A VÁLASZADÁS JOGÁN

1. A törvény
Sajnálattal állapítjuk meg, hogy egyes lapokat “felülről félretájékoztattak”, holott a valóság manipulálása, eltorzítása ellentétes a demokráciával, a pártatlansággal és a függetlenséggel. Hírként közlik az uralkodni vágyók, és a félrevezetett újságírók véleményét, mellőzve az arra jogosultak állásfoglalását, magyarázatát. Az igazságszolgáltatás ítéleteiből világosan kitűnik, hogy azok a határozatok, amelyekkel a püspökség el akarja űzni a gyülekezet lelkészét és amellyel a törvénytelen fegyelmi eljárást lebonyolította, semmis értékű. És ez nem egy újságíró véleménye, hanem három bíró döntése (Decizia Civilă Nr. 189 R). Az egyházközség autonóm, megválaszthatja lelkészét, és szabadon rendelkezik ingó és ingatlan javaival, ezt a jogot Románia Alkotmánya, az Európai Úniós jogok és a nemzetközi egyezmények biztosítják és védik.

2. A protestáns egyházak primátusan demokratikus jellegűek
A reformációt követően azok a gyülekezetek, amelyek kiléptek a hierarchikus egyházakból és autonóm gyülekezetekbe szerveződtek, a laikus és egyházi hatóságok által is elismerten önkormányzással szervezkednek. Az evangélikus egyházban viszont Adorjáni püspök meg akarja fosztani a híveket ettől a többszáz éves reformátori örökségtől, és saját magának felülbírálási jogot akar tulajdonítani a törvényes gyülekezeti szervek határozata fölött. Márpedig Románia Alkotmánya, és az egyház statútuma világosan megfogalmazza, hogy az egyházközség legfőbb határozó és képviselő szerve a közgyűlés, amelynek határozatai felett nincsen cenzúra, nincsen fegyelmi eljárás, és egy közgyűlési határozatot csakis egy másik közgyűlés módosíthat, de semmiképpen nem semmisíthető meg.

3. Az istentiszteletek a gyülekezeti szervek határozatai szerint történnek
Az istentiszteletek szervezését és az egyházközség működését a gyülekezet legfelsőbb testülete, a közgyűlés, illetve ennek megbízottai végzik. A gyülekezet nem fogadja el az eltulajdonító és központosító szándékú Adorjáni püspök kiszolgálóit, így Jakab István helyettes lelkészt sem. Jakab István korábban szolgált Aradon segédlelkészként, de a hívek többsége nem volt a szolgálatával megelégedve, ezért kértük az áthelyezését. Ám kétségtelenül jobban illik a gyülekezet romboló, szakadást előidéző szerep Jakab Istvánhoz, mint Kovács Zsomborhoz. Neki csak azt kell folytatnia, amit már tíz évvel ezelőtt elkezdett: áskálódni Tóthpál Béla ellen és bomlasztani a gyülekezetet.

4. Egyházunk épületei magántulajdonok.
Adorjáni püspök a közvéleményt félre akarja vezetni, azt állítva, hogy a templomot magánkézre juttatták. Helyes az lett volna, ha azt állítja, hogy az egyház igenis magánintézmény, minden ingó és ingatlan vagyona magántulajdont képez. A püspök fájdalma az, hogy az aradiak ellenállnak a püspöki kizsákmányoló központosításnak, és saját maguknak akarják megtartani azt, ami mindig csakis az aradi evangélikusoké volt, még mielőtt a püspökség létezett volna. Sőt, még mielőtt Románia egységes nemzeti államformában létezett volna, minden evangélikus ingatlant kizárólag az aradiak valósítottak meg, akik felépítették a templomot és a parókiális épületet még 1905-ben. A haszonélvezeti jognak egy egyesület javára való átadása viszont országos gyakorlat. Maga a püspök gyakorolja ezt a használatjogi átadást, azzal a különbséggel, hogy az aradi egyházközség egy teljesen törvényes egyesületnek adta át ezt a haszonélvezeti jogot, és nem egy akármilyen püspök melletti irodának, amely irodát Diaconia Lutherananak hívnak, és amelynek jogi személyisége nincsen. Ennek hiányában pénzügyi adatai sem ismerhetők.
A gyülekezeteket a püspök becsapta azzal a javaslattal, hogy válasszák szét a szolgálati és diakóniai tevékenységet, de azt nem árulta el, hogy ezt a diakóniai szolgálatot kizárólag a Diaconia Lutherana nevű egyesület vagy alapítvány kaphatja meg, amelyet Rab Gyula, azaz Adorjáni apósa irányít.

5. A püspök szavahihetőségére vonatkozóan:
Kedves püspökünk, Adorjáni Dezső Zoltán szavahihetőségét és nemes lelkületét jól alátámasztja a magyarországi evangélikus egyház hetilapjában, az Evangélikus Életben az Égtájoló rovatban megjelent írása. A cikk címe „Hyaena bipedis”, amiben az újságírókat híénákhoz hasonlítja, akik négylábú társaikkal ellentétben a saját fajtájuk egyedeit szokták zsákmányul ejteni. A gondolatok Margot Käßmann német püspökasszony esete kapcsán íródtak, aki miután ittas vezetésen érte őt a hatóság (bár kárt senkiben nem tett), önszántából lemondott és az esetet a német sajtó a szokásos módon napokig „ízlelgette”. Egyházunk főpásztorának hozzáállása, püspöktársának védelme teljesen helyénvaló is volna, ha nem a „vizet prédikálunk és bort iszunk” szindrómát tükrözné, ugyanis a cikk megjelenésével nagyjából egyidőben húsvét előtt jelentetett meg az ügyvédje által a Flacara Rosie szenzációhajhász bulvárlapban egy nagy kiterjedésű írást, amelyben Tóthpál Bélát és név szerint számos egyháztagot a legundorítóbb módon rágalmazzák. Egy hétre rá ugyanaz kevésbé alpári megfogalmazásban a Glasul Araduluiban jelent meg. Április 22-re pedig sajtótájékoztatót hívatott össze és az összes aradi újságban és számos országos Tv adóban közölték azokat az álságos információkat, amelyekre most reagálni kívánunk. A legdurvább hiresztelések szerint lakat van a templomon, a hívek nem tudnak bemenni, Tóthpál Béla pedig eltűnt, miközben körözi a rendőrség. Volt olyan újság amelyben egyazon oldalon az is állt, hogy illegálisan szolgál és ez őszerintük szintén bűntény. Nos akkor jogtalanul szolgál vagy be van zárva a templom? Ennyire szavahihetőek egyes újsághírek?! Ami püspök urunk médiás ügyködését illeti ellenünk és lelkészünk ellen, az már a múlt év szeptemberétől megkezdődött a Nyugati Jelen hasábjain, csak közvetett módon, Gyurkócza Aranka által. Amint számos írásából kiderül, Pataki Lehel Zsolt büszke magára, hogy ő tájékoztatta elsőként a történtekről az olvasókat, meg hogy a Nyugati Jelen foglalkozott először a témával stb. Mi pedig visszataszítónak tartjuk, hogy a sajtóban akarja a püspök tisztára mosni a szennyesét. Pataki Lehel Zsolt azt írta, nem fogadnak el több írást egyik oldalról sem, de ő majd tudósít, csakhogy az nem a Nyugati Jelen, mint független napilap hozzáállása volt, ő csupán a lehetőséget kívánta megvonni, hogy mi is szólhassunk, majd ő tudosít a saját szája íze szerint. Még a megnyert pert is úgy tudta megfogalmazni, nehogy az olvasóban esetleg örömöt vagy pozitív érzelmet keltsen. Adorjáni püspök fentebb említett cikkéből idézve: „Bármit megtenni, csak sztori, szenzáció, felkapott hír legyen, növekvő eladási index, nagy rúgás az egyházon.” Mindezek teljes tudatában püspökünk többszörösen manipulálta a sajtót, többszörösen megpróbálta megtiltatni, hogy gyülekezetünk az Egyházaink hírei c. rovatban hirdesse istentiszteleteit. Végül sikerült neki április 23-tól kezdődően, amikor a Nyugati Jelen tájékoztatott: a szerkesztőbizottság úgy határozott, hogy az Aradi Evangélikus Egyház képviselőitől többé nem fogadnak el híreket. Az időzítés minden esetre püspökien fantasztikus volt. Minden újsághír és óránként ismétlődő TV hír éppen Bélanapkor jelent meg, de nem is vártunk mást püspökünktől, csak önmagát adta, hisz 8 éves keresztlányának küldött születésnapi ajándéka az volt, hogy lezáratta a család gázfűtését. Nagyobb problémának éreztük, hogy ezzel egyidőben a Nyugati Jelen, amelyet régebben független napilapként olvashattunk, nem közölte híreinket. Az olvasók ezek után joggal gondolhatták, hogy a pap tényleg meglógott, hogy lakat van a templomon, hogy körözi a rendőrség... De lássuk, hogyan vélekedik püspökünk az újságírókról és média szakemberekről, akik egy részének tulajdonképpen köszönheti az egész lejáratási kampányt. Ismét a cikkből idézünk: „A kétlábú hiénák nem természetes részei az ökoszisztémának. Ha kipusztulnának én nem bánnám, ha végleg eltűnnének, nem történne más, csak tisztább lenne az ég kékje, szebben sütne a nap, bátrabban és becsületesebben nézhetnénk egymás szemébe. Nem félnénk a szavaktól, sem a rejtett gondolatoktól. Tetteinkért mernénk felelősséget vállalni, és talán fellélegezhetne az egész világ.” Így zárult a cikk, teljes valójában el lehet olvasni a következő honlapon: http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2010/14/10 vagy egyszerűen a google keresőbe beírni a „hyaena bipedis”-t és elsőnek a cikk jelenik meg.

6. Nem létezik rendőrségi üldözés, az ijesztgetésekkel az aradi gyülekezetet akarják szétszórni.
Adorjáni hazugságait az aradi gyülekezet vezetősége már régóta ismeri. A gyülekezeti tagok között a püspök már nem örvendhet tiszteletnek, már nincsen hitele. A törvény előtt sem sikerült igazat kapnia, ezért kezdett hozzá a gyűlölet és hazugság terjesztéséhez. Kilátástalanságában nincsen más alternatívája, csak az, hogy elkendőzze az elkövetett bűnöket. Adorjáni püspök elmúlasztotta elárulni a közvéleménynek, hogy bűnügyi kivizsgálás alatt áll, a többszöri panasz folytán, amelyeket Bukarestbe a legfelsőbb ügyészségre tettek le az ország több részéről. Az aradi lelkészünkkel, Tóthpál Bélával kapcsolatosan, ha van letett panasz, azt a jogos szervek kivizsgálják, de ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy üldözné a rendőrség.

7. Hamis feljelentések.
Íme egy bizonyító példa Adorjáni gyülöletére és kétségbeesésére. Panaszt tett le az Aradi Ügyészségen a Semper Reformanda szerkesztője ellen, mert ez bátran leleplezte a püspökség élén állók visszaéléseit és a kialakult korrupciót. A kivizsgálás során az ügyész a határozatban megfogalmazta, hogy a nevezett cikk nem volt rágalom, hanem valós tényeket közölt. Következésképpen jelenleg éppen Adorjánit vizsgálják ki a feljelentésben tett hamis vádak miatt.
A központosítás és teljes hatalom megkaparintásért Adorjáni püspök új törvényeket hozott, amelyek biztosítják az ő teljhatalmát, gyakorlatilag ő hozza a törvényeket, amelyeket visszamenőleg is alkalmaz, ő az, aki feljelentést tesz az ellenszegülő lelkészek ellen, ő maga a fegyelmi bizottság elnöke és saját magát kiáltja ki a lemondatás és kilakoltatás végrehajtójának is. Vajon ez a gyakorlat nem hasonlít a feudalizmus, vagy éppen a kommunizmus atrocitásaihoz?

8. Adorjáni püspök visszaélései
Az elmúlt években, amióta Adorjáni püspök a Romániai Evangélikus Lutheránus Egyház vezetője lett, törvénytelenségek, visszaélések és korrupciós ügyek ütötték fel a fejüket. Ebből a kis, mintegy 30 egyházközséget számláló egyházból csupán 3-4 év alatt 10 lelkészt üldöztek el, akik közül néhányan elhagyták a lelkészi szolgálatot, másokat kényszernyugdíjaztak, ismét mások elhagyták az országot és Magyarországon szolgálnak.
Az egyház célja az evangélium hirdetése, illetve, hogy lelki megnyugvást nyújtson a híveknek. Békességet és nyugalmat kellene biztosítania. A püspök viselkedése ellenkezőleg, az egyház lelki célját pénzüggyel cseréli fel, befeketíteni kívánja Isten szolgájának a képét és nem méltó egy egyházi képviselőhöz.
A püspököt számtalanszor meghívtuk az aradi gyülekezetbe párbeszédre, de ezekre a meghívásokra — valószínűleg a felmerülő kényelmetlen kérdésektől való félelem miatt — nem válaszolt. A fórumokra vagy kerekasztal beszélgetésekre sem jött el soha senki a püspökség vagy azok részéről, akik rágalmakat közöltek az aradi gyülekezet tisztségviselőiről. Fórumbeszélgetést két ízben is próbáltunk tartani, de nem jöttek el az ellentáborból. Második alkalommal újságban is hirdettük és azoknak akikről tudtuk, hogy Gyurkócza pártiak, de reméltük, hogy esetleg érdekli őket más vélemény is, személyes meghívót küldtünk, mégsem jöttek el. Lehet-e úgy tárgyalni valamiről, hogy nem érdekel mit mond a másik? A Jelen internetes fórumon ne várják, hogy hozzászóljunk, mert az már első alkalommal annyira elfajult, hogy mi nem szándékozunk oda bármit is írni. Sértegetni egymást, méghozzá névtelenül, semmi értelme. Ha valakinek kérdése, mondanivalója van, vagy dokumentumokra kíváncsi, várjuk szeretettel a lelkészi hivatalba.

9. Az egyház kijátszása idegeneknek
Az akciót Adorjáni püspök nagyon jól kifőzte, sikerült becsúsztatnia az egyház új statútumába, hogy az egyház megszűnése esetén, ennek minden ingó és ingatlan vagyona rászáll a genfi székhelyű Lutheránus Világszövetségre, amelynek képviseletében őszentsége is tag. Nem kell egyéb, mint tönkre tenni a gyülekezeteket, elidegeníteni a híveket a templomokból. Ez a terv sajnos már teljesült is Orsován, Nagyszentmiklóson, Pankotán….

10. Következésképpen
Könnyen megfigyelhető, hogy a teljes sajtóhadjáratot a püspökség hosszasan előkészítette, hiszen mind az írott, mind az audiovizuális sajtóhoz fordult, ami folyamatos időt feltételez. A sajtó képviselőivel való megegyezés szerint a közlést mégis egy napra időzítették, össztűzként. Egyidejűleg, hogy különösen erős visszhangot keltsenek a közvéleményben, és hogy megfélemlítsenek bennünket.
Az igazság kiderítésének minden szabályát lábbal tiporva, elhallgatták a fontos adatokat: nem szóltak arról, hogy mi minden döntést a legdemokratikusabban hoztunk meg; megtévesztették a közvéleményt, elhallgatva, hogy a közgyűlésnek döntő szerepe van, arról sem szóltak, hogy a püspökség vesztett a törvény előtt, mert nem telekkönyvi tulajdonos, és nincsen semmilyen joga az aradi gyülekezetben. Azt a látszatot keltik, hogy Tóthpál Béla meggátolja az istentiszteleteket, hogy lakatot tett a templomra, pedig valójában éppen a püspökség által felbújtott hívek egy jelentéktelen része az amely megzavarja a gyülekezet békéjét. Azok, akiknek nem engedjük meg, hogy a gyülekezet érdekeit elárulják, akik kiszakadtak és nem jönnek istentiszteletre. A médiában a tényeket, a valóságot megcsonkítva mutatták be, szándékosan azt akarják elhitetni, hogy Tóthpál Béla menekülne, és hogy a sajtó, a megfogalmazott címek által azok oldalán áll, akik vádolják az aradi gyülekezet képviselőit. Objektív és független sajtóban, inkább csak bizonyítékoknak és a bizonyított véleményeknek volna helye, nemde?
Megismételjük: Tóthpál Bélát nem üldözte és nem üldözi a rendőrség, továbbra is szolgál az istentiszteleteken és alkalmi szolgálatokon, és mint eddig is, a templom és parókia kapui nyitva állnak a hívek előtt a program szerint. Továbbra is nyitottak vagyunk a párbeszédre, várva az érdekelteket a lelkészi hivatalba, a munkaülésekre és az istentiszteletekre.

11. Zárógondolatok
Két nagy kérdés terjeng az aradiak körében. Az egyik az, hogy miért nem megy el Tóthpál Béla ha kitették? Ha valakit kitesznek a munkahelyéről, elmegy. Válasz: Tóthpál Béla munkaadója a gyülekezet és nem a püspökség. A gyülekezet választotta és a gyülekezet küldheti el. A gyülekezet többsége! És a többség kiáll a lelkész mellett, az újság írhatja, hogy a belvárosi gyülekezetben 60-90 személy van, ez nem igaz! Általában 30-an vannak áhítaton. Letettek a tárgyalásra egy 64 személyből álló aláírási ívet a lelkész ellen, de ebből csak 19 szavazójogú egyháztag, 22, aki be van iratkozva, a többiek soha sem tartoztak ehhez a gyülekezethez. De akkor milyen morális vagy jogos követeléssel akarnak véleményt nyilvánítani? Az ítélő bíró majd eldönti, hogy elfogadja-e a követelésüket vagy sem. Morálisan, azoknak, akiket eddig nem érdekelt az egyház, nincs beleszólásuk. A jogi oldalát majd meglátjuk. Most érdekes aktiválni, amikor valakit tönkre kell tenni? Ez lehet mozgató rugója egy gyülekezetnek?
A másik álhír: a Vörös teplom már nem az aradiaké, egyes torz állítások szerint még el is adták. Válasz: A templom nincs eladva, nem „ment el”, a helyén van és marad. A tulajdonos továbbra is az egyház, a haszonélvezeti jog van átadva csupán egy teljesen legális, bejegyzett egyesületnek, amelynek tagjai aradi presbiterek, de Tóthpál Béla nem tagja és nem lesz övé a templom soha. Nem Tóthpál Béla dönti el mikor nyitja ki a templomot. A templom most van csak igazán az aradiak kezében! Minden programunkat a szokásos időben tartjuk, továbbra is vannak esketések, keresztelések, temetések, lehet koncertet szervezni. Megkezdtük a nyári nyitvatartást, keddtől-péntekig 10-13-ig lehet látogatni a templomot. Változott valami? Hogy a püspök nem teheti rá a kezét? Hogy nem nyomhat le a torkunkon egy olyan lelkészt, akit nem akarunk? A templom a helyén van, vigyázunk rá és ott is fog maradni. Emiatt kár aggodalmaskodni. Inkább azért aggódjanak, hogy mi lesz akkor, ha sikerül Tóthpál Bélát elüldözni, s a hívek szétszélednek. Az „oszd meg és uralkodj!” elv alapján létrehozott Gyurkócza féle gyülekezet vajon biztosítani tudja-e a jövőt, a fiatalságot, a betéréseket, azt, hogy legyenek akik betöltsék a templomot és hosszú évtízedek elteltével is élő gyülekezet legyen itt? Azok, akik szívűkön viselik az egyház sorsát, de sajnos, püspökék és Gyurkócza Arankáék manipulálták őket, jobbára az idősebbek között található megtévesztett emberek. A kiszakadt maroknyi „gyülekezet” ifjait pedig eddig egyáltalán nem érdekelte a gyülekezet. Sőt, az aláíróíven szereplő fiatalok közül sokan már rég nem is élnek Aradon. Szép, hogy most hirtelen érdekli őket a templom. De mi lesz a kövekkel, ha nem lesz gyülekezet benne? Ha a gyülekezetet csak a bosszú tartja életben, amit előre megfontolt szándékkal és jól kigondolt forgatókönyv szerint, cseppenként beültettek a szívekbe, felsőbb utasításra. Az aktív gyülekezeti tagok, fiatalok és idősek itt vannak a Vörös templomban. Mi abban reménykedünk, hogy eljön az idő, amikor belátják, hogy mi igenis védjük, ami a miénk és, hogy Wass Alberttel szólva elmondhassuk:  „Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, amellyel megszorítjuk egymás kezét az Igazság fölött.”

Az Aradi Evangélikus Lutheránus Egyház
közgyűlésének megbízásából fogalmazta
a presbitérium a 2010. IV. 27-i ülésen.