S könny hull koporsómra, Lelkem mennybe száll. Aki hitt, bár meghal itt, Ott fenn van örök hazája, Üdvösség vár rája.
282,1
Néha úgy tetszik nekünk, Elhagyott jó Istenünk; De szívemben él a hit; Végre mégis megsegít.
282,2
Máról amit elhalaszt, Jobb idõre hagyja azt; Hol a szükség legnagyobb, Segedelmét ott kapod.
282,3
Más atya sem ád, mihelyt Kér a gyermek s könnyet ejt. Isten is csak szerivel Adja nékünk, ami kell.
282,4
Benne hát megbízhatom, Bármi ínség terhe nyom; Mert az Isten engemet Atyámnál jobban szeret.
282,5
Ha a sátán megkísért, Nem bukom el még ezért; Él az Isten, nem hagy el, Ha elestem, fölemel.
282,6
Lelkem, könnyen sohse higgy, E hamis világ irigy! De nem bánom, hadd legyen, Az Úr lesz bírám nekem.
282,7
E világ, ha nem szível, Nem törõdöm mérgivel; Ha elûz se vesztenék, Jobb hazám lesz fenn az ég.
282,8
Bárha éltem veszteném, Csak Uram, te légy enyém; Úgy halálom sem riaszt, Abban is te adsz vigaszt!
283,1
Ki dolgát csak Istenre hagyja, És benne remél mindenkor, Azt õ csudaképpen megtartja, Minden szomorú ínségkor. Ki magát bízza Istenre, Nem épít az a fövényre.
283,2
Mit használnak nehéz gondjaid, Mit használ zúgolódásod, Midõn sokasodnak bajaid És késik szabadulásod? Csak nehezíted terhedet, Ha meg nem gyõzöd szívedet.
283,3
Imádkozzál, szenvedj békével, Vesd gondodat Istenedre, Elégedjél meg tetszésével, Mely céloz üdvösségedre; Atyád õ, el nem hagy téged, Tudja mire van szükséged!
283,4
A bölcs Isten legjobban érti, Mily sorsot kelljen mérni rád; S ha néha hitedet kísérti, Hidd el, segedelmet is ád. Megvidít, elõbb mint véled, S több jót ád, mintsem reméled.
283,5
Ne véld ínséged keservében, Hogy Isten téged elhagyott, S csak az van atyai kedvében, Kire szerencse s fény ragyog; Ó, itt minden változandó, Mind jó, mind balsors forgandó.
283,6
Mily könnyû az erõs Istennek A jó szerencsét elvenni; És sorsát a szerencsétlennek Ismét boldogabbá tenni. Õ megaláz s felmagasztal, Megszomorít s megvigasztal.
283,7
Dicsérd Istent s járj utaiban, Tedd híven minden dolgodat, Bízzál mennyei áldásiban, Megvidámítja sorsodat. Ki benne bízik egyedül, Az soha meg nem szégyenül!
284,1
Légy csendes szívvel légy békével, Bízzál ember az Istenben! Nála van öröm nagy bõséggel, Vele boldogulsz mindenben. Õ minden boldogságnak Atyja, A bút örömre fordíthatja: Légy csendes szívvel!
284,2
Õ bõvelkedik kegyelemmel, Atyai szívvel van hozzád; Féld õt gyermeki félelemmel, És kegyelmesen tekint rád. Bár néha kereszttel látogat, Kész segedelmével támogat: Légy csendes szívvel!
284,3
Bár minden elhagy e világban, Amivel magad biztatod, Vele minden nyomorúságban Magadat vigasztalhatod. Megszámlálja könnycseppjeidet, Jókor segítségedre siet: Légy csendes szívvel!
284,4
Akkor is hallja panaszodat, Mikor mondani nem mered; Elõtte akármely titkodat S bánatodat kiöntheted. Tudja jól, mi nyomja szívedet, Keblén sírd ki bús keservedet: Légy csendes szívvel!
284,5
Mit búsulsz szegény élted felõl, Miképp kelljen azt táplálnod! Aki teremtett jó kedvébõl, Attól csak jót lehet várnod. A minden kegyelemnek Atyja, Áldásit bõven osztogatja: Légy csendes szívvel!
284,6
Bár késik néha a segítség, De biztosan eljön végre, Ne zúgolódj, ha nyom az ínség, Utóbb válik üdvösségre. Ami lassan jön, bizonyosabb. Ami késik, kívánatosabb: Légy csendes szívvel!
284,7
Ne keseregj, bár ellenséged Rossz híred költi álnokul, Az Úr ítél s nem hagy el téged, Rágalom nyila földre hull. Ha Isten a te jó barátod, Emberektõl nem lehet károd: Légy csendes szívvel!
284,8
Valamíg itt a földön élünk, Gond s baj nem kímél meg minket; Gyakran akiktõl jót remélünk, Sebzik meg mélyen szívünket. Ne várj zavartalan nyugalmat, Melyet csak a csendes sír adhat: Légy csendes szívvel!
284,9
Van Isten népének szombatja; Ott véget ér hétköznapunk; Az Úr terhünket ott lerakja, S nála vég nélkül vigadunk. Ott az ég és föld Istenének Dicsõült ajkról zeng az ének; Légy csendes szívvel!
285,1
Teremtõ Istenünk, Édes Atyánk nekünk, Hatalmas vagy, Irgalmad nagy: Ínségemben, szükségemben, Kérlek, engem ne hagyj!
285,2
Szívem benned bízik, Hozzád esedezik: Én jó Atyám, Ó, tekints rám, Siralmiban, bánatimban Légy kegyelmes hozzám!
285,3
Áldom kegyelmedet, Mely hoz enyhületet, Bús szíveknek, Sebhedteknek; Szegénységben, betegségben Ellankadt fejeknek.
285,4
Megnehezült idõm, Atyám, én segítõm, Ó, kérlek, add Tanácsodat, Bánatimban, siralmimban Enyhítsed sorsomat!
285,5
Nálad lehetetlen, Tudom, semmi nincsen. Ó, nyújtsd kezed, Mely hûn vezet, Szüntesd bajom, bús sóhajom, Te örök szeretet!
285,6
Adj búmban enyhülést, Keresztemben tûrést, Hogy bajomban Megnyugodjam, S élõ hittel, gyermekszívvel Hozzád folyamodjam!
285,7
Ha majd napom leszáll, Mellém, Uram, te állj, Menedékem Te légy nékem; Adj égi bért a Jézusért, Üdvözíts az égben!
286,1
Minden jó, amit Isten tészen, Szent az õ akaratja. E hit hív gyámolom lészen, Szívemet megnyugtatja. Van Istenem, Bár ellenem Támadjon veszély s halál, Felfegyverkezve talál.
286,2
Mind jó, amit Isten tészen, Szava meg nem csal soha! Megfogadta, velem lészen S nem hagy el, mint mostoha; Sõt kegyelme, Nagy szerelme Intézi dolgaimat, Csak rá hagyom magamat.
286,3
Mind jó, amit Isten tészen, Tudja õ, mi szükséges; Oltalmával körülvészen, Midõn sorsom kétséges, Kegyessége, Nagy hûsége Rám naponként kiárad, Jót tenni el nem fárad.
286,4
Mind jó, amit Isten tészen, Õ az én reménységem; Minden ínségemben készen Van nála segítségem. Megvigasztal, Felmagasztal Alkalmatos órámban: Bízom nagy jóvoltában.
286,5
Mind jó, amit Isten tészen, Dorgálása nem tesz kárt, Nem célja, hogy megemésszen, Bár nyújt keserû pohárt; Hát eltûröm, Mert az üröm Kezébõl Istenemnek Orvosság lesz lelkemnek.
286,6
Mind jó, amit Isten tészen, Õ éltem kegyes Atyja; Bár örömnapom enyésszen, Ismét rám virraszthatja. Nem káromra, Sõt hasznomra Céloz itt minden mûve, Leszek hát holtig híve.
287,1
Én lelkem miért csüggedsz el? Van neked Istened, Õt nem vesztheted le. Ki veszi el üdvösséged, A mennyet, Amelyet Jézus szerzett néked?
287,2
E világra mit sem hoztam, Midõn én Kebelén Anyámnak nyugodtam. S mit sem viszek, ha távozom, Ha innét Majd ismét, Mint árnyék búcsúzom.
287,3
Földi kincsem, testem, lelkem, Mindenem Istenem Kegyelmébõl nyertem. Ha õ mindezt visszakéri, Nem bánom, Õt áldom, Ajkam õt dicséri.
287,4
Bár nehéz keresztet rak rám, Érjen bár Bú és kár, Ugyan mért aggódnám? Aki bölcsen azt rám mérte, Tudja jól, Mikor s hol Jöjjön segítségre.
287,5
Hányszor örvendezett szívem, Ha adott Jó napot, S most ne tûrnék híven? Jó az Úr, nem sújt túlságig, Majd megint Rám tekint, S nem hagy el halálig.
287,6
Krisztus vitéze nem remeg, Sötét éj, Száz veszély Nem ijesztheti meg; Mennyben ragyog koronája, Bátran áll, Bár halál Sújtson is le rája.
287,7
A haláltól mi nem félünk; Mert habár Sírba zár, Szebb hazát remélünk; Ott a szenvedésnek vége. Meggyógyít, Ajtót nyit Örök üdvösségre.
287,8
Mi e földnek dicsõsége? Csak fövény, Múló fény, Szív keserûsége, Én a mennybe, oda vágyom, Ott látom Megváltóm, Ott lesz boldogságom.
287,9
Enyém vagy és én a tied, Pásztorom, Királyom, Ki szakaszt el tõled? Én örökre tied lettem, Keresztfán, Nagy drágán Megfizettél értem.
287,10
Enyém vagy, el nem eresztlek, Hitemmel, Lelkemmel, Jézus átölellek. Ó, hagyj ott fent hazát lelnem, Szívedben, Kebleden, Boldogan pihennem!
288,1
Gondviselõ édes Atyám, Kérlek, engem meg ne utálj, Onnét fölül vigyázz reám, Mert ezer bú, baj reám száll.
288,2
Édes teremtõ jó Uram, Ím lásd meg mire jutottam. Az ég alatt, a föld színén Nincsen olyan árva, mint én.
288,3
Szegény fejem hozzád hajtom, Minden dolgom reád hagyom, Légy az én édes gyámolom, Elõttem járó csillagom!
288,4
Igaz, teremtõ jó Atya, Minden szegénynek támasza! Nincs, akihez folyamodnám, Kérlek viselj gondot reám!
289,1
Szívem keserûségét, Szomorú könyörgését, Szánd Uram bujdosását, Szolgád nyomorúságát.
289,2
Csurdogálnak könnyeim, Csak sírnak én szemeim, Csodálatos Istenség, Csöndesedjék az ínség.
289,3
Állandó fogadásod, Állhatatos mondásod; Áldj meg Isten, Fiadért, Áldj meg nagy irgalmadért!
289,4
Légy oltalmam, vezérem, Látod, nincs pihenésem; Lelkemnek nincs nyugvása, Lábaimnak állása.
289,5
Én Uram, ki kegyes vagy, Engem kérlek, el ne hagyj; Elégeld meg terhemet, És végezd el éltemet!
289,6
Atyáim rég megholtak, Akik mind jobbak voltak, Azokhoz hadd siessek, Azokkal hadd lehessek!
289,7
Ha pedig néked tetszik, Ha nékem jómra esik, Hogy szenvedjek e testben, Hogy éljek ínségemben:
289,8
Csak adj erõt, nem bánom, Csapásodat elvárom, Csendes szívvel hordozom, Csak hitem el ne fogyjon.
289,9
Jó, hogy megaláz karod, Jómra lõn te ostorod: Így ismerem bûnömet, Igaz ítéletedet.
289,10
Magasságos Istenség, Mindenható szent Felség Mennyekbe vidd lelkemet, Mikor végzed éltemet!
290,1
A mélységbõl küldöm sóhajom, Irgalom Atyja, nagy Isten, Nehéz kereszt nyom: a fájdalom, S ki segélne, senki sincsen. Mint magános fa a pusztába’ Melyre sújt az égnek villáma, Elhagyott lettem.
290,2
Sírva törlöm omló könnyemet, Ajkamon bús panasz fakad. Mért késik, Uram, védõ kezed, Mért fordítod el arcodat? A porba hullva imádkozom; Csak tetõled jöhet oltalom, Halld meg fohászom!
290,3
Méltán sújtasz, tudom, vesszõddel, Sokszor vétettem ellened, De a tört szívet keservével Ó, Uram, te el nem veted. Légy irgalmas, esdve imádlak, Míg megáldasz, el nem bocsátlak. Hozzád vonz hitem.
290,4
Jézus, szenvedõk hû gyámola, Te nyújtsd a vigasz balzsamát, Ha fáraszt a gond nehéz útja, Biztasson töviskoronád! Kelts lelkemben új erõt, reményt, Oszlasd búmnak zordon éjjelét! Téged vár szívem.
290,5
Míg harcomat itt bevégezem; Vezéreljen te Szentlelked, Mely bûntõl óv s bár setét egem: Csüggedni soha nem enged. S ha eljutok a sír partjára, Vidd lelkemet dicsõbb honába: S légy üdvösségem!
291,1
Az Úr üdvösségem, Napvilágom - kitõl féljek? Az Úr erõsségem - Mért rettegjen a hû lélek? A gonosz ha rám agyarkodva Sújtani készül a nyomorba, Õ botlik meg, õ hull a porba.
291,2
Tábora ha támad, Fegyverétõl szívem nem fél, Jönne bár reám had, Ott vagyok én Istenemnél. Az most is szívem kívánsága: Lakhassam én az Úr házába’, Gyönyörködhessem templomába’.
291,3
Õ rejt el és befed Veszedelmek idejében, Eltakar engemet, Sátora lesz menedékem. Most az Úrnak házába mentem, Ellenim fölé emelt engem, Neki örömdalomat zengem.
291,4
Halld, Uram, hangomat, Ó, ne fordítsd el orcádat, Hívom irgalmadat, Ne taszítsd el hû szolgádat! A te nevedben szól az ének: „Az én orcámat keressétek!" Keresem én is, várlak tégedet.
291,5
Ha atyám és anyám Elhagynának mind a ketten, Én hittel mondanám: Az Úr magához vesz engem! Taníts meg járni bölcs elmével, Egyenes úton te vezérelj, Ahol az ellenség nem ér el.
291,6
Ki hittem volna itt, Mikor annyi vész üldözött, Hogy az Úr javait Meglássam az élõk között? Üldözõimtõl már nem félek, Bízzál az Úrban, hívõ lélek! Megél, aki az Úrhoz tér meg.
292,1
Él Isten az égben! Légy jó reménységben, Meggyötört szívem! Bár zápor módjára Hull könnyeid árja, Véd, áld õ híven. Meglássad, könnyhullásod Összeszedi tömlõjében - Él Isten az égben!
292,2
Ék Isten az égben! Lát õ ínségedben, Szeret, ha dorgál: Amitõl én félek, Amit rossznak vélek, Az jómra szolgál. Bús éjjel ragyog, s kél fel Ama hajnalcsillag szépen - Él Isten az égben!
292,3
Él Isten az égben! A Krisztus jött értem, A nagy szenvedõ. Nézd nemes pályáját, Véres keresztfáját, Nézd mint szenved õ! Tûr, bízik, imádkozik: Mint Atyám akarja, légyen! Él Isten az égben!
292,4
Él Isten az égben! Kik alusznak mélyen A sír ölében: Kiket úgy szerettem, Kiket eltemettem, Kikért fáj szívem: Fölkelve új reggelre, Visszaadja õket nékem, Aki él az égben!
292,5
Él Isten az égben! Hogy hozzá megtértem, Fiává lettem. Áldom a Megváltót, Ki engem megváltott, S megmosta lelkem Szent vére hófehérre, És megnyugtat érdemében - Él Isten az égben!
292,6
Élsz Atyám, nagy Isten! Megállok e hitben Rendületlenül. Te vagy én kõsziklám, Bár az ég esik rám, S a föld összedûl, Számlálva hajam szála, Van ki áldjon, megsegítsen: Élsz Atyám, nagy Isten!
293,1
Rád bízom sorsomat, Uram, mindhalálig, Akárhogy intézed, Csak javamra válik: Gond, bánat ha olykor El is szomorított, Te jóra fordítod.
293,2
Hisz oly szövevényes Az élet rejtelme! Titkába belátni Tudhat-e az elme: Ezerféle szála A messze jövõkig, Hogy mivé szövõdik?
293,3
Csak egy lépés mit hoz, Ki tudná elõre? Váratlan akadhat Egy-egy zökkenõre; Kitör a kislelkû, Hogy hiába fárad, S panasza kiárad.
293,4
Az Isten útjának Te vagy-e bírája? Csak végezd munkádat, Merre int a pálya; Hiúság szavára Ki ne térj a sorbul, S munkád jóra fordul.
293,5
Bízzál az Istenben, Érjen bár akármi; Zúgolódva ki fog Véle perbe szállni? Soha ne csüggedjen, Ne lankadjon karja, Ki a jót akarja.
293,6
Engem is megnyugtat Bölcs intézkedésed. Szent akaratoddal Csak javamat nézed. Téged vár a lelkem Odaadó hittel, Hogy magadhoz vidd fel!
294,1
Az Úr csodásan mûködik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.
294,2
Ne félj tehát kicsiny csapat, Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt, s belõle majd Áldás esõje hull. Bízzál az Úrban, rólad õ meg nem feledkezik, Sorsod sötétlõ árnya közt Szent arca rejtezik.
294,3
Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbója, Pompás lesz a virág. Ki kétkedõn boncolja õt, Annak választ nem ád, De a hívõ elõtt az Úr Megfejti önmagát.
295,1
Krisztus, menny s föld alkotója, A hívõknek Megváltója, Hallgass meg, ha téged áldunk, S trónodhoz száll imádságunk!
295,2
Ádámban mi mind vétkeztünk, Kárhozatra ezért estünk; De te keresztfán meghaltál, És nékünk életet adtál.
295,3
Dicsõségedbõl lejöttél, Mi testünkbe felöltöztél; S kik a bûn útjára tértünk, Sok nagy kínt szenvedtél értünk.
295,4
Fogságból megszabadultunk, Sebeiddel meggyógyultunk; Bûntõl s haláltól, ó, áldott, Megváltád mind a világot.
295,4
Keresztfád királyi trón lett, Erre a föld megreszketett. Lelked égbe szállt, szent Fölség, S elsötétedett a föld s ég.
295,5
A mennyben megdicsõültél, Istennek jobbjára ültél. Ott vagyon királyi széked, Onnan kormányzod hû néped.
296,1
Szívbõl szeretlek Jézusom, Ne hagy el a vándorúton, Maradj velem a sírig, Egész világ nem vidít meg. Menny és föld sem elégít meg, Lelkem csak benned bízik.
296,2
Szívfájdalmam akármi nagy, Bizodalmam mégis te vagy, Értem ontád véredet, Uram Jézus, én Istenem, Örömömet benned lelem, Te váltál meg engemet.
296,3
A te ajándékod, Uram, Lelkem, testem és amim van, Mindenem e világon, Add, úgy használjam éltemet, Minden tettem hogy tégedet Dicsõítsem és áldjon.
296,4
Óvj meg minden tévelygéstõl, Veszedelmes kísértéstõl, Segélj nehéz ügyemben. Uram Jézus, Én Istenem, Keresztemben te légy velem, Hogy békével viseljem.
296,5
Egykor te szent angyaliddal Vitesd lelkem szolgáiddal Ábrahám kebelébe. Testem pedig föld gyomrába, Síromnak csendes ágyába Vitesd nyugvó helyére.
296,6
Ha majd az utolsó napon A sírból feltámasztatom, Meglátlak szemtõl-szembe. S ott, Jézusom, én Istenem, Téged dicsérlek szüntelen A mennyben örvendezve.
297,1
Tündöklõ hajnali csillag, Örömkönnyek közt áldalak, Hogy nékünk felragyogtál. Hû pásztor, örök királyom, Vágyó szívem feléd tárom, Áldást, üdvöt te hoztál. Mily nagy S jó vagy, Alázatos és magasztos fejedelem! Dicsõséged zengi nyelvem.
297,2
Gyöngyökkel ékes korona, Szívemnek drága liljoma, Mennynek édes gyümölcse! Lelkem érted sóhajt, eped: Sötét, rideg ösvényemet Illattal, fénnyel töltsd be. Érted Égek Ég szerelme, kebelemre hittel zárlak, Többé én el nem bocsátlak.
297,3
Mennybõl sugárzó fényesség, Boldog vagyok, ha bennem ég Szerelmed égi lángja. Ó, adj erõt, hogy kebleden Csüngjön, viruljon életem, Mint szõlõtõn az ága. Szánj meg, Szállj meg Itt szívemben, Betlehemben kinyílt rózsa, Légy sebhedt szívem orvosa!
297,4
Eloszlik a bús éjszaka, Midõn te, lelkem csillaga, Beragyogod utamat, Fáradt éltem újra éled, Midõn igéd, tested, véred Üdít miként a harmat. Ilyen Híven Tarts öledben, kegyelmedben mind a sírig; Lelkem csak tebenned bízik.
297,5
Teremtõ Istenem, Atyám, Szeretettel gondoltál rám Már az idõk méhében, Szentlelked által hívogatsz, Önnöngyermekeddé fogadsz Te szent Fiad vérében. Vigadj És adj, Szívem, hálát s csak õt imádd, ki tenéked Mennyben szerzett dicsõséget.
297,6
A szeretet Istenének Zengjen magasztaló ének. Dicsérjük õt új nyelven! Üdvözítõ Jézusunknak, Urunknak és Megváltónknak, Szívünk buzgón örvendjen. Zúgjon, Búgjon Minden harang, orgonahang, nagy fennszóval, Áldjuk nevét zsoltárokkal!
297,7
Szívbõl szeretlek, Jézusom, Bátran megyek a jó úton, Amerre karod vezet, Te értem éltedet adád, Mennyben mutatsz dicsõbb hazát, Hol vigadok teveled. Ámen! Legyen Akaratod, ott megadod, mire vágyom. Jöjj, ne késsél, nagy királyom!
298,1
Jézus, életemnek, Öröme szívemnek, Én üdvösségem! Jövel, Uram, várlak, Karjaimba zárlak, Édes reményem! Istennek áldott Fia, Tekívüled senki nincsen, Szívem, kit szeressen.
298,2
Bár vész hangja harsan, A te árnyékodban! Nem bánt félelem. A föld megindulhat, Szikla, leomolhat, Csak te légy velem. Bûn, halál törjön reám, Hatalmával meg nem ejthet, Megtart hív szerelmed.
298,3
Ha rettent a törvény, És bûnöm, mint örvény Elborítni kész; Ha zúg az ítélet, Én akkor sem félek, Szemem terád néz. Kinyújtod felém kezed’, Te vagy gyõzhetetlen pajzsom, Üdvöm, bátorságom.
298,4
Nem vakít múló kincs, Jézus, kívüled nincs Gyönyörûségem. Világ hiúsága, Fénye, csillogása Nem kábít engem, Szívemet, Jézus tõled A keresztnek gyalázatja, El nem szakaszthatja.
298,5
El bûn, gyilkos méreg, Lelket kínzó féreg, Szívem megutált! Átok követ téged, Tetszetõs szépséged Kínt rejt és halált. Kevélység, fennhéjázás, Sötét vétkek, távozzatok! Lemondtam rólatok!
298,6
Ne légy hát, lelkem, bús, Megváltód, a Jézus, Közel van hozzád; Omló könnyeidbe, Keserûségidbe Édes mézet ád. Ha jártok tövisek közt, Csak õ öröme szívemnek, Jézus életemnek.
299,1
Te, világ szép ékessége, Ám szeressen bárki más. Örömidre majd cserébe, Gond jön és csalatkozás. Kik az éggel nem gondolnak, Ám éljenek vigalomnak: Én hozzád kívánkozom, Ó, én édes Jézusom!
299,2
Kik a napnak hevét, terhét Hordozzák megfáradva, És várják a csöndes estét Munkától ellankadva: Megpihenni hazatérnek, Nyugodalmat ott remélnek; De én benned nyugoszom Ó, én édes Jézusom!
299,3
Nyughatnám csak karjaidban, Mint szeretnék, kedvemre: Úgy a földön ami kincs van, Mind odaadnám érette. Nincs énnekem más örömöm, Éltemet tehozzád kötöm, Csak hozzád sóhajtozom, Ó, én édes Jézusom!
299,4
Mást a vágya szelek szárnyán Ám vigyen a tengerre, Hol vihar dúl s gondok árán Nyílik kétes szerencse; Engem hitem erõs szárnya Visz fel csillagok honába, Én oda kívánkozom, Hozzád, édes Jézusom!
299,5
Százszor és ezerszer mondom S újra-újra ismétlem: Harc az élet, igaz nyugtom Csak a sírban lesz nékem, Jobb részem ha felszabadul Fáradt testem terhe alul, És nálad lakozhatom, Ó, én édes Jézusom!
299,6
Jöjj halál, álom testvére, Ám ragadj el engemet; Sajkádon én biztos révbe Evezek át teveled. Ám rettegjen minden lélek, Én tetõled mit sem félek, Mert velem van utamon Az én édes Jézusom.
299,7
Vajha lelkem valahára Rázhatná le börtönét, Hogy tehozzád mennybe szállva Láthatná meg Istenét, S énekét ott hadd zengné el Angyaloknak seregével! Téged áld majd szózatom Ott is, ó, én Jézusom!
299,8
Megdicsõültek hazáját, E megszentelt, égi hont, Itt szemeim még nem látják, Itt még bánt a földi gond: Élek azért vágyaimnak, Melyek hozzád mennybe vonnak; Csak hozzád sóhajtozom, Ó, én édes Jézusom!
300,1
Jézust el nem bocsátom, Mivel magát adta értem; Nagy hálával õt áldom, Legyen övé teljes éltem. Õ én világosságom, Jézust el nem bocsátom.
300,2
Nem bocsátom el soha, Mind a sírig neki élek; Sorsom jó vagy mostoha, Benne hiszek és remélek, Szívvel, szájjal kiáltom: Jézust el nem bocsátom.
300,3
Ha végórám megjelen És megszûnik szívverésem, Akkor is megtört szemem, Jézus, keresztfádra nézzen. Én csak az Urat áldom, Jézust el nem bocsátom.
300,4
Akkor sem bocsátom el, Mikor trónja elé jutok, S választott seregével Színe elé járulhatok. Szent orcája vígságom, Jézust el nem bocsátom.
300,5
Sem világot, sem eget Nem óhajt, nem kíván lelkem, Csak egyedül tégedet, Akiben mindent fölleltem. Te vagy az én Megváltóm, Jézust el nem bocsátom.
300,6
Jézust el nem bocsátom, Összeforrt a lelkem véle, Õ én kegyes Megváltóm, Õ népének hû vezére, Végül is csak õt áldom: Jézust el nem bocsátom!
301,1
Téged keres imádságom, Hozzád vágyom, Ki áld és megigazít; Jézus, siralmim völgyébõl, Könnyeimbõl Tehozzád emel a hit.
301,2
Ó, de hol vegyem a szárnyat, Hogy felszálljak Trónod elé, Jézusom? Uram, szívemet erõsítsd, És megújítsd, Mert a bûn a földre nyom.
301,3
Nézzed, lelkem, mint óhajtoz Forrásodhoz, Szomjúságban elepedt; Kívánságom enyhítheted S betöltheted, Vidámítsd meg szívemet!
301,4
Ûzd el ami még késleltet, S a kísértet Ha megtámad, el ne hagyj! Hogy hitemben ne lankadjak, S hû maradjak: Erõt, malasztot te adj!
301,5
Karjaid kitárva siess És el ne vess Színed elõl engemet, Hisz te tudod óhajtásom És sírásom, Szánd meg árva hívedet!
301,6
Én csak tebenned örvendek; Bár szenvedek Bút, gyötrelmet, nem félek; Mert tenálad feltalálom, Én királyom, Amit várok s remélek.
301,7
A te szavad kellemetes És oly édes, Mint nádméz, ígéreted; Én Jézusom, ó, mit szóljak? Miként mondjak Dicséretet teneked?
302,1
Gyõzhetetlen én kõszálom, Védelmezõm és kõvárom, A keresztfán drága árom, Oltalmamat tõled várom.
302,2
Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.
302,3
Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet.
302,4
Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Mint kegyes Üdvözítõmnek.
302,5
Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendõben üdvösséget!
303,1
Minden e földön csak elmúlandó, Semmi sincs itten megmaradandó. Ne kívánd lelkem a mulandókat, Keressed inkább az égi jókat!
303,2
Jézus, hát téged én szívem várjon, Téged, örömöm kútfeje, áldjon, Benned örvendez csupán én lelkem, Akiben békét, Nyugalmat leltem.
303,3
E földön és a csillagos égben Te vagy énnekem gyönyörûségem; Rajtad kívül nincs sehol boldogság, Tebenned élnem már kész mennyország.
303,4
Ha ellenségnek volnék torkában, Ha a halálnak volnék markában: Semmit nem félnék, mert ott is nékem Te volnál, Jézus, hû menedékem.
303,5
Akkor is lelkem veled biztatnám, Keservem véled vigasztalgatnám; Örömben, búban, éljek vagy haljak, Üdvözítõmnek csak téged vallak.
303,6
Ó, áldj meg engem, ó, szánj meg végre, Szememet függeszd a magas égre; Könyörgésemre figyelmezz, kérlek, Hogy egykor nálad boldogul éljek!
303,7
Mily öröm lesz az, ha ottan áldlak, S dicsõültekkel együtt imádlak! Siess, ó, Jézus nyisd meg a mennyet, E bûnös testbõl hozzád hadd menjek!
304,1
Ó, hogy adhassak hálákat Néked, édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem!
304,2
Nem nézted bûnös voltomat, Lehajtád füleidet, Kinyújtván kezeidet Eljöttél segítségemre. Meghallád könyörgésem, Jézus, én reménységem!
304,3
Rettenetes fájdalmimat Kegyes szemmel tekintéd, S azokat megenyhítéd. Midõn mindnyájan elhagytak: Te voltál én mellettem, Jézus, én reménységem!
304,4
A te gyógyító szent kezed, Orvoslá fájdalmimat, Elbágyadt tagjaimat, Midõn azok sokasága Szinte lenyomott engem, Jézus, én reménységem!
304,5
Te nem adtál a halálnak, Életben megtartottál S jóvoltodból megáldál. Tömlõdbe szedvén könnyemet, Megvigasztaltál engem, Jézus, én reménységem!
304,6
Ne hagyj el, kérlek, engemet, Légy ezután is velem Mind holtomig, s én szívem Egyedül téged óhajtson, Jézus, édes szerelmem, Jézus, én reménységem!
305,1
Mit nékem e világ S minden gyönyörûsége! Te vagy, ó, Jézusom, Szívemnek ékessége. Legdrágább kincs gyanánt Téged karollak át; Tebenned megnyugszom - Mit nékem e világ!
305,2
Világ dicsõsége, Mint füst, hamar szétfoszlik, Mint a tûnõ árnyék, Oly hirtelen eloszlik; De te, ó, Jézusom, Megmaradsz örökké; Te vagy én kõsziklám - Világ nem kell többé!
305,3
E világ fiai Hajhásznak nyereséget; Fényes palotákban Mulandó dicsõséget; De az én szívemnek Örömöt ez nem ád, Csak Jézust keresem - Mit nékem e világ!
305,4
E világ halomra Gyûjt veszendõ kincseket, Pénzt, jószágot, vagyont, S mindig több után eped: Drágább az én kincsem, Én Jézust szeretem, Hozzá ragaszkodom - Világ nem kell nekem!
305,5
E világ aggódik És félti tisztességét; Remeg, ha érintik Õ csalárd ékességét; Én bátran hordozom Vállamon az igát, Melyet Krisztus rak rám - Mit nékem e világ!
305,6
Testnek kívánsága Kábítja e világot, Hiú örömökért Cserélne mennyországot; Ám teljék benn’ kedve, Én áldom Istenem, Ki engem vidámít - Világ nem kell nekem!
305,7
Mit nékem e világ? Mely elmúlik, sírba száll, Mihelyt fagyos kezét Reáteszi a halál; Ékessége lehull, Elenyész, amit ád, De Jézus megmarad - Mit nékem e világ!
305,8
Mit nékem e világ! Jézus az én életem, Én kincsem, örömöm, Minden gondom rávetem; Üdvömnek kútfeje, Örök fejedelem, Azért csak azt zengem: Világ nem kell nekem!
306,1
A mi szívünk téged óhajt, Jézus, Isten Báránya! Vedd kedvesen ezt a sóhajt, Mely áldásodat várja; Mert a halál megrontója, S örökéletnek adója Te vagy, áldott Jézusunk, Üdvözítõ Krisztusunk.
306,2
Elménk csodálkozva nézi Atyádnak nagy kegyelmét, Szívünk hathatósan érzi Hozzánk hajló szerelmét, Melyet abban megmutatott, Hogy tégedet nékünk adott, Ó, mi édes Krisztusunk, Mi szerelmes Jézusunk!
306,3
Szegény bûnös embereknek Egyetlen reménysége És minden igaz híveknek Öröme, üdvössége! Jövel, jövel hozzánk, kérünk, Mindenkoron légy mivélünk; Te vagy a mi Krisztusunk És kegyelmes Jézusunk.
306,4
Reád bízzuk mi magunkat Itt az árnyék világban. Könyörgünk, viseld gondunkat, Hogy legyünk bátorságban. Légy vezérünk, oltalmazónk, Tanítónk és vigasztalónk, Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítõ Krisztusunk.
306,5
Növeljed gyenge hitünket, Hogy a mennybe mehessünk; Felejtsd el minden bûnünket, Kárhozatba ne essünk. Így mi pályánkat megfutván, Boldog, végóránkra hajtván, Lelkünket, ó, Krisztusunk, Vedd kezedbe Jézusunk!
306,6
Nincs e siralom völgyében Maradandó városunk: Itt élünk a reménységben, Jövendõt óhajtozunk. Ott a dicsõült lelkekkel, Téged áldunk a szentekkel, Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítõ Krisztusunk.
306,7
Zörgetõknek megnyittatik A mennyország ajtaja. Nekünk is ott megadatik, Amit szívünk óhajta. Jövel, én Uram, tenálad, Hadd nyerjem meg koronámat, Üdvözíts, ó, Jézusunk, Mi kegyelemes Krisztusunk!
307,1
Jövel, Jézus, lelkem hõ szerelme! Tenélküled szívem hova lenne? Ó, jöjj, királyom, Csak te vagy örömöm e világon!
307,2
Ellenségem oly sok és hatalmas, Olyan vagyok, mint a felvert szarvas. Eltikkad ajkam, És nincs forrás itt e sivatagban.
307,3
Hitem pedig, mint a változó hold, Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat égig, hol meg elhal s a homályban késik.
307,4
A kövér évekre a soványak Hitemben is egyre be-beállnak. Bár szép a kezdet, Még a célig minden el is veszhet.
307,5
Kislelkûen míg én tétovázok, Megindulnak, el is hagynak mások; S megszégyenülve Öntöm bánatomat sûrû könnybe.
307,6
Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram, fuvalldd rája! Lobogjon újra, Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa.
307,8
Jer azért, Uram, jer közelembe, Ruhád szélét kezem hadd illesse! Jer, drága vendég, Veled tér be hozzám a békesség!
308,1
Kegyes Jézus, én Megváltóm, Lelkemnek nyugodalma: Jóságodat szívbõl áldom Hálával élve-halva. Mind síromig csak neked Szentelem életemet; Add, hogy téged kövesselek, Szerelmedért szeresselek!
308,2
Mások bár kényük kedvére Fussák ezt a világot: Üröm lesz az öröm vége, Nem nyernek boldogságot, Örömöm te vagy nékem. Te, bizalmam s reményem; Földi öröm hervandó, Égi öröm maradandó.
308,3
Bár harsogjon, bár csattogjon E földnek kereksége, Bár bomoljon s leomoljon: Avagy megmozdulnék-e! Ha Jézus erõsségem, Mit ártana énnekem? Gyõzök ezer bûnön, bajon, Ha te fogod az én karom.
308,4
Jézus, Jézus, én életem, Én tebenned maradok: Amim csak van, tied legyen Mindenem, mit adhatok. Szívem, ajkam, életem Tisztességedre legyen; Semmi el nem szakít tõled: Te bennem, én benned élek.
308,5
Én csak a Jézust szeretem Itt s a másik életben, Habár megkeseríttetem Sokféle ínségemben. Nem tartok kárhozattól, Jézus megváltott attól, Bevisz ama jobb világba, S lelkem ott is csak õt áldja!
309,1
Ha mindenki elhagyna, Veled maradok én; Nem halt ki még a hála, Uram, a föld színén. Te érettem szenvedtél Kínos fájdalmakat, Azért szívem tehozzád Örökre hû marad.
309,2
Sokszor siratni tudnám, Hogy értünk meghaltál, S az ember oly hálátlan, Rád sem gondol ma már. Te forró szeretetbõl Kiontád véredet, És a bûnös halandó Oly könnyen elfeled.
309,3
Te most is szeretettel Megváltónk vagy nekünk, Ha néped elhagyott is, Te megmaradsz velünk. De gyõz a hû szeretet, Végül meghódolunk, S megbánva nagy bûnünket Kebledre borulunk.
309,4
Én átérzem szerelmed, Ó, én tudom, ki vagy; Veled hadd egyesüljek, Ó, engem el ne hagyj! A hûtlenek is egykor Hozzád sereglenek, Hogy bûnöket megbánva, Kérjék kegyelmedet.
310,1
Jézus, szent világosságom, Ki szeretted lelkemet, S lettél a bûnbõl váltságom, Kedveld dicséretemet! Ó, vajha kegyességed Arra bírna, hogy téged Méltóképpen szeretnélek Én, drágán megváltott lélek.
310,2
Valami van ellenedre, Irtsd ki mind azt belõlem, Hogy tehessem tetszésedre, Amit kívánsz éntõlem; Add, hogy ami ártana, Tõled elszakasztana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban leljem.
310,3
Még legkisebb jót sem tettem, Már te akkor szerettél, Éltedet adtad érettem, Hozzád úgy édesgettél; Ó, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek S mindvégig a tied legyek.
310,4
A te szent igéd vezessen Életemnek útjain, Tanítson élni helyesen, Ha jól folynak napjaim: Oktasson bölcsességre, Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bûn el ne csábítson.
310,5
S ha szenvedek, szereteted Vigasztalja szívemet; Erõsítse ígéreted Boldogító hitemet: Hogy idõm itt ha eljár, Koporsóm majd ha bezár, Magadhoz vész te engemet, És üdvõzíted lelkemet.
311,1
Bûnösöknek megváltója, Jézus, lelkünk megtartója! Ki szerethet úgy bennünket, Mint szeretted te lelkünket, És lettél vigasztalásunk, Nyugodalmunk, boldogságunk.
311,2
A tévelygés éjjelében, A bûnösök seregében, Mint szövétnek megjelentél, Szenvedtél, halálra mentél, Hogy Istennel megbékéltesd A bûnöst s örökké éltesd.
311,3
Ím elõtted leborulok, Jézusom, hozzád fordulok: Teremts bennem tiszta szívet, Hozzád vágyót, hozzád hívet, Hogy örömmel kövesselek, És csak téged szeresselek.
311,4
Öröm, bánat, bármi érjen, Bûn útjára ne hagyj térnem; Légy példám a jó napokban, Vigasztalóm bánatomban, Ne hagyd soha felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem.
311,5
Alázatos, szelíd voltál, Mindenkiért imádkoztál; Add, ebben is híved legyek, Ellenséggel is jót tegyek, Bántóimnak megbocsássak, Felhõn át az égbe lássak.
311,6
Segélj, hogy hû legyek végig, Mint az voltál te a sírig, S tégedet én jó Uramat, Áldó, védõ pásztoromat Soha meg ne tagadjalak, Neked éljek, neked haljak!
312,1
Jézusom szeretlek, De jaj, elfelejtlek Gyakran tégedet; Tenéked köszönöm Nyugalmam, örömöm, Egyedül neked. Amidõn bajos idõn Eltûn örömöm, s vígságom: Te vagy bátorságom!
312,2
Szemem elõtt lészen, Midõn körülvészen A sok nagy ínség, Hogy búbánatomban, Szomorúságomban Te vagy segítség. Fájdalom s kereszt ha nyom, Én nem perlek az ég ellen; Te vagy segedelmem!
312,3
Gyakran bús lélekkel, Siralmas szemekkel Néztem az égre; Sok könnyhullatással, Keserves sírással Jajgattam végre; Sok bajjal, ezer jajjal Küszködtem a búbánattal, Mind éjjel mind nappal.
312,4
Hogyha, mint kívántam, Segélyt már nem láttam, Így könyörögtem: Ó, halld meg kérésem, Uram, könyörgésem, Õrködj fölöttem! Tekints rám, fordulj hozzám, Ne késsél segedelmeddel, Bánatomat vedd el!
312,5
S ím megemlékeztél Rólam s elõvettél Nehéz ügyemben; Jóltevõ kezedet Nyújtád s kegyelmedet Nagy szükségemben. Mitõl félsz? Mondád, ismersz, S tudod, hogy téged szeretlek, És el nem felejtek.
312,6
Aki bûnét bánja, S kegyelmedet várja Jó reménységgel: Azt te meghallgatod, Magadhoz fogadod, Uram, készséggel; Siralmát, aggodalmát Utóbb örömre felváltod, S bûnét megbocsátod.
312,7
Jézusom, szeretlek, De jaj, elfelejtek Gyakran tégedet; Tenéked köszönöm, Nyugalmam, örömöm, Egyedül neked. Amidõn bajos idõn Eltûn örömöm s vígságom, Te vagy bátorságom!
313,1
Áldlak Jézus, hív barátom, Ki síromig elkísérsz, Biztató karod ha látom, El nem csüggeszt semmi vész. Hogyha halványul reményem, Bujdosom nehéz ösvényen, Pártfogóm te légy, Uram, Napvilág a borúban.
313,2
Te vezérelsz Istenemhez, Óvod bûntõl lelkemet. Intesz, míg az óra kedvez: Hûséggel kövesselek! Ha a világ tõled elvon, Gyámolíts a nehéz harcon, Adj elmémbe tiszta fényt, Éljek tetszésed szerint!
313,3
Boldog az, ki békességgel Hordozza keresztedet, Boldog, ki követ hûséggel S mindenek felett szeret. Ösvényét te egyengeted, Ha roskad, te felemeled. Te vagy örökké vele, Lábai szövétneke!
313,4
Áldd meg édes Üdvözítõm, Földi vándorlásomat, Fájdalmamban légy enyhítõm, Meggyógyulok általad. Légy erõm a küszködésben, Folyton fénylõ példaképem; Áraszd rám Szentlelkedet, Taníts szenvednem veled!
313,5
Ha leszállott éltem napja, Téged hívlak, Mesterem; Te juttatsz boldog révpartra, Hol nincs bú, nincs gyötrelem. Ó, fedezd el bûnösségem, Jézus, ki meghaltál értem, Add meg vágyó lelkemnek A te békességedet!
314,1
Üdvözítõ Jézusom! Te vagy egyetlen reményem, Hû védõm, benned bízom, Míg itt vándorutam végzem. Lelkem szent neved áldja, Te segélsz boldogságra.
314,2
Add, az igaz szeretet, Amelyet életed mutat, Lakja az én szívemet, S vezessen a jóakarat, Mely óhajtja más javát, Ellenségnek megbocsát.
314,3
Rossz indulat ha kísért Isten ellen árulásra, Ki értem ontottál vért, Te légy szívem erõs vára, Áldozatod emléke Éltemet bûntõl védje.
314,4
Hogyha sújtol fájdalom Veszett öröm omladékán, S bánat könnyét hullatom Elhagyottan bús éjszakán; Ha erõm fogy a harcon: Jézus te légy én pajzsom!
314,5
A szenvedés emeli A porból égre a lelket, Tanít téged keresni, Midõn megsebzi szívünket, S annak kit vele talál, Üdvözülés a halál.
314,6
Add, éledjen a hitem; Nyomdokidon ez vezérljen, Hogy amíg dobog szívem: Hû maradjon, Istent féljen, S ha jutok végórámra: Nyiss utat mennyországba!
315,1
Én édes Megváltóm, míg élek, Hû szerelmedre gondolok: Legyen tiéd e szív, e lélek, Mely mindennap feléd dobog. Drágább nekem a te szerelmed, Mint színarany s örömpohár, Jobban megvéd áldó kegyelmed, Mint harci fegyver s sziklavár.
315,2
Bár minden elhagy e világon, Hûséged biztatón ragyog; Benned lelem fel mennyországom, hû kebleden boldog vagyok. Ha szenvedek s nincs menedékem, Ha minden szóm panaszra vált: Vigaszt, erõt te nyújtasz nékem, Megédesíted a halált.
315,3
Maradj enyém, én boldogságom, Ó, hadd maradjak gyermeked; Miként virág a zöld faágon Viruljon életem neked. Uram, feléd száll minden vágyam, Éjjel-nappal kereslek én, Míg majd szerelmed szebb hazában Örök fénnyel ragyog felém.
316,1
Ameddig Jézus él, Ameddig Õ segél, Nem bánthat gond és félelem, Õ van mindig velem.
316,2
Jó pásztor õ nagyon, Szeme juhán vagyon, Legeltet szép zöld pázsiton, Ég harmatát iszom.
316,3
Mikor leszáll az est, Sötétje bánt, ijeszt, Az éjszakában is tudom, Hogy megvéd Jézusom.
316,4
Ha lábam tévedez, Bánt a világ, sebez, Jézus szívén a menhelyem, Õ gyógyírt ad nekem.
316,5
Ha rája néz szemem, Úgy meg van mindenem, Hogy Jézusom szeret nagyon, Az kész paradicsom!
317,1
Az áldott orvos közeleg, A drága fõpap, Jézus. Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
317,2
Ki minden vétket megbocsát S bûnünk eltörli, Jézus. Megnyitja a menny ajtaját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
317,3
Ti, gyermekek, kicsik, nagyok, Tiétek is a Jézus, Csak útjain haladjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
317,4
S ha egykor égbe térhetünk, Elõttünk lesz a Jézus, Trónjánál zendül énekünk E drága névrõl: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
318,1
Itt van szívem, neked adom Uram, Neked, ki alkotád! „Rossz a világ, énnekem add fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hûségem hû kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!
318,2
Itt van szívem! Fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bûnös vággyal van betelve, Száz bûnnek nyomja régi terhe, Bûnös szívem, bûnös szívem!
318,3
Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, S így szól: Uram, Te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed, És ott lel vigaszt, békességet, Hívõ szívem, hívõ szívem!
319,1
Jézus, Jézus, ó, mi szép név! Hogy hegeszti száz sebed! Hogy betölti szent gyönyörrel Boldog, hívõ szívedet! Ó, mi szép, hogyha cseng, Hogyha szíved róla zeng! Ó, mi szép, hogyha cseng, Hogyha szíved róla zeng!
319,2
Föl hát, föl Jézus nevében, Õ a legjobb védelem; Véle minden ellenünkön, Biztos lesz a gyõzelem. Ó, mi szép, hogyha cseng, Hogyha szíved róla zeng! Ó, mi szép, hogyha cseng, Hogyha szíved róla zeng!
319,3
Ó, mi drága név a Jézus, Ó, mi boldog, ó, mi szép, Ó, hogy ujjong hallatára, A megváltott földi nép! Ó, mi szép, hogyha cseng, Hogyha szíved róla zeng! Ó, mi szép, hogyha cseng, Hogyha szíved róla zeng!
319,4
Fenndicsérve nagy hatalmát, Zengje hát nevét dalunk, Míg az üdvözült seregben Mind elé borulhatunk: Ó, mi szép, hogyha cseng, Hogyha szíved róla zeng! Ó, mi szép, hogyha zeng, Hogyha szíved róla zeng!
320,1
Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én, Abban találom üdvöm, ha nyugszom kebelén, Áldó, szelíd szavával Megváltóm hirdeti: Jer, hajtsd fejed szívemre, Harcod pihenve ki. Jézus ölébe bizton Hajtom fejem le én, Abban találom üdvöm, Ha nyugszom kebelén.
320,2
Bizton a Jézus keblén Elszáll a bú, a baj, Bizton a sátán ellen Sebe véd, betakar, Enyhül a bánat terhe, A kétely megszûnik, Szívedre száll enyhület, S apadnak könnyeid. Jézus ölébe bizton Hajtom fejem le én, Abban találom üdvöm, Ha nyugszom kebelén.
320,3
Jézus, a jó Megváltó, Én értem szenvedett, Lelkem örök kõszálán Bizton pihenhetek. Itt csöndesen bevárom, Az éj míg elhalad, Míg túl az aranypartnál Fénylõn felkel a nap. Jézus ölébe bizton Hajtom fejem le én, Abban találom üdvöm Ha nyugszom kebelén.
321,1
Bízom benned, Uram Jézus, Benned bízom egyedül. Kit kegyelmed árja hordoz, Az bizton üdvözül. Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmû, drága, hû Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.
321,2
Mint a pásztor gyenge bárányt, Úgy vezet folyvást kezed, S annak, aki rád tekint csak, Elesni nem lehet. Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmû drága, hû Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd biztat reá.
321,3
Gondot is viselsz te rólam, Hordod minden terhemet, Hogyne bízna szívem abban, Ki engem úgy szeret. Bízom benned, Uram Jézus; Te nagy kegyelmû drága, hû Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd biztat reá.
321,4
Bízom benned Uram Jézus, Add, hogy midig így legyem, Bízzam benned, bármi érjen És bízzam szüntelen. Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmû drága, hû Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd biztat reá.
322,1
Hû Jézusom kezébe Teszem kezem belé, Õ életem vezére, Vezet hazám felé A keskeny úton járok, De Õ közel van ám, Magasból vet világot Az Õ keresztje rám.
322,2
S ha nem tudom azonnal, Hogy Jézus mit kíván. Várok, szemébe nézek, S szívem nyugodt, vidám. Mi boldog, édes érzet: Úr õ éltem fölött, Szívem nem ismer kényszert, Önként szolgálom õt.
322,3
S ha szenvedés, baj érne, S az utam is sötét, Az Úr keresztje fénye Annál dicsõbben ég. S tudom, hogy még dicsõbb fény Ragyog majd én reám, Ha majd a mennybe érvén, Belépek ajtaján.
323,1
Imádom azt a nagy szerelmet, Jézusban, mely felém hajolt, Magam rábízva, mint a gyermek, Ki férget, engem felkarolt. Vágyom magamnak mit se várva, Merülni e szeretet árba.
323,2
Tied örökre szívem, éltem, Megváltóm, egyetlen javam, Hisz temagad od’adtad értem, Üdvöm csupán véredben van. Nehéz nagy bûnömön keresztül Tied vagyok, lám, mindenestül.
323,3
E drága névre az Atyának Kitárul szíve én felém, S öröm, szeretet, béke árad Szelíden én reám, belém. Ha tudná, hogy hogyan szeretsz te, A bûnös is viszont szeretne.
325,1
Halld meg a hívást Jézusodét, Még ma kövesd õt fogva kezét, Áldva a karját tárja feléd, Édesen így szól: „Jöjj!" Óh, mi szép s dicsõ lesz majd a nap, Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad, S minket az égi hon befogad, „Itt vagyok, Jézus, lásd!"
325,2
Halld meg, ó, gyermek, drága szavát, Nyisd meg a szíved, add magad át, Édes a béke, mit neked ád, Bátran azért csak jöjj! Ó, mi szép s dicsõ lesz majd a nap, Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad, S minként az égi hon befogad, „Itt vagyok, Jézus, lásd!"
325,3
Higgy a szavának, nem taszít el, Szívedhez ott ver szíve közel, Hû szeretettel karja ölel, Jöjj csak, ó, bûnös jöjj! Ó, mi szép s dicsõ lesz majd a nap, Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad, S minket az égi hon befogad, „Itt vagyok, Jézus, lásd!”
326,1
Judeában sok gyerek Zenge néki éneket. Szép hazánknak gyermeki, Zengjetek ti is neki! Halld, halld, halld, Sok gyermekhang kiált, Halld, halld, halld, Sok gyermekhang kiált, Szép hozsánna víg dalával Dicsérvén a nagy királyt.
326,2
Tudjuk, Jézusunk szeret, Szent igéje jól vezet, Égbe utat nyit nekünk, Áldjuk érte Istenünk! Halld, halld, halld, Sok gyermekhang kiált. Halld, halld, halld, sok gyermekhang kiált, Szép hozsánna víg dalával Dicsérvén a nagy királyt.
326,3
Gyermek és nagy, mind jerünk, Egyesítni énekünk, Mind magasba szárnyalunk, Míg az égbe ér dalunk. Halld, halld, halld, Sok gyermekhang kiált, Halld, halld, halld, Sok gyermekhang kiált, Szép hozsánna víg dalával Dicsérvén a nagy királyt.
327,1
Tiéd az ügy, óh Jézusunk, Mely lelkesít minket. És mert tied, úgy bízhatunk, Tönkre soh’sem mehet. De elõbb a kis búzaszem, A nap felé hogy nõhessen, Magától, hogy szabad legyen, Meghal a földben odalenn, Meghal ott lenn, Hogy így szabad legyen.
327,2
Te is sok szenvedésen át Mentél a mennybe fel, S minden hívõnek e pályát Nyomodban járni kell. Adj részt a szenvedésedben, És részt majd dicsõségedben; Halálod által vezess el A dicsõ fénybe, mennybe fel, Szent ügyeddel, A fénybe, mennybe fel!
328,1
Az éltem, Jézus, nélküled Teljes boldogtalanság. Hajó háborgó tengeren, Szelek ha ûzik, hajtják. Tanácstalan vergõdve rajt’ Segélyt sehol se látok, Nem int felém se rév, se part S a hullám sírja tátog.
328,2
Az utam, Jézus, nélküled Sötét, mint szörnyû éjben, Nagy tétován csak tévelyeg, Hogy célhoz el ne érjen. A bûnvadonból nélküled Ki sem jutok talán már, Hazám se látom meg soha: Az éjben csak halál vár.
328,3
De Jézus, mellettem ha vagy, Nem tölt el félelemmel Hullám, ha harsog, háborog, S viharba reng a tenger. Ha vernek tajtékzó habok, Annál nagyobb a békém S a szívem csendesen pihen Kipróbált menedékén.
328,4
Uram, ha te vezérem vagy És tündöklõ világom, Utat mutatsz az éjben is, Szemem csak rád vigyázzon. S habár az út rögös, nehéz, S vak végtelen az éjjel, Tudom, hazáig hû kezed Bizonnyal elvezérel.
329,1
Jézus, te égi szép, tündöklõ fényû név, Legszentebb itt alant e föld ölén, Benned van irgalom, terólad zeng dalom, Erõd magasztalom, ragyogj felém!
329,2
Az élet száz veszély, én lelkem mégse félj, Míg õ hord karjain, hû Mestered. Elhagynak emberek, mit árt ha õ veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
329,3
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el Mesterem, tetszésedet! Alázattal tele, hadd merül el bele, Hisz idegenben jár itt gyermeked.
329,4
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedbõl fénysugár az életem! Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.
330,1
Súlyos napokban csak Jézusra nézz, Mondd el neki bátran, ami nehéz! Mondd meg, hogy rábízol mindent híven, „Hisz te az enyém vagy" - szól szelíden.
330,2
Tekints fel Jézusra, nyomor ha nyom, Hatalmas király õ, gazdag nagyon! Ránézz, ha gyötörnek búbánatok, Szelíden így szól majd: „Veled vagyok".
330,3
Tekints fel Jézusra, ha mély sebek Kínozzák, égetik a szívedet, Tud õ vigasztalni, mint senki más, „Szeretlek" - hangzik majd a biztatás.
330,4
Tekints Jézusra, õ segítni kész, Emberre, magadra soha ne nézz, Jézusra tekintve fel szüntelen, Szelíden így szól õ: „Számolj velem!"
330,5
Tekints fel Jézusra s légy csendesen, Amint õ akarja, úgy jó legyen. Nyomor és fájdalom ha elpihent, Öröm és üdvösség vár odafent.
331,1
Paradicsomnak te szép élõ fája, Ó, kegyes Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója!
331,2
Értünk egyedül szörnyû kínt szenvedtél, Megfeszítetvén töviset viseltél, Mi bûneinkért véreddel fizettél És megölettél.
331,3
Édes Jézusunk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bûnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétkeztek És elestenek.
331,4
Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívbõl esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözölhessünk.
331,5
A pályafutást mi is elvégezvén, Lelkünket ajánlhassuk szent kezedbe, Mint megváltottak mondhassuk nagy szépen Éltünk végében:
331,6
Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bûnös embernek, És megszerzõje szent békességünknek, Üdvösségünknek.
332,1
Életem, Jézus, egyedül te töltsd be, És mindent, mindent adj meg énnekem, Mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse! Tekinteted kísérjen szüntelen!
332,2
Ha nem mint gyõztes járulhatok hozzád, A vereségem mégis elviszem, Jól tudom én, aláhajol sebemhez A te irgalmad szárnya, szelíden.
332,3
Örömöm hálás, ujjongó dalával, Uram, eléd ha nem siethetek, Elsírhatom a bánatomat néked, Koldulva bíztató tekinteted.
332,4
Bûnnel borított arcom fölemelni Nagy tisztaságodhoz ha nem tudom: Odaborulhatok a lábaidhoz Vétkesen és szegényen, Jézusom!
333,1
Ártatlanság szent Báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Üdvöz légy, egek Királya!
333,2
Hogy érdemlettük ezt tõled, Hogy miértünk ezt felvetted, Hogy szent tested vereséget, Ennyi sérelmet szenvedett?
333,3
Ki vagy tiszta ártatlanság, Káromlónak mond a világ, De te mégis csak vesztegelsz, Ily hamisságra nem felelsz.
333,4
Mivel Isten egy Fiának, Mondod magad Messiásnak, Azért mondnak káromlónak, És nem hisznek téged annak.
333,5
Üdvöz légy hát, egy Jézusunk, Mi megváltó Úr Krisztusunk! Mi orvosunk, fõ doktorunk, Szabadító nagy Királyunk!
334,1
Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram! Mert meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam. Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek. Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.
334,2
Utaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem. Te ösvényedre taníts meg, Melyen intézd menésem: És vezérelj engemet A te szent igaz igédben, Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten!
334,3
Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre; Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed, Sõt nagy kegyességedet Én Istenem megtekintsed!
335,1
Felséges Jézus, Világ fejedelme, Isten s Mária fia! Téged kívánlak, Téged imádlak, Örömöm, lelkem csillaga!
335,2
Rétek és földek, Erdõk, zúgó tölgyek, Pompáznak tavasz ha jõ. Jézus virágzóbb, Jézus pompázóbb, Szívünket vidámítja õ!
335,3
Holdnak sugára, Napnak fénylõ árja S tenger csillag mint ragyog! Jézus sugárzóbb, Jézus pompázóbb, Szebb, mint a mennyben angyalok!
335,4
Szép a virágszál, Szebbek a virágnál Nyíló, ifjú örömök! Jaj de utolsó Ágyunk koporsó, Csak Jézus élete örök!
335,5
Boldogság, épség, Égi földi szépség Csak tenálad van, tudom. Nincs még oly édes, Gyönyörûséges E földön, mint te, Jézusom!
335,6
Jöhet utolsó Órám s a koporsó, Sorsom bizton rád hagyom, Szívem ha fonnyad, Halld végsõ szómat: Ó, Jézus, Jézus, csillagom!
336,1
Jertek hozzám, Krisztus mondja, Kiket a gond s a bûn zsoldja Megterhel és retteget! Gyönyörûséges én igám, Tekintsétek hittel reám S megnyugtatlak titeket!
336,2
Mind e világ üdvért sóhajt, Ám a keresztet és a bajt Eltûrni nem akarja, De te engedj és hajts fejet, Atyád cselekszi ezt veled, Ki gyermekét nem hagyja.
336,3
Minden, mi e világon él, Ember, állat - hulló levél, Mind szenved, mind mulandó. Haladj a Krisztus nyomdokán, S keresd híven, késõn, korán, Ami örök s állandó.
336,4
Örülsz ma szép fiatalon, Holnap fekszel ravatalon, S lehullsz a sír mélyébe, Mint mezei nyíló virág, Úgy hervad, tûnik e világ Tündöklõ dicsõsége.
336,5
Könnyelmû ember, jaj neked! Reményedet miben veted, Ha rád borul sír éje? Ti hívõ lelkek, jöjjetek, Jézushoz meneküljetek, Vigasztal szent igéje.
336,6
Hadd gúnyolódjék a gonosz, Rosszat rosszal nem viszonozz, Az Isten majd bosszút áll. A keskeny ösvényen indulj, Türelmet Jézustól tanulj, Légy hív, ne ingadozzál!
336,7
Nehéz ugyan a szenvedés, De kínosabb a büntetés, Mely éri a hitetlent. A kereszt edzi lelkedet, A porból Istenhez vezet, S mutat szebb hont odafent.
336,8
Ott földi életünk után A Krisztussal vigadozván, Búbánatot nem érzünk. Azt nyelv ki nem beszélheti, Az elme meg nem értheti, Mily boldogság lesz részünk!
336,9
És amit az örök Isten Fogadott szent beszédiben S pecsételt esküvésben, Õ azt nekünk meg is adja, Õ mindnyájunk édes atyja A Jézus által. Ámen.
337,1
Áldj meg minket, Úristen, A te jóvoltodból, Világosítsd elménket Irgalmasságodból! Orcád világossága Hasson minket által, Hogy éltünkben e földön Járjunk igazsággal.
337,2
Engedd meg híveidnek, Kegyelmes Istenünk, Hogy tégedet mindnyájan Igazán ismerjünk. A kicsiny hitûekkel Együtt örvendezzünk, Mikor megítélsz, Uram, Kegyelmezz meg nékünk!
337,3
Ne tántorodjunk mi el Soha, Uram, tõled, Szívünk ne kételkedjék Többé már felõled. Nyughassék meg mi lelkünk Igaz hittel benned, Vallhassunk mindenekben Urunknak csak téged.
337,4
Mindörökké dicsérjük Fennszóval az Urat, Mert hisz csak õ viseli Mindenütt gondunkat. Uram, a te nevedben Áldd meg szolgáidat, Kiket bûntõl megváltott Egyszülött szent Fiad.
338,1
Bízom tebenned, szent Isten, Könyörgök neked szüntelen, Ne nézzed én bûneimet, Kárhozatba én lelkemet ne vigyed!
338,2
Végtelen te bölcsességed Mindenkire néz szemfényed: Tudod, kinek mint áll szíve, Ki hû hozzád s kinek erõs a hite.
338,3
Uram, nekem adj Szentlelket, Hogy kerüljek minden vétket; Hogy járjak szent ösvényeden, És törvényed szerint folyjon életem.
338,4
Ne ragadjon rám kevélység, Meg ne fojtson az irigység; Gyámolítsak mindeneket, Vezéreljen mindig béke szeretet.
338,5
Másra gonosz hírt ne költsek, Mindeneket megbecsüljek, Amint szól a parancsolat, Hogy lelkemet ne rémítse kárhozat.
338,6
Légy velem, Atya Úristen, Szent Fiaddal egyetemben, Segélj te is, ó, Szentlélek, Hogy titeket áldjalak, míg csak élek.
339,1
Boldog az, ki életemben Buzgón örvend Istenében, Erényt követ, vétket kerül S hû marad rendületlenül.
339,2
Hasonló az élõfához, Melyet közel víz partjához Az értõ kéz gonddal olta, És növését hûn ápolta.
339,3
Mely gyümölcsöt terem bõven, Kellõ alkalmas idõben; S a levél sem hull le róla, Bár a szélvész ostromolja.
339,4
Nem úgy lesz a gonoszokkal, Kik megtelnek nagy kínokkal, S lesznek mint a könnyû polyva A szelektõl széjjelszórva.
339,5
Azért kövesd a jót híven, Hogy ne érjen vád semmiben, Hogy kész lévén számadásod, Mennyben legyen a lakásod.
340,1
Jertek, a Jézustól magától Igyekezzünk megérteni, Mit kíván megváltott nyájától, Miként lehetünk hívei? Kik hitben megállnak, Igaz úton járnak, Akik úgy élnek, miként õ kívánja, Azok az õ nyája, Jó keresztyének.
340,2
Boldogok a lelki szegények, Kik alázatosan járnak, Kegyelmet Istentõl remélnek, Segítséget tõle várnak. Ki jó sorsban hálát Jó Istenének ád, Nyer békességet, Mire szíve vágyott, Talál mennyországot és üdvösséget.
340,3
Boldogok azok, akik sírnak, Hordván súlyos keresztjüket, Akik mély bánatba borulnak, Õszintén bánva bûnüket. Megvigasztaltatnak, Szebb napokat látnak; Isten van velük, Béke ragyog rájuk, Mennyben lesz hazájuk, Felszárad könnyük.
340,4
Boldogok, kiknek szívük szelíd, Haragra nem gerjednek fel, Kik ellenségük sértéseit Eltûrik nemes lélekkel; Nem keserítnek mást, És a bosszúállást Istenre hagyják: Áldást nyernek s végül Drága örökségül E földet bírják.
340,5
Boldogok, kik az igazságot Éhezik és szomjúhozzák, Terjesztik a világosságot, Szívükben nincsen álnokság, Jóság, szelíd béke, Keblük ékessége, Lelki jót vesznek; Nincs fogyatkozásuk, Beteljesül vágyuk, Megelégesznek.
340,6
Boldogok, akik irgalmasak, Segítik a szûkölködõt, Omló könnyet felszárítanak, Vigasztalják a szenvedõt, Azoknak útjára A szeretet s hála Hint szép virágot; S ha ínségre jutnak, Istentõl várhatnak Irgalmasságot.
340,7
Boldogok, kiknek szívük tiszta, Mert bejutnak mennyországba; Õbennük tükrözõdik vissza Angyaloknak boldogsága. Ó, mily szép ékesség, Ártatlan szendeség Fehér ruhája! Aki abban járhat, Már itt üdvöt várhat, Istent meglátja.
340,8
Boldogok, kik a békességet Szeretik s híven ápolják; A viszályt s egyenetlenséget Kerülik és buzgón irtják. Isten fiainak és áldottainak Azok hivatnak; Míg majd mennyországán, Békesség honában Vigadozhatnak.
340,9
Boldogok, kik az igazágért Háborúságot szenvednek, Kiket bár gúny és üldözés ért, Végképpen el nem csüggednek. Hívek, örvendjetek, Mert íme, tiétek A nagy mennyország, Hol könny nem hull többé, S örökkön örökké Tart a boldogság.
340,10
Ó, Uram, kérlek értelmemet Gazdagítsad bölcsességgel: Te segélj, hogy üdvösségemet Munkálhassam serénységgel. Te neveld hitemet, S ha sírom eltemet, Ölelj kebledre; Vigy be mennyországba, Örök boldogságba, Dicsõségedre.
341,1
Légy hív minden bánatodban, Istentõl el ne szakadj! Életedben, halálodban Jézusodhoz hû maradj! Mindig bölcsen vezetett, Áldott, védett, szeretett, Még akkor is, ha megbántád, S tõle szíved elfordítád.
341,2
Légy hív, állj meg szent hitedben, Nagy kegyelmét ne feledd, Lásd, õ már keresztségedben Frigyre lépett teveled. Tõle nyersz üdvöt, erõt. Térj meg s ne bocsásd el õt! Ó, ha hitszegõvé lennél, Örök kárhozatba mennél.
341,3
Légy hív hozzá szeretetben, Õ már elõbb szeretett: Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet. Nézd Jézusod példáját, Kínzóinak megbocsát; Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress!
341,4
Légy te hív a reménységben, Isten látja sorsodat, El ne csüggedj az ínségben, Vesd rá minden gondodat! Bánatodra fény derül, Rajtad õ megkönyörül; Aki bízik az Istenben, Sohasem marad szégyenben.
341,5
Légy erõs, légy hív halálig, Végsõ harcod jól harcold, Isten tõled meg nem válik. Terhed alól õ felold. Jézushoz ki végig hív, A halállal bátran vív, Sírban leli nyugodalmát, Mennyben gyõzedelmi pálmát.
341,6
Szenvedek tehát és hiszek, Szeretek és remélek, Minden terhet könnyen viszek, Jézus velem! nem félek. Õrá bízom éltemet, Míg a sír el nem temet; Én Jézusom, adj hû szívet, Hogy legyek mindvégig híved.
342,1
Jézus mondja: „ó, keresztyének, Engem híven kövessetek, Engedjetek az én igémnek, E világra ne nézzetek! Keresztem felvállaljátok, Magatok megtagadjátok!
342,2
Igaz világosság és vagyok Beszédemben, Életemben; Senkit sötétségben nem hagyok, Ki jár az én ösvényemben. Én vagyok az út, az élet, Üdvösségre hû vezéred.
342,3
Megmutatom, hogy szíveteket A bûntõl miként óvjátok, Mi üdvösségtekben kárt tehet, Azt miként távoztassátok, Lelkek kõsziklája vagyok, Kaput mennyekbe én nyitok.
342,4
Ne féljetek, én elõljárok A küzdelemnek tüzében. Híven timellettetek állok, Megvédelek a veszélyben. Gonosz szolga, ki henyélhet, Míg ura hordja a terhet.
342,5
Ki mentni véli nyugodalmát, Elveszti azt énnélkülem, Ki értem áldozza fel magát, Üdvét találja énvelem. Ki keresztjével nem követ, Énhozzám méltó nem lehet."
342,6
Jer hát, a szent harcban örömmel Kövessük e vezérünket. Ajánljuk fel neki készséggel Mind testünket, mind lelkünket. Ki nem harcol, nyertes nem lesz, Sem koronát mennyben nem vesz.
343,1
Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tõlem, tudom, Fogadd sajátodul!
343,2
Ez teljes ugyan, ó Isten, Bûnnel és hívsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal.
343,3
De ím lábaidhoz borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy léssz kegyességgel.
343,4
Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel; Meghaltál értem, Krisztusom, bûneimet vedd el!
343,5
Erõsítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet, A bûnbocsánatot.
343,6
A megtérésre, Jézusom, Kélek, te adj erõt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed elõtt.
343,7
Híveidnek seregébe Végy föl, ó, Szentlélek, Hogy lakjék szívemben béke, Míg e földön élek.
343,8
Töltsd belém szép világodat, S szereteted lángját; Add mindenkor malasztodat, Ûzd bûnöm homályát!
343,9
Add, hogy végig hû maradjak Ég s föld Istenéhez, S e világnak ne hajoljak Gyönyörûségéhez.
343,10
Add, hogy szívbõl szelíd legyek, Igaz, feddhetetlen; Senkinek én kárt ne tegyek, Szóban és tettemben.
343,11
Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, S mint templomban, lakjál bennem, Vezérlõ Szentlélek!
344,1
Ó, egy a szükséges dolog! Add, Uram, megértenem. Minden más akármint ragyog. Csak súlyos teher nekem, Mely szívemet felzaklatja, Nyugodalmát meg nem adja. Csak egy, ami szükséges, Egy, ami üdvösséges!
344,2
Ha kívánod ezt megnyerni, Hagyd el, mit e világ ád; Más örömöd lesz ezernyi, Keresd Isten országát! Égiekre törekedjél. Örök kincsed lesz Istennél; Hogyha Jézust követed, Nyugalmadat megleled.
344,3
Mária is elõ hittel, Ím a jobb részt választá, Midõn áhítatos szívvel A Megváltót hallgatá. Egész lelke rajta csüngött, Benne talált békét, üdvöt; S míg ott lábainál ült, Istenével egyesült.
344,4
Jézus, nincs más kívánságom, Nyomdokidon üdv fakad; Benned van én boldogságom, Szent és bölcs minden szavad. A te igéd lélek s élet, Mindent megnyerek tevéled, Csak szívbõl szeresselek És híven kövesselek!
344,5
Bûneimnek bocsánatát, Ha tõled megnyerhetem, Felejtvén szívem bánatát, Nyugalmamat meglelem. Istenem kedvében élek, Azért senkitõl nem félek; Jézus, te vagy váltságom, Te vagy én boldogságom!
344,6
Legyen bõ kegyelmed rajtam, Ó, én édes Jézusom, Hogy dicsérjen éltem, ajkam És járjak a jó úton. Adj erõt, Szentlelket nékem, Tel légy az én segítségem; Bûntõl vond el szívemet, Áldd meg egész éltemet!
344,7
Édes Jézusom, egyedül Te légy üdvöm, mindenem, Vizsgálj engem kívül-belül, Ne tûrj foltot lelkemen! Ha járok csalárd ösvényen, Igéd jó útra vezérljen. Légy enyém s ez egy elég, Mint legnagyobb nyereség.
345,1
Boldogságom Istene, Te vagy fõgyönyörûségem, Te vagy szívem mindene, Reménységem, üdvösségem! Atyám vagy s én teneked A Jézusban gyermeked.
345,2
Ha szeretlek tégedet, S szent törvényedet követem: Megnyerem tetszésedet, S áldott, boldog lesz életem Ki utadon híven jár, E földön is boldog már!
345,3
Aki tebenned örül, Nem vall szégyent örömében; Mert szent igéd tükörül Szolgál teljes életében, S megtanítja, mint éljen És tégedet mint féljen.
345,4
Engem sok bú ér itten, És tövisek közt kell mennem; De erõm vagy, ó, Isten, Az én erõtlenségemben. Biztatsz és vidámítasz, S mindent jóra fordítasz.
346,1
Keresztyén vagy, mondod, Mert Krisztus neve rajtad, S a menny, föld Istenét Uradnak vallja ajkad; De Istent Uradnak H